A kevésbé "költői" verzió szerint pedig egy unatkozó egyetemista, Krusovszky Dénes bármit szívesebben csinált volna a 2005 végi vizsgaidőszakban a tanulásnál, így aztán regisztrált egy versblogot az egyik szolgáltatónál. A névhez pedig ifjúságának színhelye, a lakótelep adott ihletet - nem is beszélve arról, hogy a Telep név milyen jó táptalaj a szóviccekhez. (A "legenda" szerint e téren Bónus Tibor irodalomtörténész a rekorder, aki a blog első születésnapján szervezett happeningen egy tucatnyi szóviccel - az egyértelmű telepesektől a Telep-telepítőkig - fárasztotta a publikumot.) Az ötlet kapóra jött, mert a hidegebb téli hónapokban macerás volt megszervezni egy-egy találkozót, ahol Krusovszkyék összeülhettek volna, hogy megismerjék és véleményezzék egymás újonnan született verseit.
Krusovszky még aznap elküldte a blog jelszavait hat barátjának - Bajtai Andrásnak, Dunajcsik Mátyásnak, Nemes Z. Máriónak, Ijjas Tamásnak, Pálffy András Gergelynek és Pollágh Péternek -, akik örömmel fogadták az ötletet. "Így nem fogy a festék a nyomtatóban, mert nem kell kinyomtatni minden találkozó előtt 5-10 példányt minden új versünkből, no meg nem kell mindenkinek egyszerre ráérni, hogy megmutassuk egymásnak a verseket. Ezenkívül így 2005 decemberéig visszamenően biztosan megvan egy helyen minden vers, sőt még keresni is lehet köztük, és akkor a kommentálási lehetőséget - amire két hét híján a blog születése óta lehetőség van - még nem is említettem - sorolja a blogforma előnyeit Dunajcsik Mátyás. - De azért is jobb így, mert bár korábban is elküldözgettem egy-egy új versemet pár barátomnak, egy idő után az ember minden újabb levélnél úgy érzi, hogy tukmálja magát, tukmálja a verseit... Így meg aki akarja, olvassa őket, aki nem akarja, nem olvassa."
És valóban: a Telepet eleinte még - mondjuk úgy, az eredeti elképzelésnek megfelelően - csak a blogoló költők rokonai és közeli barátai olvasták, ám nem kellett hozzá negyedév sem, hogy a havi egyéni látogatók száma elérje az ezer főt (a számot néhány irodalmi folyóirat is megirigyelné, bár az ingyenesség és a könnyű elérhetőség nyilván sokat nyom a latban). A havi átlag mára 1700 főre rúg - ám ma már tizenegy költő több mint száz verse található meg az oldalon.
A legutóbbi - egyúttal talán az utolsó - csatlakozó Sirokai Mátyás volt idén januárban, Deres Kornélia, Sopotnik Zoltán és Szabó Marcell után. "Ha valamelyikünk a csoport figyelmébe ajánl egy amatőr költőt - nemritkán valamelyikünk egy-egy ismerősét - a versei alapján, akkor megszavazzuk, hogy meghívjuk-e a Telephez. Bár a múlt idő talán helyesebb volna: most tizenegyen vagyunk, és ez elég is. Elég ahhoz, hogy fenntartsuk a műhelyhangulatot" - mondja Krusovszky Dénes. Önként jelentkezők, "felvételüket kérők" egyébként mind ez ideig nem voltak, verset is csak egyszer küldött olvasó - igaz, a "hát ilyet még én is tudok írni!" felkiáltással kísért parafrázist talán inkább szánta kritikának, mint lírai szárnypróbálgatásnak.
A blog hozzászólásai - melyek között egyrészt a telepesek véleménye olvasható egymás friss verseiről, másrészt pedig az olvasók észrevételei - egyébként szinte kivétel nélkül békések, személyeskedő veszekedésektől és politikától mentesek. Dunajcsik egyetlen esetre tud visszaemlékezni, amikor valaki "nemzetietlen költészetnek" nevezte a tizenegy költő tevékenységét - jelentsen ez bármit. "Ahhoz azért nagyon durvának kellene lenni, hogy valaki egy vers kapcsán anyázni kezdjen - véli Dunajcsik. - Az arctalan kommentálási lehetőség egyébként olyan, mintha lebontana egy falat az olvasók és a költők között. Így mernek véleményt mondani, nem úgy, mint a hagyományos felolvasóesteken, amelyeken általában a megszeppent felolvasó, a zavarban lévő moderátor és a zavarban lévő közönség vesz részt."
"Hagyományos felolvasóesteket" csak nagyritkán szerveznek a telepesek, legközelebb előreláthatóan majd télen, a blog második születésnapján lesznek ők bármilyen happening házigazdái. Nem így a szakma: egyre gyakrabban hívnak egy-egy fesztiválra, irodalmi estre telepes költőket - azaz nem mint individuumokat, hanem mint egy csoport képviselőit. Ilyen minőségükben vettek részt idén nyáron a Művészetek Völgyén, a POSZT-on és a szigligeti JAK-táborban is, s Kukorelly Endre is csoportként kért bemutatkozó anyagot a telepesektől az Irodalmi Jelen számára. Novemberben pedig a Kalligram című folyóirat jelentkezik Telep-blokkal: a tizenegy telepes fejenként két-három versével vagy prózájával, Bodor Béla bevezető tanulmányával és - várhatóan - Urfi Péter rövidebb interjúival. "Nagyon érdekes és fontos jelenségnek tartom a Telepet, elsősorban a rájuk jellemző együttes fellépés, csoportszellem miatt. Egyrészt nagyon tehetségesek, másrészt jelenleg talán ez az egyetlen alkotócsoport, amely ilyen erővel van jelen az irodalmi életben - indokolja a témaválasztást Gerevich András, a Kalligram szerkesztője. - Ugyanakkor az is figyelemre méltó, hogy ennyiféle irodalom tud megélni egymás mellett, gondolok itt például Dunajcsik Mátyás és Nemes Z. Márió abszolút eltérő költészetére."
A Telep jelenség-mivoltát Dunajcsik Mátyás szerint nem érdemes túlmisztifikálni: "Nincs semmiféle missziónk, nem gondoljuk, hogy a Teleppel széles körben népszerűsíthetnénk az irodalmat, vagy bármi ilyesmi. De még ha ezt is akarnánk, akkor se tudnánk mást tenni, mint amit most csinálunk: jó verseket írni, és feltenni őket a netre." "A Telep felerészt műhely - teszi hozzá Krusovszky Dénes -, ahová fel lehet tenni akár félkész verseket is, és a kommentek alapján indulni tovább, és ahol, ha kedvünk tartja, akár meg lehet írni egy már fent lévő vers második verzióját is. Felerészt pedig egy hely a véleményezésre. Aki írt már bármit is, tudja, hogy a kritika mellett fontos a vállon veregetés is. Még akkor is, ha emiatt sokan azt is gondolják, hogy mi mást sem csinálunk, mint egymást bálványozzuk."
Ilyen véleményt képviselő olvasókat nem nehéz találni - megszólaltatni őket azonban annál inkább. A Telep Böbe nevű olvasója is csak ezen a becenéven vállalta a véleményét: "A Telep gyakorlatilag egymás vállon veregetéséről szól, hogy ez a vers milyen jó, ez a metafora meg milyen szép - igazi kritika pedig szinte nincs is. Olyan, mintha előre tisztázottak lennének a viszonyok, és nem az lenne a lényeg, hogy milyen versről írnak, hanem az, hogy kinek. Nagyon zavar, hogy szinte előre lehet tudni, mik lesznek az adott vers kommentárjai - mondja. - A Telep-tagok szinte mind tehetségesek, nem vitatom, hogy jók - néha nagyon jók - a verseik, mégis nagyon zavaró, hogy egyre inkább kezdenek hasonulni egymáshoz. Kis túlzással lassan már ki se kell írni a neveket a versek fölé, mert mind összeolvadnak egy 'nagy telep lélekké'."
Böbe véleménye a visszafogottabbak közé tartozik. E sorok írója több olyan kritikust, irodalommal foglalkozó embert ismer, aki a Telepről egyből a kortárs irodalmi élet sokat emlegetett és vitatott belterjességére és annak elmélyítésére asszociál - a vélemény képviselői azonban a Narancs megkeresésére visszautasították, hogy "hivatalosan" is kifejtsék álláspontjukat. A néma gyerek meg az anyja.
Szerzői jogok
A Telepet szerzői nem tartják internetes folyóiratnak, "csak" blognak, elsősorban azért, mert senki sem tölti be a szerkesztő szerepét. "Egyébként is kissé ingatag nálunk minden egy folyóirathoz képest - fogalmaz Krusovszky. - Nincs semmiféle megkötés - sem az új versek közt eltelt időre vonatkozó, sem másmilyen -, nincsenek szabályok, nem mondjuk azt senkinek, hogy az utóbbi időben rosszak voltak a versei, ezért ki van rúgva."
Ettől függetlenül felmerül a szerzői jogok - és a hozzájuk kapcsolódó jogdíjak - kérdése, hiszen a Telep szerzői mindmáig sokszor a blogon publikálják először verseiket, így azok csak az internetes megjelenés után jelennek meg papíron, a folyóiratok hasábjain. Azonban mindennek egyértelmű jogi szabályozása van - tudta meg a Narancs dr. Faludi Gábor ügyvéd, egyetemi docenstől. "Amennyiben a szerző a még meg nem jelent verset maga teszi közzé, úgy a szerző maga használja fel a művet, ő teszi lehívásra hozzáférhetővé. Jogi vitáról csak akkor beszélhetnénk, ha az adott költő olyan szerződést kötött volna a kiadóval, amelyben megegyeztek, hogy kizárólag a kiadó jelentetheti meg a költő összes művét. Ez esetben még maga az író sem használhatja fel a művét, hacsak erre a szerződés fel nem jogosítja."
