Az idén 80 éves, Nobel-díjas perui írót Madridban értük el telefonon, hogy hazaárulásról, erotikáról, irodalmi botrányokról és arról a hírhedt ökölcsapásról is kérdezzük, melynek elszenvedője Gabriel García Márquez volt. Köves Gábor interjújának egyik részletét mutatjuk most.
| ||
Magyar Narancs: A szépirodalom jeles művelői közül sokan ódzkodnak a szexjelenetektől, mondván, nincs is nehezebb, mint a testiség leírása. Ezért inkább udvariasan kihátrálnak a hálószobából.
MVL: Tényleg könnyű belefutni az ósdi közhelyekbe. A testek találkozásánál még inkább igaz, hogy mindent megírtak már, nincs új a nap alatt, csak ismételni lehet az elcsépelt kliséket. Íróként könnyen rá lehet fázni az erotikával, ezért is van, hogy ha efféle vonzalmak kerítik hatalmukba a szereplőimet, ami nem ritka, a szokásosnál is nagyobb óvatossággal válogatom meg a szavaimat. Az egyik sarkon a szépelgő klisék állnak lesben, a másikban meg a vulgáris disznóságok, ember legyen a talpán, aki képes ellavírozni ezen az ezer veszéllyel fenyegető vidéken. Az erotika írói szempontból kimondottan veszélyes terület.
MN: És olvasói szempontból? Mi a legemlékezetesebb erotikus olvasmányélménye?
MVL: A 18. századi francia írók igazi forradalmárok voltak az erotika terén. Nekimenni a fennálló rendszernek, és mindezt erotikus művekkel, ez aztán igazán dicsérendő dolog. Diderot például csodálatos erotikus műveket alkotott, de nála az erotika nem csupán a testi szerelem művészi igényű ábrázolását jelentette, hanem a kor erkölcsi normái, az emberi kapcsolatokat meghatározó vallási normák elleni lázadást is. Az érzéki örömökhöz való jog harcosa volt, de nem csak ő, ott volt De Sade márki, Rétif de la Bretonne, André Marie Chénier és még sorolhatnám. A 18. századi francia irodalom élen járt az erotikában.
