A Lonely Planet márkanév - ha máshonnan nem, a Spektrum tévéből ismerős lehet. Nincs is mit cifrázni, egy sikertörténethez van szerencsénk (megint; mióta már csak annak van szezonja). A hetvenes években született, mint a diszkó, egy hosszú nászút gyümölcseként (Olcsón Ázsiában), s a testvérkéjére sem kellett sokáig várni (Fillérekért Délkelet-Ázsiában). A siker, a pénz kőharapó erejéről kedvvel dalolnak a költők, s kétségtelen, a korai romantikus időszakból mára a költészet megmaradt (konkrétan már a könyvesboltban hozzáfoghatunk).
A két kötetből - azóta világméretűvé izmosított - kiadót gründoltak az ifjú házasok, ma már százötven szerzőjük üti bottal hatszázötven kötetük nyomát, s vág újabb és újabb csapásokat a reájuk hagyatkozóknak. Bizalomgerjesztő apparátus, egy alapvetően bizalomra épülő műfajban (nem mintha bárminő adásvétel másra épülne).
A három éve magyarul is megjelenő széria legújabb darabját is heten jegyzik (két segéderővel), Spanyolország nagy ország és sok benne a látnivaló. A terjedelem épp e premisszák szerinti, a fent savalt befektetés ilyenformán akár hoszszú távúnak is tekinthető, s már nem annyira fájdalmas, bár bédekkerek esetében általában csalfa tündér a hosszú táv (a műemlékek persze maradnak, társadalmi rendszerek, szállodaárak azonban jönnek-mennek; no de, mondjuk pont Spanyolország esetében ezzel anynyira nem kell törődni, hisz az euró stabil, a Costa Dorada pedig már Franco alatt is homokos volt).
A több mint ezer oldalt már el-olvasni is kész expedíció, képtelenség is úgy végigmenni rajta, mint valami nagyregényen, ától cettig.
Terjedelme okán tehát feltétlenül az útikönyvek azon csoportozatába sorolnánk az alkotást, melyek a felkészülési szakaszban segítik jobban a felhasználót. Mert képzeljük csak el, állunk hülyén a Placa de Catalunyán, épp csak följöttünk a metróból, na, mi legyen, jaj, csak az ne, hogy előhalásszuk e testes kötetet, és nekiállunk keresni a szükséges részt. Nem is azért ne legyen így, mert nevetségessé válunk, hisz a turista minden élethelyzetben nevetséges, mit számít az, hanem azért ne, mert ha a kitartó keresgélés jutalmaként megleljük az adott fejezet idevágó "Tájékozódás" című szakaszát, annak vonatkozó bekezdésében ezt olvashatjuk: "A Rambla felső végén találjuk a Placa de Catalunyát, itt kezdődik az Eixample, az egyenes utcák hálózata, amely a 19. századi városfejlesztés során keletkezett. Itt találhatjuk a barcelonai modernista építészet legtöbb alkotását, köztük a Szent Család-engesztelőtemplomot (La Sagrada Familia)." És akkor, ha elmulasztottuk otthon alaposan tanulmányozni a Lonely Planetünket, megeshet, hogy az El Corte Inglés áruházat véljük Gaudi katedrálisának (ami persze csak erősítené azt a tapasztalatot, miszerint a maestro szelleme jócskán megelőzte korát). Ugyanis a bekezdésen belül megismételt "itt" - esetünkben értelemzavaró módon - a helyben maradásra utal, erre a nyakamat teszem, bár ez akkor is csak szőrözés, kukacoskodás. Sokkal inkább azért ne próbálkozzunk ezzel a gyakorlattal, mert az átmászkált nap végére leszakad a karunk a vaskos könyv alatt. Persze Barcelona esetében ezt még megengedhetjük magunknak, hisz zsebben elférő városkalauza kapható magyarul, de számos egyéb helyről csak efféle betetőző igényű művekből szerezhetünk információkat. Ilyenformán a hurcolászás se nagyon úszható meg.
Az oldalezreddel töltött, s nem csak kényszerből hosszú, de kéjesen is elhúzható felkészülés sem lebecsülendő mulatság, világot hódítani karszékből sem akármi. S ebben a Lonely Planet partiban van rendesen; az álmodozás komoly dolog, akkor jutunk az egekig, ha van honnan elrugaszkodni. Márpedig kötetünk nem fukarkodik a gyakorlati tudnivalókkal. Mikkel képes is megteremteni az induláshoz elengedhetetlen illúziót, miszerint mire odáig jutunk, játszi könnyedséggel igazodunk el a hotelek, a buszjáratok, a fapados desztinációk, a tapas-árak, múzeumi belépők, postabélyegek dzsungelében. Hogy mindebből mi válik valóra, az más kérdés. Pontosabban nem is kérdés - minden bédekker elsősorban álmokat árul, ami persze azonnal felveti szükségességének finoman szólva is többirányú vizsgálatát. Az álmodás ugyanis irodalmi alapot feltételező kaland. Abban a szúrásban, amint vizualizálódik - elillan. Késztermékké válik. A mozi nem álmodást ígér, csak ad egy álmot. E tekintetben a Lonely Planet nagyon jó hozzánk.
Képesítettsége, ha jóindulatúan szemléljük, ránk bízza a munka édesebb részét. A közölt fotók száma az összoldalakhoz képest tüntetően alacsony, méretük határozottan kicsinynek mondható, színvonaluk elegyes. Mintha csak buzdítana, hogy elő a fotóapparáttal, barátocskám, majd még büszke leszel magadra. A térképek tekintetében ennél is cudarabb viszonyokat állapíthatunk meg, egy ekkora (s ilyen hírű) cégtől akár orcátlanságnak vehetjük a mű térképeit, melyek mintha frissen csúsztak volna ki a szerkesztőség enyhén viseltes xeroxából. Szürkék (leszámítva a tömegközlekedés hálózatait bemutatókat) és ordítanak egy nagyítóért - de kár a fáradságért, azzal sem megyünk semmire. Fogadjunk, hogy az útikönyvek mellett igazi térképeket is forgalmaznak stalkereink!
Felkészült útikönyvforgatóknak nyilván megvannak az adott tárgyhoz kapcsolódó tesztjei. Spanyol viszonylatban Ceuta (marokkói spanyol terület, az ember elvár némi pikantériát) nekem például megjárja - a mutatóban nem találtam, de a szövegben azért előfordult itt-ott, miből kiderült, jól választottam (minden szempontból). Ott lett elszúrva az egész. Roderik, a szexmániás vizigót király ugyan-is lendületesen (és távolról sem eredménytelenül) rámozdult saját ottani kormányzójának leányára, mondhatni szemefényére, mely gesztus (gusztus?) a zord atya neheztelését vonta maga után. A vizigót jellem további dicséretére a sértett nem enkezével vett elégtételt, hanem egész a mórokig futott (persze nem kellett a szomszédba mennie értük), akik - mint az köztudott - nőügyekben nem ismernek tréfát. Lett is nagy partraszállás a dologból. Meg egész Ibéria megszállása.
Pedig az arabok - ha hinni lehet a korabeli tekercseknek - viszonylag ritkán vettek a kezükbe bédekkert. Talán ezt a Lonely Planetet a kezükbe nyomhatták volnaÉ Hátha meggondolják a dolgot.
Park Könyvkiadó, 2006, 1076 oldal, 9500 Ft; fordították: Keresztes Ágnes, Kun Gazda Balázs, Sáling Gergő, Székely G. János és Váradi Luca
