Tavaly januárban Bozóki András miniszter a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) a Magyar Kultúra Napja alkalmából prezentálta a tárca irodalmi programcsomagját, amely 2006-ban mintegy háromszázmilliót szánt irodalomra. Ennek nagy részét két projekt emésztette fel: 100 millió ment a magyar irodalom kiadását, fordítását és promotálását támogató Nemzeti Könyvalapba, 178 millió pedig a Magyar Digitális Irodalmi Akadémiának (DIA), amely XX. századi magyar szerzők jogdíjköteles publikációit teszi ingyenesen hozzáférhetővé a világhálón. Bozóki akkor bejelentette: fél éven belül a teljes szerzői életművek letölthetők lesznek, és elkészül a "jobb kereshetőséget, interaktivitást, közösségképződést lehetővé tevő" új honlap. Azóta eltelt másfél év, de még mindig csak a régi, hangulatgyilkos website jön be, melyet utoljára 2005 folyamán frissítettek. A felhasználónak úgy tűnhet, mintha a legjobban dotált irodalmi program állna, pedig a vezetők esküsznek: az idén került igazán egyenesbe.
Diafilm
Az 1998-ban alapított DIA az írók mecenatúráját kötötte össze az irodalom digitális publikációjának támogatásával: első körben a Kossuth-díjjal és Babérkoszorúval kitüntetett szerzők kerültek a Digitális Halhatatlanok közé, akik az első három évben öt-öt elhunyt kollégát, amúgy pedig minden évben egy élőt emelhettek maguk közé. A DIA az élőknek havi apanázst, újság- és internet-előfizetést fizetett, az elhunytak örököseitől pedig egy összegben váltotta meg a művek magyar nyelvű elektronikus közlési jogát, illetve (a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményei számára) a hagyaték egy részét. A DIA 38 taggal indult, ma a posztumuszokkal együtt 67 tagja van, közülük 36 élő. (A program születéséről a Narancs is beszámolt: A babér learatása, 1998. április 16.)
Ha a tárca az írókat csak simán kistafírozza, biztosan nem úszta volna meg képzőművészek, építészek, zenészek és ki tudja még, kicsodák reklamálása nélkül. Az, hogy az írók mecenatúrája kapott egy fedőtevékenységet, az utóbbinak is jót tett, hiszen ma aligha lehetne beszélni irodalmi szövegek szervezett keretek közötti digitalizálásáról, ha nincs az írói lobbi. A befolyásukat jelzi, hogy a DIA annak ellenére fennmaradt, hogy a Magyar Bálint vezette oktatási és kultusztárca az utolsó intézkedései között hozta létre, ami kurzusváltáskor nálunk általában felér egy harakirivel.
A DIA ráadásul szervezetileg nagyon nehezen találta a helyét, mintha csak nyűg lett volna, hogy a pénzosztáson kívül itt másról is szó van. A Petőfi Irodalmi Múzeumnak otthont adó Károlyi-palotában kezdett, ahová a szoclib kultúrkormányzat a Magyar Irodalom Házát (MIH) tervezte a múzeummal és a Kortárs Irodalmi Központtal (KIK). Amikor 2000-ben befejeződött a Károlyi-palota kétmilliárdos felújítása, a KIK-et megszüntették, a helyén pedig létrejött Hankiss Ágnes vezetésével a Károlyi Palota Kulturális Központ és a Hamvas Intézet. A DIA-t szervezetileg a kulturális örökség digitalizációjával megbízott, szintén 1998-ban alapított Neumann Kht.-hoz csapták, amely a szövegek feldolgozásában és a 2000 júniusában induló honlap előkészítésében már az elejétől fogva közreműködött.
A DIA a pénzt a működéshez a Nemzeti Kulturális Alap miniszteri keretéből kapta, melyre minden évben pályáznia kellett. Ez azt jelentette, hogy a szerzőkkel is évente új szerződést kellett kötnie, akik csak az eredményhirdetést követően, júniusban kapták meg a jussukat visszamenőleg. Vagyis az internetes publikálás hat hónapon át minden évben jogsértő volt. A működés szempontjából az is zavart okozott, hogy a szerzők apanázsát a minimálbérhez kötötték, de drasztikus emelkedését a DIA költségvetése arányaiban már nem követte. Az írók havonta a minimálbér négyszeresét kapják, ami 1998-ban 80 ezer forint volt, az idén 262 500 (mínusz adó). De míg első évben a DIA százmilliós költségvetéssel kezdett, az idén alig valamivel több mint a másfélszereséből gazdálkodik (160 millió). Ez azt jelenti, hogy magára a digitalizációra, illetve működésre jut jóval kevesebb. Január elsejétől a DIA jogi helyzete rendeződött: visszakerült a PIM-hez, és része lett a közintézmény költségvetésének, aminek köszönhetően már hosszú távú megállapodást is köthetett a szerzőkkel. Bár az egy összegben való megváltás vagy az alacsonyabb (és arányosabb) jogdíj is szóba került, végül elég volt, hogy az írók közül néhányan felemeljék a telefont, így lényegében csak az előfizetéseket vették el tőlük. A költségvetés belső arányai viszont romlottak: működésre csak a büdzsé tizenöt-húsz százaléka jut.
Korrekt szinkron
A DIA-szerzők könyvtára a többszöri publikációkat kivonva mintegy 1200 kötetre rúg, amiből 700 már kint van a honlapon. Ha ezzel készen vannak, akkor mindenük megvan, ami könyv alakban megjelent. Ehhez jöhetnek még a kötetben nem publikált, de a szerző által fontosnak ítélt írások, nagyon indokolt esetben kéziratok és az egyes életművek szempontjából fontos műfordítások. Ez összességében sem darabszámban, sem megabyte-ban nem lenne őrült mennyiség. A szütymörgés abból ered, hogy a DIA szövegkritikai alapossággal digitalizál. Radics Péter, a szerkesztőség vezetésével megbízott munkatárs szerint a DIA jobb minőségű szöveget kínál a nyomtatásban megjelent könyveknél: "A munkát nehezíti, hogy szeretnénk fájlban is alkalmazni azokat a formai megoldásokat, amiket a szerző nyomtatásban használt, és közben az eredeti kiadás hibáit is igyekszünk kiküszöbölni. Onnantól kezdve, hogy jelöljük, hol van vége a kötetben egy oldalnak, odáig, hogy megpróbáljuk Tandori Dezsőt követni html-ben, beleértve, hogy mi a szövegében a szándékosan bennhagyott elütés, és mi a nyomdahiba. Informatikai eszközökkel ezt lehetetlen elvégezni. Ebben a szerző által kiválasztott, az életművet kiválóan ismerő irodalmi szakértő segít."
A DIA-elitizmus okozott feszültségeket, miután az első szempillantásra nagynak tűnő támogatás ellenére mérsékelt intenzitással haladt a publikáció. Amikor a kimúlás előtt álló Informatikai és Hírközlési Minisztériumból a harmincéves Kitzinger Dávid átkerült a Neumann Kht. élére, megpróbálta felgyorsítani a munkafolyamatot. Szóba került, hogy a még nem publikált oldalakat lefényképezik, és ideiglenesen felteszik pdf formátumban, de végül a DIA nem változott át irodalmi observerré. A Bozóki-beszéd még ennek lehetőségét vetette fel, amikor fél éven belül a teljes állomány feltöltését vizionálta. A pdf ellen szólt, hogy valamit kellett volna kezdeni az illusztrációkkal: a jogok megvásárlása újabb pénzeket emészt fel, a kitakarás pedig vérciki lett volna.
Kitzingernek a fontolva haladás miatt több csörtéje is volt Magos Györggyel, a Magyar Irodalom Háza-koncepció szülőatyjával, aki a KIK éléről került a szerkesztőség vezetői székébe. Magos mellett kiálltak az írók, hiszen régóta dolgoztak együtt, és minden évben ő járt el a minisztériumban. A vitának a DIA jogi-műszaki-gazdasági átvilágítása vetett véget: a Magyar Nagylexikon-projektért Széchenyi-díjjal kitüntetett Várnai Györgyi jelentésében volt annyi muníció, hogy kiírják az szmsz-ből a szerkesztőségvezetői posztot (Magos ment). A munka felgyorsításával kapcsolatban dodonai döntés született: a műveket ezután nemcsak többszöri, hanem rögtön az első korrektori kör után kipakolják a honlapra, a végső változattal pedig ráérnek szöszmötölni. Nem mintha akkor lett volna ennek gyakorlati jelentősége, hiszen a honlap 2005 óta nem frissült.
Radics a Narancsnak technológiaváltással indokolta a kétéves pauzát. "A DIA sgml-fájlokkal kezdett el dolgozni, ami akkoriban megfelelő megoldásnak tűnt. Időközben azonban kiderült, hogy észszerűbb lenne xhtml-formátumot használni, mivel arra több programot írtak, könnyebb rá szolgáltatást telepíteni. A DIA ezért az elmúlt másfél évben már xhtml-ben dolgozta fel a szövegeket, de ezeket nem lehetett feltenni a régi honlapra." A honlap fejlesztése a Neumann Kht.-nál maradt, amely még tavaly külön 20 milliót kapott a DIA arculat- és technológiai megújítására. Kitzingertől megtudtuk, hogy a portált idén tavaszra 3,6 millióért nagyjából összerakta a litera.hu-t is gyártó Ivy Kft. A már átalakított, illetve vadiúj xhtml-oldalakkal elindulhatott volna, de a DIA-val közösen inkább úgy döntöttek, hogy bevárják, míg az eddig látható tartalmak konverziójával is elkészülnek.
A problémát a 30 ezer fájl átalakítása jelenti. "Ezek nagy része egyedi, atipikus fájl, rendszerbe illesztésükhöz most készül a program" - mondta a Narancsnak Kitzinger, aki szerint decemberre a kérdés megoldódik. Számos extra funkcióval (speciális keresőfeltételek, könyvjelző, saját könyvtár kialakítása) elindulhat a honlap, melynek üzemeltetését már átadják a PIM-nek.
Vagyis egyszerre kiderülhet, hogy a DIA-ban dolgoznak. És a site (melyet már ígértek tavaly májusra, októberre, aztán már nem) "magáért beszél".
