Jorgeként mutatkozik be, de valójában Giorgio, spanyolnak mondja magát, de olasz, diplomataként lép fel, pedig csak egy nagybani húsfelvásárló (exnagybani húsfelvásárló), üldözik, de marad, menthetné az irháját Budapestről, de ő inkább zsidókat ment Budapesten, a spanyol védett házak lakóit óvja, amikor már papíron nincsenek is spanyol védett házak, hiszen nincs is spanyol nagykövetség. De ez sem tántorítja el Giorgo Perlascát, az álspanyol, áldiplomata exhúskereskedőt: ha a helyzet úgy kívánja, lyukat beszél a főnyilasok hasába, és a helyzet többször úgy kívánja.
A helyzet: 1944 tele, a vészkorszak Magyarországon. Perlasca ment mindenkit, aki csak az útjába akad, és ment mindenhonnan, de leginkább a nyilasok markából. Egy igazi szuperhős – vágná rá egyből a fociból épp hazaesett kiskamasz, azért ő, mert elsősorban neki szól ez a könyv, Perlasca embermentő magánakciójának megregényesítése. Szuperhős – mondja a kiskamasz; az Igazak egyike – mondja a zsidó legendárium, de tulajdonképpen egyre megy: ugyanazt jelöli mindkettő. A regény szerzői, amilyen hatékonyan csak lehet, elmesélik, ami röviden elmesélhető Perlascáról és 44 jéghideg teléről. Gyorsan arcot kapnak azok, akik nélkül ez a történet nem lenne elmesélhető: áldozatok és gyilkosok, túlélők és embermentők; minden oldalról egy-két jellegzetes arc emelkedik ki a tömegből, csak valahogy Perlascát nem sikerül az ifjúsági regények eszközeivel megfogni. Ügyesen kisiklik a jó szándékú írópáros kezei közül.
A tantörténethez csatolt kiegészítők (kis korrajz, kifejezés- és személymagyarázó stb.) között találjuk Perlasca fiának rövid utószavát, egy kis visszaemlékezést a papáról, aki hazatérve folytatta az életét, és senkinek sem mesélt arról, mit tett Budapesten (5200 zsidót mentett meg). Igazi szuperhős-tulajdonság, remélhetőleg a célközönség is így látja majd.
Fordította: Todero Anna. Manó Könyvek, 2015, 200 oldal, 1999 Ft
