Képregény

Alan Moore, Dave Gibbons: A teljes Watchmen

  • - kg -
  • 2019. december 7.

Könyv

Hogy valami nagyon megváltozott, és jó irányba változott meg a hazai képregénykiadásban, az a sarki élelmiszer-szaküzletben vált világossá. Gyanútlanul álldogálunk a kasszához vezető sorban, fáradt tekintetünket az impulzív vásárlásra csábító polcok tartalmán pihentetve, amikor megtörténik az előre csomagolt csoda: a Mocsárlény (leánykori nevén Swamp Thing) kandikál ki gusztusosan lefóliázva a leértékelt édességek és a zéró cukrot tartalmazó üdítők közül, és jól kivehetőn azt parancsolja: vigyél haza! Nem a szemünk káprázik, valóban Alan Moore Swamp Thingje az, a nyugati világ legmenőbb képregényboltjainak ékessége – nem messze a lila hagymáktól. Az incidens óta igazából már semmin sem csodálkozunk, és ha nem tudnánk, mekkora – a Mariana-árkot megszégyenítő – lyukak tátonganak a hazai képregényki­adásban, akár természetesnek is vehetnénk, hogy immár Moore magnum opusa, a Watchmen egykötetes, könyv alakú, graphic novel változata is leemelhető a polcokról – igaz, ezúttal a lila hagymáktól jóval távolabb eső polcokról (lásd könyvesboltok). Moore egyébként nem sokkal a Watchmen előtt kezdett ki a DC által már leírt Mocsárlénnyel – ekkor még ifjú volt és bohó, még ha ezt nehéz is elképzelni egy a világot ennyire sötéten látó alaktól. Ez a lefegyverző sötétség a szuperhősködéssel könyörtelenül leszámoló Watchmen egyik nagy erőssége, ám az már nem a képregény, hanem a sors fintora, hogy ha a multik által „kisemmizett” képregényalkotók kiábrándultságáról írjuk szakdolgozatunkat, elég csak rákeresni, miért rágott be Moore a Watchmen jogait birtokló DC-re.

Fordította Bárány Ferenc. Fumax, 2019, 424 oldal, 9995 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.