"Naponta tapasztaljuk, hogy miféle szakadék tátong az eladás alapján összeállított, illetve az irodalmi világban uralkodó, többnyire szóbeszédre, na meg a szaklapok kritikai rovatainak értékelésére támaszkodó, jobb híján szakmainak nevezhető értékítéletek között." Ezzel a mondattal indítottuk útra februárban Minimum tizenegyes című irodalmi ajánlólistánkat, és nincs rá okunk, hogy másként kezdjük márciusban. Akinek vannak még illúziói e téren, azoknak azt ajánljuk, látogassanak el egyszer a Múzeum körúton fellelhető, Könyvudvar nevű műintézetbe - mazochista hajlamú kortárs irodalmároknak különösen javallott. De van lehetőség még egy próbára: ha valaki megnézi a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár honlapján a kölcsönzési statisztikákat, megállapíthatja, hogy a leggyakrabban hazavitt műveket szintén nem a kortárs magyar vagy világirodalom jelesei írják. Listánkkal ezt az űrt, mondhatni értékvákuumot próbáljuk meg némileg betölteni; ajánlatokat szeretnénk tenni olyan értékes művek olvasására, amelyek esetleg önhibájukon kívül maradtak a háttérben, vagy a kedvező szakmai fogadtatás ellenére sem nyerték el a vásárlók rokonszenvét. De tudunk fordított esetet is: míg például Varró Dániel Szívdesszert című verseskötete hónapon át igen előkelő helyen állt a könyvesboltok eladási listáján, és a különféle irodalmi lapok kritikusai fenntartásaik ellenére inkább kedvező véleménnyel voltak róla, ebben a hónapban mindössze egy zsürorunk javaslatai közt szerepelt, ráadásul nem is a maximális pontszámmal.
Ha már költőknél tartunk, e havi listánkról megállapíthatjuk, hogy az élen a helyzet alig változott: lírikusok, Marno János, Szijj Ferenc és Tandori Dezső viszik a továbbiakban is a prímet; megjegyzendő, hogy Szijj az élen álló könyvéért Palládium-díjat kapott a közelmúltban. Feltűnő, hogy egyetlen kortárs prózai kötet sincs az élbolyban; extra érdekesség egy fiatal poéta, Lanczkor Gábor feltűnése - ő két verseskötetével is szerepel. (Fehér daloskönyv c., akkor még csak internetes változatban olvasható művéről 2007. május 31-i számunkban közöltünk Dunajcsik Mátyás tollából kritikát.) És a magyar költészet mai doyenje, Lator László válogatott verseit tartalmazó kötet is megerősítette helyét; Kiss Judit Ágnes Nincs új üzenet című verseskötete 18 pontot kapott, így éppen csak egy rövid verslábbal maradt le a főtábláról. Vagyis talán megállapíthatjuk, hogy az elmúlt nyolc hónapban a kortárs magyar költészetet becsülték a legtöbbre szavazóink, igaz, az olyan prózaíró sztároktól, mint Bodor Ádám, Esterházy Péter, Darvasi László, Garaczi László, Kertész Imre, Nádas Péter, Parti Nagy Lajos és Závada Pál nem jelent meg új kötet az adott periódusban, vagy ha mégis - és ilyen volt Parti Nagy Lajostól A vak murmutér -, azt nem sokra taksálták listázóink, a könyvre mindössze egy, noha 15 pontos szavazat érkezett.
Érdekes, hogy milyen sok esszékötet vagy tanulmánygyűjtemény szerepel a listán, bár nagy bánatunkra állandó szerzőnk, Keresztesi József Hamisopera című kiváló kritikagyűjteménye nem tudta megtartani múlt havi helyezését, ugyanakkor Takáts József könyve mellé feljött Ágoston Vilmos A kisajátított tér című tanulmánya, mely Wass Albert munkásságával és befogadásának történetével foglalkozik (a kötetről 2007. november 1-jén megjelent számunkban írt Parászka Boróka).
A világirodalomban mutatkozik a legnagyobb hiány, ebben a zsánerben egyedül Marina Lewycka regénye (a könyvről lásd 2008. február 7-ei Visszhang rovatunkat) került be a legjobbak közé, már februárban is. És ez meglepő, hiszen a világirodalmi kínálat igazán remeknek mondható nálunk. Ott van például Ian McEwan Vágy és vezeklés című nagyszerű, filmen is sikeres regénye (erre egy szavazat érkezett), vagy Julian Barnes roppant szellemes szatírája, az Anglia, Anglia, melyet Gács Anna parádés fordításában olvashatunk - erre is mindössze egy kollégánk szavazott. Meglepő, hogy Vladimir Nabokovra senki nem voksolt, holott életműsorozatában nemrég két regényét is kiadta az Európa Könyvkiadó (Kétségbeesés; Nevetés a sötétben); itt hívjuk fel a figyelmet, hogy Gyér világ c., a Lolita mellett sokak által főművének tekintett regénye áprilisban kerül a boltokba. A klasszikusok közül E. T. A Hoffmann Fantáziadarabok Callot modorában című, magyarul számos eddig elérhetetlen novellát tartalmazó művének második kötete mindössze egyetlen jelölést ért el, nagy szomorúságára a "Csontzene" rovatot író kulturális munkatársunknak, aki évek óta próbálja a nagy német írót népszerűsíteni, eszerint meglehetősen sikertelenül.
Nem örvendetes, hogy a Kalligram Kiadó bízvást szenzációsnak nevezhető Krúdy-összkiadására egyetlen szavazat sem esett, bár nemrég került a boltokba a sorozat 10. és 11. kötete, benne többek közt A 42-es löveg című regény (ezt parodizálta Karinthy A 42-es zenélő mordály címmel), mely kilencven éve nem jelent meg könyv alakban. Ugyanettől a kiadótól páratlan vállalkozás Quintilianus Szónoklattan című alapvetésének teljes új magyar fordítása; ez is szavazat nélkül maradt, noha az újabb irodalomelméleti iskolák nagy része kifejezetten nagy affinitást mutat a retorika iránt, arról nem beszélve, hogy ez újabb kudarc "Zenegyűlölő" kollégánknak, aki hetek óta idézi e magisztrális munka kitételeit. Bűnregényekre, egyáltalán könnyebb olvasmányokra is alig voksoltak barátaink, noha az elmúlt hónapokból kiemelkedik Lawrence Block Ha a szent kocsma is bezár (Agave könyvek) című, egy 10-es szavazatot kapott (lásd Visszhang rovatunkban, 2008. március 13.), valamint Harry Kemelman A rabbi szombaton megéhezett című (Konkrét könyvek), ugyancsak 10 ponttal végzett krimije. Ebben a műfajban örvendetes magyar felfedezés Kondor Vilmos debütáló, Budapest Noir című, a harmincas évek Magyarországán játszódó regénye (Agave könyvek), mely a maga két szavazatával nem tudott bekerülni a legjobb tizenegy közé. A jövő hónapban még javíthat, mert több van benne, aligha vitás.
Az eredményből ugyancsak kiderül, hogy kudarcot vallott a felhívásunk, hogy a szavazók igyekezzenek minél több 2008-as kötetet megjelölni. Ráadásul az előzőhöz képest is nagyobb volt a szórás, így már két 15-ös szavazattal is jó helyre lehetett kerülni. Most már csak abban reménykedhetünk, hogy a hamarosan beköszöntő Könyvfesztivál, illetve Ünnepi Könyvhét kínálata jelentősen megkönnyíti majd a jelölést.
Minimum tizenegyes!
A zsűrinek - nagyjából az elmúlt nyolc hónap terméséből - négy kötetet kellett kiválasztania és sorrendbe állítania, e sorrend automatikusan kiosztotta a pontszámokat is: az első 15, a második 10, a harmadik 6, míg a negyedik helyre sorolt könyv 3 pontot kapott. A listaíró, Bán Zoltán András nem szavazott, és az ő könyvére sem lehetett szavazni, valamint - és ez újabb megkötés volt az első havihoz képest - senki sem jelölhetett olyan könyvet, amelyben valamilyen módon érdekelt volt, akár mint szerző, szerkesztő, fordító stb. Ellentétben az alapul vett német listával a mi kataszterünk nem tíz, hanem minimum tizenegy tagból áll, mert extravagánsak vagyunk, és mert rajongunk a prímszámokért.
A zsűri a következő irodalmárokból állt: Ambrus Judit, Bárány Tibor, Báthori Csaba, Bedecs László, Bodor Béla, Bojtár Endre, Darabos Enikő, Dunajcsik Mátyás, Ferencz Győző, Horváth Györgyi, Jánossy Lajos, Jenei László, k. kabai lóránt, Kádár Judit, Kálmán C. György, Károlyi Csaba, Keresztesi József, Kiss Noémi, Krusovszky Dénes, Lapis József, László Ferenc, Margócsy István, Menyhért Anna, Németh Gábor, Németh Zoltán, Pallag Zoltán, Radics Viktória, Radnóti Sándor, Urfi Péter, Vári György. A februárihoz képest fontos változás, hogy Bodor Béla beállt a tagok közé, míg Földényi F. László nem vállalta a továbbiakban a zsűrizést.
2008. március
1. Szijj Ferenc: Kenyércédulák (Jelenkor, 2007) - 42 pont (68)
2. Marno János: Nárcisz készül (P'art könyvek, 2007) - 35 pont (53)
3. Tandori Dezső: Ördöglakat (Pro Die, 2007) - 33 pont (35)
4. Lator László: Az egyetlen lehetőség. Válogatott versek (Európa Könyvkiadó, 2007) - 31 pont (30)
5. Séllei Nóra: Mért félünk a farkastól? Feminista irodalomszemlélet itt és most (Kossuth - Debreceni Egyetemi Nyomda, 2007) - 28 pont (-)
6-7. Ágoston Vilmos: A kisajátított tér (EÖKIK, 2007) - 25 pont (15); Lanczkor Gábor: Vissza Londonba (Kalligram, 2008) - 25 pont (-)
8. Takáts József: Ismerős idegen terep (Kijárat, 2007) - 24 pont (30)
9-10. Lanczkor Gábor: Fehér daloskönyv (JAK-L'Harmattan, 2008) - 21 pont (-)
Marina Lewycka: Rövid traktortörténet ukránul
(Fordította Szabó B. Réka. Geopen, 2007) - 21 pont (30)
11. Gintli Tibor - Schein Gábor: Az irodalom rövid története II. A realizmustól máig (Jelenkor, 2007) - 20 pont (-)
(A zárójelben az előző havi pontszám.)
Minden külön értesítés helyett: a jövő hónapban kizárólag a 2007-es karácsonyi könyvvásárra, illetve az utána megjelent kötetekre lehet szavazni. A beküldési határidő 2008. május 9.
PARTDOBÁS
Bodor Béla javaslatára a fenti címen új rovatocskát indítunk, amelyben minden hónapban valaki egy kuriózumra vagy fontos, de mintegy fű alatt maradt irodalmi jelenségre hívja fel a figyelmet. Az elsőt az ötlet gazdája írta.
A szerk.
Bizonyos értelemben az elmúlt hetek könyvújdonsága egy először 1817-ben, másodszor és legutóbb 1835-ben megjelent versgyűjtemény. A Magyar Elektronikus Könyvtár jóvoltából digitális formában elérhetővé vált egy válogatás a magyar rokokó költészet egyik legmanérosabb poétájának, a "rímkovács" néven elhíresült Kováts Józsefnek (1780-1809) egyetlen kötete anyagából: Kováts József versei, melyeket halála után eredeti kézirásaiból öszve szedett és kiadott Ferdős Dávid.
Kováts református lelkészi oklevelet szerzett, 1805-től a Somogy megyei Városhídvégen segédlelkészkedett. Szinnyei József úgy tudja, hogy "1808-ban boros fővel néhány ittas társával együtt a somi kath. templomba ment, a hol a gyertyákat meggyujtván, dévajkodtak; ezért börtönbe került Kaposvárott." 1809 februárjában ott is halt meg. Egyesek úgy tudják, hogy sorvadás végzett vele, más források szerint "éhséggel vetett véget életének".
Toldy Ferenc a "debreceni kör" lírájáról szólva értékeli költészetét, mint amely Csokonaiét tökéletesítve "végre a formát - de kivált a rímelést - a remekségig vitte; annál lelketlenebb, ízetlenebb a tartalom." Kedvcsinálónak hadd idézzem azt a versnyitó szakaszt Vallástétel című művéből, amellyel sokáig a "mesterkedő poéták" verselői virtuozitását szemléltették, később ugyanezt gúnyolták:
Mivel homlokomra LIZA
Rózsakoszorút tászliza
Gyönge kis ujaival;
Most hát a' lant hüs jázminom
Alatt, neki minden finom
Gondolatokat kivall.
És ha ma nem is körgalléroznánk homlokát az örök nagyság babérjával, múzsáját üdvözöljük illendően:
Nosza a' hattyú-tollat
Képező kacsók'
Hártyáján a' patyolat-
Színt áztassa csók!
