Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap
  1. Főoldal
  2. Magazin

Tartalom

Narancs XX. évf. 9. szám (2008-02-28)

Előfizetek - ugrás a csomagokhoz
Olvasói levelek
Publicisztika

Publicisztika

A tandíj és a hallgatók - Közpolitikai elégia

Előfordult már, hogy közpolitika-órámról a hallgatók egyenesen a tandíj elleni tüntetésre mentek. Jókedvűen, fölszabadultan, anélkül, hogy bármiféle ellenséges indulatnak akár csak a nyoma is meglett volna bennük a rendszer, a hatalom, a gaz politikusok iránt. Csak engedelmeskedtek egyfajta győzelmes öröm nélkül vállalt, de azért nem is kínos kötelességnek. Így mentek tüntetni: a közpolitika-órámról, melyen éppen a tandíjról beszélgettünk.

Búr-Baky Miklós

Publicisztika

Elemi részek

A népszavazási kampány jelszavainak és hazugságainak áradatában hajlamosak vagyunk szem elől téveszteni a legelemibb összefüggéseket is. Hadd hívjuk föl most a figyelmet néhány elemi részre.

Publicisztika

Dézsa népe

Dézsavúnak vagy dézsavűnek - erről még folynak a viták redakciónk anyanyelvi tagozatában - nevezik azt a méltán közismert érzeményt, amikor az ember úgy van vele, hogy egyszer ebbe mintha már beleléptem volnaÉ Márpedig mi az utóbbi napokban láttunk egy csomó dézsát elszabadultan kószálni szerte a hazában, mind egyre közeledtek, egy egész dézsa-felkelés van kibontakozóban (lásd még Macbeth; Hívja Dézsa Györgyöt!; Ha én dézsa volnék és további műalkotások).

Publicisztika

Cserbenhagyás

A kosovói függetlenségi nyilatkozat kihirdetése után elszabadult a pokol - nem Kosovóban, és még csak nem is Szerbia és Kosovo határán, mert ott nem bír. Hiába gyülekeznek a határ szerb oldalán az elmúlt évek háborúinak veteránjai, a szerb Freikorps és a Stahlhelm - miután dühüket kitöltötték két bódén, a KFOR (a NATO) ellenőrzése alá vonta a határt. A pokol Belgrádban szabadult el. A frusztráció és az erőszak, ami semerre sem bír Szerbia határain kívülre löttyenni, most Szerbia határain belül keres magának áldozatokat. Hiszen az országot az elmúlt 13 évben nemzetközi katonai erőkkel vették körbe, mert kicsit sok államot rohant le maga körül.

Egotrip

Öt és feles

Egotrip

Szó szerint

(A megyehárom közhelyszótára) A második félidőre mintha kicserélték volna a hazai csapatot. És valóban: Jászszentlászló csapata helyett immár Zalaszentbalázs játszott Nyírábrány ellen a megyei rangadón.

Belpol

Belpol

Az MSZP népszavazási kampánya - Fagyosszentek

Kitart az év elején kidolgozott kampánystratégiája mellett a Magyar Szocialista Párt: a lanyha mozgósítással, az unalmas plakátokkal, hirdetésekkel, a kedélyeket csillapító szlogenekkel az igenek számát és a szavazási hajlandóságot próbálják mérsékelni. Az új jelszó: "Az is velünk van, aki nem megy el szavazni."

Trafik

Trafik

tévésmaci - A sül megmondja a jelszót

Sanlúcar de Barrameda. Jelszónak mondjuk közepes, de az feltétlenül elgondolkodtató, hogy miért pont innen indult Kolumbusz 1498-ban harmadik felfedező útjára, és vajon teljesen józan volt-e - bárki akkor. Vagy bárka, hogy is hívták, Hinta és Tinta? Ja, tisztázzuk!

Trafik

étel, hordó - KARMA

Úgy érkezünk az Oktogonra, hogy "megtanultuk mi már ezt a harcot". A biobolt eladójának felvilágosítása szerint ugyanis az étel nem étel, hanem energia, kizárólag rajtunk múlik, mit értünk alatta. "Nos, ez látszólag egy teljes kiőrlésű Graham-cipó - mutatott az asszony az antikolt pékárura -, de a maguk szervezete sem maradhat tétlen.

Trafik

csontzene - Olasz-német sasmadár

"Egyike ama zongorázó sasmadaraknak a Liszt-tradíciókból, borzasztó és éterikus és frenetikus, mikor kell, jelenleg elveszve a világ számára egy fehér-fekete billentyűsor előtt, mint egy szédítő dominójátékban, ami végleg elbűvölte. A zenei kéj, mint egy impalpábilis métely, átterjed a hallgatóság minden érzékére."

Trafik

chili & vanilia - Gyökeres változások előtt

Na, most jött el az a pillanat, amikor már igazán elegem van a télből. Február vége van, süt a nap, mi kell még, mindjárt itt a tavasz, s vele együtt a konyhánkba is megérkeznek a harsogó színek, zöldek, pirosak. A friss, zsenge karalábék, saláták, a retek, a spenót.

Könyv

Elsüllyedt szerzők XII.

Könyv

Egy irodalmi buffó

Abody Béla (1931-1990)

Sziporkázó szellemű, súlyos tehetség volt, s mint derűs óriáscsecsemő jó pár éven át egy ország kedvenc tömeg-szórakoztatójaként működött. Életével igazolta tételét, miszerint az ember valódi műfaja önmaga, s alighanem ez a magyarázata annak is, hogy pályaképe nagy művek hiányában is méltán kiérdemli figyelmünket.

Könyv

"Szegény barátom kitömték" - Péterfy Gergely író

A filmszemlén két filmet is jegyzett, a Kalandoroknak ő írta a forgatókönyvét, a Bányató pedig a regényéből készült. Utóbbinak nemrég jelent meg a német kiadása, a Die Weltben lelkes kritikai fogadtatást kapott. Tavasszal jelenik meg Kazinczy és az Angyal című esszékötete.

Zene

Zene

Mint a hurrikán - Mad Caddies a Kultiplexben (koncert)

A kimúlófélben lévő Kultiplexnek (igaz, annyian emelték fel a szavukat a bezárás ellen, hogy állítólag egy fél évet még kihúz a hely) minden bizonnyal a kaliforniai Mad Caddies felléptetése volt a legnagyobb húzása, amely a bennfentesek szerint kizárólag a családias klubbuli miatt vállalta el csökkentett gázsival ezt a koncertet. Odakint Petőfi Csarnok nagyságú helyeket csurig megtöltve játszik ez a NOFX-es Fat Mike kiadójánál, a Fat Wreck Chordsnál tanyázó, öt albummal kultikussá avanzsált szextett. Itthon a túlzsúfoltságból adódó emberhalál elkerülése végett külön regisztrálni kellett, és az előzetes hírek szerint csak azok juthattak be a Kultiplexbe, akiknek a neve szerepelt ezen az ötszázötven főre limitált kvázi vendéglistán. Erre persze magasról tojt mindenki, és jóformán az ment be, aki akart.

Zene

Késő gótika - Mission az A38-on (koncert)

Cikkíró mindenekelőtt töredelmesen bevallja: a maga fénykorában, a nyolcvanas évek végén nem túlzottan szerette a Missiont. Az egész produkció, beleértve a zenekarvezető Wayne Hussey frazírozását és dalszerzői tevékenységét, hihetetlenül kimódoltnak és bombasztikusnak (valamint nem kis mértékben nyálasnak) tűnt. Persze az ember már akkor sem tagadhatta, hogy mindezek mellett és ellenére van valami megragadó a Mission-dalokban, melyek így orvul beékelik magukat az óvatlan befogadó agyába.

Zene

Mazo Hari - Ang Lee: Ellenséges vágyak(film)

Messziről jött ember azt mond, amit akar - a tajvani rendezőre, Ang Leere az untig viseletes mondás különösen áll: mióta betette a lábát Hollywoodba, sorra értelmezi újra a nagy amerikai mítoszokat/műfajokat a cowboyfilmtől (Brokeback Mountain) a képregényen (Hulk) át a családi drámáig (Jégvihar). Ebbéli szokását úttörőnek nevezni mindazonáltal elfogultság lenne alighanem.

Zene

Mindenki büdös, aki él - Paul Thomas Anderson: Vérző olaj(film)

Daniel Day-Lewis remek színész - vasárnap óta újabb Oscar nevű papírunk is van erről. Régről az járja róla például, hogy A bal lábam (ugyancsak Oscar-nyertes) főszerepét játszva a forgatási szünetekben sem kelt fel tolószékéből, hogy ki ne essen a szerepéből. Nos, ha ez igaz, marhára örülünk, hogy pár ezer mérföldre voltunk tőle a Vérző olaj forgatásakor - filmvégi csapásainak halálos ereje még így is komoly nyomot hagyott bennünk.

Zene

A sztár kicsinál - Andrew Dominik: Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford(film)

Mintha már a címében felfedné kártyáit a mű: a mítosz maga lesz itt az értekezés tárgya; eposzok, balladák, népi narratívák befogadási stratégiái aktiválódnak a nézőben. A James fiúk és bandájuk az erdő sűrű koromsötétjébe burkolózva várják a vonatot, az fényárral érkezik, és teljesen beteríti a sínekre hordott torlasz tetején pózoló Jesse Jamest. Kezdjük is kapiskálni.

Zene

Parasztbecsület - Ethan és Joel Coen: Nem vénnek való vidék(film)

Ott járunk, ahol a madár se, viszont a mozi már kismilliószor. Coenékkal, a jó nevű műfaji idegenvezetőkkel tesszük meg az első métereket a western ritkás aljnövényzetében, a kamera a szikkadt texasi semmit veszi, közben pedig Tommy Lee Jones azzal az Oscar-díjat érő (idén mégsem ő kapta), megfáradt orgánumával rákezd a régi nótára. A nyugdíj előtt álló seriff keserveit sorolja, csupa elszáradt közhelyet a változó időkről, olyasmiket, hogy ez már nem az ő világa, meg hogy a régi szép időkben... - hervasztóan second hand kezdet, annyi szent.

Zene

Gyermekbetegségek - Harry Collins - Trevor Pinch: Dr. Gólem - útmutató az orvostudományhoz

A két brit szerzőt láthatóan közös szenvedélyek kötik össze: mélyen foglalkoztatja őket a tudomány és az őt körülölelő társadalmi környezet tudásszociológiai vizsgálata, eredményeiket pedig szeretik megosztani az olvasóközönséggel is. Első közös, még 1993-ban íródott művük a tudománnyal, a következő pedig a technikával kapcsolatos ismereteinket kutatta, korántsem tudományelméleti,inkább praktikus, mondhatni szociológiai megfontolásból. (Az még külön érdekesség, hogy Pinch mindeközben komoly tanulmányokat szentelt dr. Robert Moog munkásságának és az analóg Moog-szintetizátor hatástörténetének).

Zene

És Warren? - G. B. Shaw: Warrenné mestersége(színház)

Megint jutalomjátékhoz volt szerencsém - én nem bánom az ilyesmit amúgy, színházban a színész mutat a legjobban. A Warrenné mestersége című darabot én még sose láttam; a Mezey Mária főszerepelte legendás előadásról másoktól hallottam, de elhiszem, hogy legendás volt. Negyven évvel ezelőtt.

Zene

Posztödipusz - Igor Stiks: Illés próféta széke

Szarajevó ostromáról, mely a világtörténelem leghosszabb városostroma volt, és a koncentrációs táborokkal, százezernyi civil halálával, milliók menekülésével járó balkáni háborúról Bosznia-Hercegovinában formailag egészen rendkívüli irodalmi művek születtek. A mai boszniai írók gyakran magát a nyers háborús tapasztalatot igyekeznek fragmentárisan bár, de megformálni, tanúságtévő igénnyel, avagy a mikrorealista, a szenzuális tapasztalatra építő, "érzékeny" próza útját választva. Gyakran áttörik a műfaji határokat, vers, próza és publicisztika érdekes kombinációival kísérleteznek, és az abszurd, a fekete humor, a groteszk, a szétmarcangolt, "piszkos" tragikum esztétikai minőségeit hozzák ki a veszedelmes élet-halál anyagból.

Zene

Az ajtók záródnak - A Hotel Modern holland színházi kollektíva Tábor c. előadása

A rotterdami társulat előadásának díszleteként az auschwitzi koncentrációs tábor pontos makettje látható. Több száz, kézzel készített mini ember, papundeklibarakkok, apró rudakból összetákolt akasztófa, szögesdrót. Középen a sín a vagonokkal, jobbra az Appelplatz, az ismert kapu, balra meg a gázkamrák, kicsiben. Épp kel fel a nap a tábor felett, ciripelnek a tücskök, kezdetét veszi a szöveg nélküli, alig elviselhető zajokban gazdag, bizarr bábelőadás. Három színész mozgatja az apró alakokat (Herman Helle, Pauline Kalker és Arléne Hoornweg). Nem rejtik el magukat, minden a nézők szeme előtt zajlik, járkálnak egyik helyszíntől a másikig. Nem is láthatnánk pontosan, mit csinálnak, ha egy optikai szálas minikamerával nem vetítenék ki a színpad fölé: fenn egy film zajlik párhuzamosan, vagy inkább közvetítés.

Interjú

Zene

"Erre mondom Csehovval"

Péterfy Bori színész, énekes

A Krétakör Színház és a Krétakör SzínészTáncZenekar színész-énekesnőjével legutóbb a 2006-os karácsonyi dupla számban beszélgettünk. Akkor is, most is mindenféléről.

Zene

Régművészet - Zichy Mihály, a "rajzoló fejedelem"(kiállítás)

Van-e vajon annak jelentősége ma, hogy a 19. század legnagyobb magyar festőinek többsége - sok-sok évtizede utcáknak adja nevét - élete jó részét meg nem értésben, sértettségben, keserűségben töltötte? Nem tudom, s talán nem is nagyon érdekes, az azonban mégiscsak jelenthet valamit, hogy mások mellett Madarász Viktor, Székely Bertalan, Munkácsy Mihály és Zichy Mihály is magán- és magányháborúban állt saját korával, de még az összevissza ítélő utókorral is, mely - természetesen - mindig az aktuáleszme jegyében és érvényében taszította homályba vagy emelte fénybe médium gyanánt a művészeket. Nyilván millió történeti, művészetszociológiai és "néplélektani" oka van a dolognak; Zichy például föl és alá szaladgált Európában, hogy pénzt és hírnevet találjon (Korniss Dezső mondta valaha, nyereg alatt nem lehet festészetet művelni), ám máig nincs pontos és végleges adat arra, hogy sikerült-e neki bármelyiket is meglelnie.

Zene

Átszoktatott balkezes - Alain Robbe-Grillet (1922-2008)

A Francia Akadémia végre fellélegezhet - nem kell tovább aggódni, hogy felköti-e a kardot és benyújtja-e ellenőrzésre a székfoglaló beszédet a 2004-ben kénytelen-kelletlen beválasztott Robbe-Grillet. Egy biztos, folyamatosan tett azért, hogy tudomást vegyenek róla, és több mint fél évszázada a francia szellemi élet egyik (már) megszokott, fontos figurája - volt, kis híján Halhatatlan.

Zene

Fotó és apparátus - Három album

"Tessenek inkább otthon maradni" - mondja az állomásfőnök, és nem csak a vasutassztrájk idején. Érdemes megfogadni a tanácsát, mostanában gyakran előfordulhat, hogy lakásunkban sokkal messzebbre vonatozhatunk. Akár Magyarország mozdonyaival. Az Indóház című lapot (lásd: Az újságos mellett vigyázzanak, Magyar Narancs, 2005. július 7.) jegyző, azonos nevű kiadó első könyve nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy a hazai vasút immár 162 éves történetén végigrobogva, leltárba vegye a Magyarországon valaha és jelenleg is szolgáló "vasakat". A régieket és a legújabbakat. Gőzösöket, dízeleket, villanyosokat.

Zene

Jenki Sátán-mutánsok - Mark Twain: A titokzatos idegen

"A halálomról szóló hír túlzás" - jegyezte meg fanyarul Mark Twain 1897-ben, amikor megtudta, hogy az egyik New York-i lap tudósítót bérelt fel annak kiderítésére, vajon miért tűnt el a nyilvánosság elől már oly hosszú ideje. Pedig az őt ért csapások, kedvenc lánya 1896-ban, huszonnégy évesen bekövetkezett váratlan halálával, még csak akkor kezdődtek. Évekig tartó súlyos betegség után 1905-ben meghalt élete egyetlen szerelme, a felesége is, másik lányánál gyógyíthatatlan kórt diagnosztizáltak, ráadásul katasztrofális anyagi helyzetbe került. Keserűségét 1897 és 1908 között egy szatirikus regényben szerette volna kiírni magából, de a depresszióba süllyedt Twainnek egyre nehezebben ment az írás. Háromszor is nekifogott az új könyvnek, ám csak az utolsó változatot sikerült - úgy-ahogy - befejeznie. Soha nem is adta nyomdába egyiket sem.

Film

Film

"Voltam én sztriptíztáncos is!" - Javier Bardem színész

Kétszeresen - rögbizésben és éjszakai verekedésben - eltört orrú, nagydarab, bikafejű, láncdohányos, rekedt hangú, kommunista pártra szavazó, de filmenként egymillió dollárt kasszírozó barátunk közel hatvan díjat zsebelt be eddig szerte a világban. Játszott már hideget, meleget és számos latin szeretőt.

Film

"Nincs helye a siránkozásnak" - Bencsik Barnabás, a Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum új igazgatója

Múlt héten nyerte meg az igazgatói pályázatot, amit tavaly decemberben az elhunyt Néray Katalin helyére írtak ki. Bencsik küldetése a kortárs magyar képzőművészet nemzetközi elismertetése, amit legutóbb az ACAX képzőművészeti exportiroda élén teljesített. Az elmúlt évek kultúrpolitikájának vehemens kritikusa március elsejétől belülről próbálkozik.

Képzőművészet
Tudomány

Tudomány

Tornádó - Tölcsért csinál a kezünkből

Sok tekintetben rekordokat döntő tornádósorozat csapott le nemrég az Egyesült Államokra, amely még az előválasztási szuperkeddet is megzavarta. Sokak szerint ez csak helyi érdekű, amcsi ügy, tudják: Dorothyval, Totóval - pedig tornádók nálunk is voltak, vannak és lesznek is.

Gasztro

Gasztro

Piackutatás - Lágymányos gyomra - A Fehérvári úti "Skála"-piac

"Testednek csak a feltétlen szükséges dolgokat szerezd meg, táplálékot, italt, ruházatot, lakást és személyzetet. A külső díszt és fényűzést teljesen kerüld" - tanácsolja Epiktétosz Kézikönyvecskéjében. Tartjuk magunkat a filozófus útmutatásához, iránytűnk ő, amikor szelleméhez hűen, sztoikus figyelmünket a Fehérvári úti vásárcsarnok, az egykor Skála-piac néven meghonosodott székesegyház felé fordítjuk.

Előző lapszámok

Összes korábbi lapszám