Könyv

Timur Vermes: Nézd, ki van itt

  • Kovács Bálint
  • 2013. november 3.

Könyv

Adolf Hitler 2011-ben felébred a berlini flaszteren, majd saját szemszögéből narrálva elmond egy történetet a médiában saját műsort kapó Führerről. A szenzációhoz ennyi pont elég is - de egy jó könyvhöz kevesebb a kevésnél.

Pedig a fiatal német szerző, Timur Vermes alig hozott ki valamit az alapfelvetésből. A könyv túlnyomó része nem tesz mást, mint kissé modorosan és öntetszelgőn, századszor is elmereng azon, hogyan is látná valaki a mai kor hétköznapi helyzeteit, aki hetven évet átaludt; mit gondolna a részegekkel teli Oktoberfestről, mit a szupermarketekről vagy a kutyájuk ürülékét felszedőkről. Ez pedig 340 oldalon keresztül nemcsak kevés, de fárasztó is. Vermes csak azt érteti meg egyébként éles eszűnek leírt főszereplőjével, amit - a logikával nem sokat törődve - jónak lát: hiába látja át Hitler a világ számos összefüggését, képtelen felfogni, hogy show-műsorát, amelyet náci propagandatevékenységre használ, mindenki humornak, a kimondott eszmék kifigurázásának fogja fel. Ha ezt megértené, nem lenne könyv. Így viszont van, igaz, egy írói blöffön alapszik.

Vermes ezenkívül csak egy-két valamirevaló állítást fogalmaz meg: felveti, hogy a média manipulálható, hogy minden állítás értelmezhető akár saját paródiájaként is, és hogy a náci eszmék tartalmaznak olyan gondolatokat, amelynek magjai szalonképes pártok programjaiban és "normális" emberek fejében is felfedezhetőek. Ám ezek a sem eredeti, sem meglepő felvetések még csak ki sincsenek fejtve rendesen. Ráadásul Vermes olyan finomkodó, és olyan távol áll a botrányosságtól, amennyire ez csak elfogadható lehet egy Hitler nézőpontjából megírt könyvben, amely egyébként egy tervezett sorozat első része - vagy legalábbis annak tűnik. Hiszen ennek a regénynek nincs vége, csak utolsó mondata - az is korábban jön, mint hogy a történet bármeddig is eljutott volna.

Fordította: Nádori Lídia. Libri Könyvkiadó, 2013, 341 oldal, 3990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.