Apám nevében - John Simenon

Könyv

Vétójoga van, ha apja bármely írásából film készül. Az idősebb Simenonról, Maigret atyjáról és A londoni férfi írójáról a fiatalabb Simenonnal beszélgettünk a Tarr-film díszbemutatójának másnapján.

Magyar Narancs: "Sokan bélyeget gyűjtenek, én emberi lényeket" - ezt az apja nyilatkozta, aki oly valósághűen ábrázolta története szereplőit, hogy többen perbe is fogták, mert felismerni vélték magukat a regények valamely karakterében.

John Simenon: Voltak ilyen perek, igen, az egyik, nagy visszhangot kiváltó ügyre a harmincas években került sor, amikor valaki magára ismert az Afrikában játszódó Le coup de lune című regény egyik karakterében. Ha jól emlékszem, az illető meg is nyerte a pert, bár ma már biztosan nem lenne ilyen szerencséje. Apám legismertebb peres ügye egyébként a Pedigree című gyerekkori visszaemlékezéseivel kapcsolatos; a könyv 1943-ban jelent meg, ki is kellett húznia néhány bekezdést belőle.

MN: Kinél és mi verte ki a biztosítékot?

JS: A pap tanárok közti pedofília már akkor is elég rázós témának számított, végül ki kellett húznia az erről szóló részeket. De a teljes szövegű, eredeti kiadást bárki beszerezheti az eBayen. Hasonló történt aztán az 1980-ban megjelent önéletrajzával is, abból az anyámnak sikerült néhány mondatot kiszedetnie.

MN: Az édesanyja által eltávolított mondatok azóta nyilvánossá váltak?

JS: Fura egy helyzet, mert mióta meghaltak, apám és anyám ügyeit is én képviselem. Így nekem kellett eldöntenem, melyikük igazát fogadom el, és én az apám mellett döntöttem, úgyhogy a Mémoires Intimes új kiadásaiban az eredeti szöveg olvasható.

MN: Ennek az önéletrajznak már ön is szereplője. Milyen érzés volt hirtelen szereplőjévé válni egy Simenon-könyvnek?

JS: Már a regényekkel kapcsolatban is rosszul érintett, amikor egy-egy szereplőben magamra vagy a nővéremre ismertem. Ez különösen azokra a könyvekre igaz, amelyek a hatvanas években, 14 és 20 éves korom között születtek.

MN: Volt olyan Maigret-történet is, amiben magára ismert?

JS: Nem, azokban soha. Apám 1968-ban írta meg a Le Confessional című regényét, az abban szereplő fiatalemberben például nem volt nehéz magamra ismernem, de más helyütt is ráleltem ismerős vonásokra. Ebben azonban nincs is semmi rendkívüli, hiszen az apám maga mondta, hogy soha semmit sem talált ki, hanem, mint egy szivacs, mindent magába szívott, és az így begyűjtött anyagból dolgozott. A valóságból merített mindent. Az sem titok, hogy a Trois chambres a Manhattan című regénye valójában apám és anyám megismerkedésének története.

MN: Ezek szerint Maigret törzshelyei is léteznek.

JS: Ha Maigret-ről beszélünk, akkor szinte adja magát a Dauphine söröző, ami ezen a néven ugyan sosem létezett, de abban a régi, Dauphine téri fogadóban, amiről apám Maigret törzshelyét mintázta, többször megfordultam.

MN: Mielőtt az édesapja megírta volna az első Maigret-történeteket, ponyvaírással kereste a kenyerét. Úgy tudom, százszámra születtek az ilyen történetek, mind álnéven. Kaphatók ezek a ponyvák is?

JS: Néhányuk talán igen, de nem lehet könnyű beszerezni őket. Újra kellene olvasni valamennyit, ami nem megy máról holnapra, és csak ha ezzel meglennénk, akkor tudnánk dönteni az újrakiadásukról. Apám sokat kísérletezett, míg végső formába öntötte Maigret alakját, és ezek a korai alakváltozatok sok helyen tetten érhetők ezekben az álnéven írt ponyvaregényekben. Úgy is mondhatnám, egyfajta tesztidőszak volt ez a Maigret-karakter életében. Voltak a figurának olyan változatai is, amelyek, hogy úgy mondjam, inkább egy Sherlock Holmesra, mint a későbbi Maigret-re hasonlítottak. Maigret amúgy sem kész karakterként jött a világra, sok változáson ment keresztül megszületése után is. A korai, harmincas évekbeli Maigret kész atléta, aki egyszer egy száguldó vonatról is leugrik. Ugyanez aligha mondható el a hetvenes évek kedélyesen pipázgató Maigret-jéről.

MN: Néhány éve egy angol cég valamennyi Simenon-könyv jogait megvásárolta. Miért adták el az örökséget?

JS: Nem minden család tudja, hogy milyen értékek is vannak a birtokában. Én és az öcsém így láttuk biztosítottnak az életmű egységének fennmaradását, de a jogtulajdonos cégben, amelynek egyébként elnöke vagyok, fenntartottuk magunknak a szavazati és a vétójogot apám műveinek felhasználását illetően.

MN: Ezek szerint ön dönt, hogy engedélyez-e egy adaptációt vagy sem. Voltak esetek, amikor élt a vétójogával?

JS: Filmadaptációk esetén nekem kell jóváhagynom a producer és a rendező személyét, valamint a főszereplőket és a forgatókönyvet. Eddig még senkinek nem kellett nemet mondanom, de arra volt már példa, hogy egy-egy színészt elutasítottam, és néhány helyen módosításokat kértem a forgatókönyvben. De mindez a rendezők legnagyobb egyetértésével történt, konfliktus sosem adódott.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.