Könyv

Timur Vermes: Nézd, ki van itt

  • Kovács Bálint
  • 2013. november 3.

Könyv

Adolf Hitler 2011-ben felébred a berlini flaszteren, majd saját szemszögéből narrálva elmond egy történetet a médiában saját műsort kapó Führerről. A szenzációhoz ennyi pont elég is - de egy jó könyvhöz kevesebb a kevésnél.

Pedig a fiatal német szerző, Timur Vermes alig hozott ki valamit az alapfelvetésből. A könyv túlnyomó része nem tesz mást, mint kissé modorosan és öntetszelgőn, századszor is elmereng azon, hogyan is látná valaki a mai kor hétköznapi helyzeteit, aki hetven évet átaludt; mit gondolna a részegekkel teli Oktoberfestről, mit a szupermarketekről vagy a kutyájuk ürülékét felszedőkről. Ez pedig 340 oldalon keresztül nemcsak kevés, de fárasztó is. Vermes csak azt érteti meg egyébként éles eszűnek leírt főszereplőjével, amit - a logikával nem sokat törődve - jónak lát: hiába látja át Hitler a világ számos összefüggését, képtelen felfogni, hogy show-műsorát, amelyet náci propagandatevékenységre használ, mindenki humornak, a kimondott eszmék kifigurázásának fogja fel. Ha ezt megértené, nem lenne könyv. Így viszont van, igaz, egy írói blöffön alapszik.

Vermes ezenkívül csak egy-két valamirevaló állítást fogalmaz meg: felveti, hogy a média manipulálható, hogy minden állítás értelmezhető akár saját paródiájaként is, és hogy a náci eszmék tartalmaznak olyan gondolatokat, amelynek magjai szalonképes pártok programjaiban és "normális" emberek fejében is felfedezhetőek. Ám ezek a sem eredeti, sem meglepő felvetések még csak ki sincsenek fejtve rendesen. Ráadásul Vermes olyan finomkodó, és olyan távol áll a botrányosságtól, amennyire ez csak elfogadható lehet egy Hitler nézőpontjából megírt könyvben, amely egyébként egy tervezett sorozat első része - vagy legalábbis annak tűnik. Hiszen ennek a regénynek nincs vége, csak utolsó mondata - az is korábban jön, mint hogy a történet bármeddig is eljutott volna.

Fordította: Nádori Lídia. Libri Könyvkiadó, 2013, 341 oldal, 3990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.