Könyv

"Már csönd se vagy" - Beney Zsuzsa (1930-2006)

Kevesek nagy költője volt. Pályája későn indul: bár Weöres Sándor mutatja be 1969-ben egy antológiában, önálló kötethez csak 1972-ben juttatja az állami könyvkiadás. A vékonyka, fekete borítós kötet (Tűzföld) emlékezetes felütés: a költő nagy láttató, látomásos erővel idézi fel csecsemőkorban elhunyt gyermeke emlékét, holt élettársa korán eltávozott alakját.
  • Báthori Csaba
  • 2006. július 20.

James Dean és a fényes szelek

A sorozatcím nem feltétlenül méltányos Rubin Szilárddal szemben. Élő, bár régóta nem publikáló szerzőről van szó, akinek fő művét, a Csirkejátékot 2004-ben jelentette meg újra a Magvető Kiadó. Más-felől a regény mindig is a kevesek könyve maradt, a magyar irodalom tetszhalottja, így hát mégiscsak szerepeltetni illik a Kádár-korszak méltatlanul mellőzött műveinek a sorában. A Csirkejátékra jelentős olvasók hívják föl a figyelmet újra és újra, ám - személyes tapasztalataim szerint - a szakma nagy része is pusztán csak hallott róla, olvasni viszont nem olvasta. Rubin Szilárd műve nem kapott helyet a magyar próza kánonjaiban. Ahogy mondani szokás, annál rosszabb a kánonoknak.
  • Keresztesi József
  • 2006. július 20.

Az ügynök feltámadása - 24 (sorozat a Cool Tv-n)

Eldőlt: a 24 Magyarországon a szubkulturális centruma és a fősodor legszéle közti zónába soroltatott. Erre utal, hogy a legelső évadot újfent - s utána rögvest tévépremierként a következőt - az ORTT-pukkasztó, átlagpolgár-sokkoló generációs rétegműsorokat sugárzó (használtfilm-lerakatként is működő) Cool Tv adja.
  • Papp László Tamás
  • 2006. július 6.

Aki elhagyta a Nehéz Múzsát

Költőnek indult, majd népszórakoztató lett belőle, páratlanul sikeres a maga nemében. Sokoldalú, termékeny író volt, s talán túlságosan szellemes ahhoz, hogy komoly helyet vívjon ki magának a magyar irodalomtörténetben.

"Hiába, nem megy" - A Godot fordításáról (Samuel Beckett 100)

Valaki nemrégiben nemes egyszerűséggel azt mondta nekem, hogy a Godot-ra várva egy hülyeség. Az érvei persze nem ugyanazok voltak, mint Hegedűs Gézáé, aki a magyar fordítás megjelenése után "végre" kimondta, tizenkét évvel a párizsi bemutató után, hogy "nagyon-nagyon gyenge és ellenszenves művecske ez" (Nagyvilág, 1965/ 11.).
  • Molnár Zsófia
  • 2006. június 29.

A jövő szeme - Illés György (1914-2006)

"A szakmai továbbképzés terén értünk el sikereket, de a producerek, produkciók fizetési fegyelme nem megfelelő. A szerződések feltételei nem mindig teljesülnek. És a szakmai képzettség megbecsü-lése, főleg a televíziók esetében, sok tekintetben hiányos. ...

Képzelet és kétely - Ligeti György (1923-2006)

Egy-két évvel ezelőtt nyíltszívű és nyitott szellemű, érettségi előtt álló diákok zenetörténet óráján lejátszottam Ligeti Atmosphéres (1961) című zenekari darabját. Azt a darabot tehát, melynek említése az elmúlt másfél hét egyetlen külföldi és hazai Ligeti-nekrológjából sem hiányozhatott.
  • Molnár Szabolcs
  • 2006. június 22.

Csúszó leértékelés - A pécsi kulturális főváros projekt

Pécs kulturális főtanácsadójának, a győztes európai kulturális pályázat egyik fő alakjának két héttel ezelőtti lemondását nehéz elvonatkoztatni attól, hogy a városvezetés nagy buzgalommal formálja saját képére az Európa Kulturális Fővárosa programot. (Lapzártánkkor, e cikk elkészülte után kaptuk a hírt, hogy Toller László polgármester súlyos közúti balesetet szenvedett - a szerk.)
  • Somlyódy Nóra
  • 2006. június 22.

Kudarcok hágcsóján - József Attila levelezése

A költő levelezését (saját leveleit és a hozzá intézetteket) eddig szöveg szerint két forrásból ismertük: 1. a Fehér Erzsébet által összeállított válogatott levelezéskötetből (Bp., 1976, JAVL), 2. az előtte és főleg utána elszórtan, ma már sokszor elérhetetlen sajtószegletekben közölt adatokból. Fehér Erzsébet (nem kritikai) kiadásának érdeme, hogy először tett közzé egy korpuszban 370 levelet (kiegészítve ezeket egyéb levéladatokkal, fordításokkal), a rendszerezés szándékával, alapos kritikai apparátussal.
  • Báthori Csaba
  • 2006. június 8.

Zsák a foltját - John Lukács: Hitler és Sztálin, 1941. június

Monográfiánál kevesebb, eseménytörténeti összefoglalónál több. Maga a tudós szerző sommázta imigyen ezt a kurta kis kötetet, s mértéktartó ítéletével bízvást egyetérthetünk, hiszen legújabb művét részint a "Nagy Honvédő Háború" jól ismert diplomáciai előzményeinek - meglehetősen redundáns - ismertetése, részint pedig egynéhány sekélymerülésű történelemfilozófiai eszmefuttatás (mi lett volna, ha?, a személyiség történelemformáló szerepe) alkotja.