Könyv

Két tele szatyrot cipelt - éppen hazaérkezett a bevásárlásból, amikor a lesben álló tévéstábtól értesült róla, hogy elnyerte a Nobel-díjat.

Andy Warhol fehér hajjal, szemüvegben, bal kézzel a kantárt tartva kilovagolt életéből. Nyomorultul, elesetten, betegen és magányosan, túllépve a saját énjén, a zsidó Szeretetkórház ápoltjának szerepében, 11-én, 11-kor. Tán egy újabb, jobb sors reményében.

Napjaink meglehetősen specializált, témák és módszertani megfontolások szerint is szegmentálódott történészszakmájának elkötelezett művelője (és persze e munkák olvasója is) nap mint nap találkozik olyan kérdésekkel, melyeket a gondolkodás, a filozófia ún. nyelvi fordulata váltott ki.

"Ki írta Shakespeare műveit?" - ez a Shakespeare-filológusok egy része szerint a Shakespeare-filológia alapkérdése. Más részük azt mondja, törődjünk a művekkel, és nevezzük a Shakespeare-művek szerzőjét (az egyszerűség kedvéért) Shakespeare-nek. Ugyanez a helyzet Schikanederrel, pontosabban A varázsfuvola szövegkönyvének szerzőjével.

"- Uram! A késemért jöttem! - Hol hagyta? - Valami matrózban..." - így kezdődik Rejtő Jenő Piszkos Fred, a kapitánya. És most már ezzel a szövegbuborékkal startol a Korcsmáros Pál által több mint 40 éve megrajzolt képregény felfrissített, kiszínezett, keményborítós verziója is.

Aligha férhet hozzá kétség, hogy az amerikai tömegképregény megannyi maszkos-köpenyes hérosza közül Batman figurája a legjelentősebb - alakjával nem csupán a comicsgalaxis, hanem a felejthetetlen fiktív magándetektívek ligája is igen fontos szereplővel bővült.

Legyen az emberfia jámborságos oltáregyleti tag, vagy akár Istentől elrugaszkodott, harcos ateista, a neves brit történész műve gyakorlatilag mindenki számára érdekfeszítő olvasmányt ígér.

Már Péterfy Jenő, máig legértőbb és legeredetibb, Kemény Zsigmond regényeit elemző tanulmányában (1881) felveti a kérdést, hogy az életrajz alapos ismerete és dokumentumai nélkül alig fölfogható mindaz a bonyolult és ellentmondásokkal teli jelenség, amelyet Kemény Zsigmond életműveként ismerünk. Lukács György "a legnagyobb és leggondolkodóbb magyar írók egyikének" nevezi, Péterfy pedig az egyetlennek, "kinél az élet fölfogása eredeti s mély; az egyetlen, kit regényírók közül (...) a külföld klasszikusai mellé állíthatnánk".

"Közönséges dolog az authoroknál, előljáró beszédet írni, de még közönségesebb az olvasóknál azt soha el nem olvasni" - írja Csokonai a Dorottya előbeszédéhez írott elöljáró beszédben (!), mondván: az álszerénység és az öntömjénezés egyaránt unalmas.

Valamikor 2005 telén egy fiatal költő úgy döntött, hogy a régi idők költőtelepeinek mintájára virtuális, zárt műhelyt indít saját maga és néhány barátja - és persze verseik - számára. Így indult a Telep (http://telep.freeblog.hu) története - legalábbis a romantikus verzió szerint.

Két éve nem frissül a kulturális minisztérium legdrágább irodalmi programjának a nagyközönség számára hasznos része, a kortárs szépírók életművét feldolgozó elektronikus könyvtár, a Magyar Digitális Akadémia.

Elsőként nézett szembe a mestere által vallott eszme, a kommunizmus tarthatatlanságával, a nyugati filozófiai hagyományok újraértelmezéséről beszélt, amikor a legtöbb hazai gondolkodó még rettegett a bármit megengedő posztmoderntől. Korszerűtlen és rendszerint radikálisan félreértik.

Korszakos művész volt és osztályon felüli médiacelebritás. Teliszájas mosolya, önfeledt korpulenciája mindenkor felhőtlen boldogságot sugárzott, s ha énekelt, elhittük neki: dalból van a lelke.