Könyv

"Naponta tapasztaljuk, hogy miféle szakadék tátong az eladás alapján összeállított, illetve az irodalmi világban uralkodó, többnyire szóbeszédre, na meg a szaklapok kritikai rovatainak értékelésére támaszkodó, jobb híján szakmainak nevezhető értékítéletek között." Ezzel a mondattal indítottuk útra februárban Minimum tizenegyes című irodalmi ajánlólistánkat, és nincs rá okunk, hogy másként kezdjük márciusban. Akinek vannak még illúziói e téren, azoknak azt ajánljuk, látogassanak el egyszer a Múzeum körúton fellelhető, Könyvudvar nevű műintézetbe - mazochista hajlamú kortárs irodalmároknak különösen javallott. De van lehetőség még egy próbára: ha valaki megnézi a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár honlapján a kölcsönzési statisztikákat, megállapíthatja, hogy a leggyakrabban hazavitt műveket szintén nem a kortárs magyar vagy világirodalom jelesei írják. Listánkkal ezt az űrt, mondhatni értékvákuumot próbáljuk meg némileg betölteni; ajánlatokat szeretnénk tenni olyan értékes művek olvasására, amelyek esetleg önhibájukon kívül maradtak a háttérben, vagy a kedvező szakmai fogadtatás ellenére sem nyerték el a vásárlók rokonszenvét. De tudunk fordított esetet is: míg például Varró Dániel Szívdesszert című verseskötete hónapon át igen előkelő helyen állt a könyvesboltok eladási listáján, és a különféle irodalmi lapok kritikusai fenntartásaik ellenére inkább kedvező véleménnyel voltak róla, ebben a hónapban mindössze egy zsürorunk javaslatai közt szerepelt, ráadásul nem is a maximális pontszámmal.

Sziporkázó szellemű, súlyos tehetség volt, s mint derűs óriáscsecsemő jó pár éven át egy ország kedvenc tömeg-szórakoztatójaként működött. Életével igazolta tételét, miszerint az ember valódi műfaja önmaga, s alighanem ez a magyarázata annak is, hogy pályaképe nagy művek hiányában is méltán kiérdemli figyelmünket.

A filmszemlén két filmet is jegyzett, a Kalandoroknak ő írta a forgatókönyvét, a Bányató pedig a regényéből készült. Utóbbinak nemrég jelent meg a német kiadása, a Die Weltben lelkes kritikai fogadtatást kapott. Tavasszal jelenik meg Kazinczy és az Angyal című esszékötete.

1916. december 29-éről 30-ára virradó éjszaka a szentpétervári Juszupov-palotában orosz arisztokraták több lövéssel megöltek egy muzsik sztarecet ("szent embert"), Grigorij Raszputyint.

Ugyan nem tartom magam az MTV-generáció tagjának, de nekem is - mint minden popra és rockra fogékony huszonévesnek - meghatározó élmény volt a kilencvenes évek elején az egyetlen fogható és nézhető zenei tévécsatorna, az MTV Europe. Intenzíven néztem a Most Wanted (Ray Cokes!), a 120 Minutes, a Headbanger's Ball, az MTV Unplugged és természetesen a Beavis és Butthead adásait hétről hétre, és mindegyikben az volt a legjobb, hogy máshol akkoriban el nem érhető klipekkel és előadókkal lehetett találkozni.

Vétójoga van, ha apja bármely írásából film készül. Az idősebb Simenonról, Maigret atyjáról és A londoni férfi írójáról a fiatalabb Simenonnal beszélgettünk a Tarr-film díszbemutatójának másnapján.

A szakma a struktúra alapjait jónak tartja, ugyanakkor mélyreható, koncepcionális változásokat sürget - tavasszal lesz négyéves a filmtörvény. A filmszemle lendületében a mára beüzemelt támogatási rendszer tapasztalatait és a hazai filmkészítés kilátásait próbáltuk számba venni.

Volt egyszer egy kegyetlen madarász - Lechnek hívták -, aki szerelme hosszú távolléte felett érzett haragját különös módon próbálta csillapítani. Kiválasztotta egyik erős madarát, s jó alaposan a csuklójához kötötte, majd különböző színű festékeket vett elő, s hosszasan bíbelődött a színek kikeverésével. Mikor megtalálta az ideális árnyalatokat, aprólékosan összemázolta a hangosan "jajveszékelő" madarat.

Körmendi János igazán jól tudta, hogy "nincs kis szerep". Pár mondatos epizódszerepek, lesajnált villámtréfák és vérbő bohózati karakteralakítások igazolták magas színészi rangját, s általa a színpadi lét egyik vastörvényét: a színpadon mindenkor az győz, aki birtokába veszi a nézők teljes figyelmét. Hát ő nem volt rest erre!

A címet a Nyugatban enyhe negatív felhanggal aggatja Ambrus Zoltán Maeterlinckre egy plágiumügy kapcsán 1910-ben. Az áldozat, Paul Heyse ugyanabban az évben irodalmi Nobel-díjat kap. A gaz plagizátor egy év múlva.