Pedig a fiatal német szerző, Timur Vermes alig hozott ki valamit az alapfelvetésből. A könyv túlnyomó része nem tesz mást, mint kissé modorosan és öntetszelgőn, századszor is elmereng azon, hogyan is látná valaki a mai kor hétköznapi helyzeteit, aki hetven évet átaludt; mit gondolna a részegekkel teli Oktoberfestről, mit a szupermarketekről vagy a kutyájuk ürülékét felszedőkről. Ez pedig 340 oldalon keresztül nemcsak kevés, de fárasztó is. Vermes csak azt érteti meg egyébként éles eszűnek leírt főszereplőjével, amit - a logikával nem sokat törődve - jónak lát: hiába látja át Hitler a világ számos összefüggését, képtelen felfogni, hogy show-műsorát, amelyet náci propagandatevékenységre használ, mindenki humornak, a kimondott eszmék kifigurázásának fogja fel. Ha ezt megértené, nem lenne könyv. Így viszont van, igaz, egy írói blöffön alapszik.
Vermes ezenkívül csak egy-két valamirevaló állítást fogalmaz meg: felveti, hogy a média manipulálható, hogy minden állítás értelmezhető akár saját paródiájaként is, és hogy a náci eszmék tartalmaznak olyan gondolatokat, amelynek magjai szalonképes pártok programjaiban és "normális" emberek fejében is felfedezhetőek. Ám ezek a sem eredeti, sem meglepő felvetések még csak ki sincsenek fejtve rendesen. Ráadásul Vermes olyan finomkodó, és olyan távol áll a botrányosságtól, amennyire ez csak elfogadható lehet egy Hitler nézőpontjából megírt könyvben, amely egyébként egy tervezett sorozat első része - vagy legalábbis annak tűnik. Hiszen ennek a regénynek nincs vége, csak utolsó mondata - az is korábban jön, mint hogy a történet bármeddig is eljutott volna.
Fordította: Nádori Lídia. Libri Könyvkiadó, 2013, 341 oldal, 3990 Ft
