Megint átszervezés van, egyesek előlépnek, az idők szavát nem értő masztodonokat várja a nyugdíj vagy a parkolópálya az újoncoktatásban. (De előtte még egy kis ungabunga.) Nat két kellemetlen meglepetésben is részesül: eddigi főnöke, Bryn, akivel közös múlt és kölcsönös megértés fűzi össze, elérhetetlenné vált, legfőbb kapcsolattartóként ingázik London és Washington között. Az új felettes, Dom is régi kolléga, anno Budapesten villogtatta életlen eszét és gyakorlati alkalmatlanságát. (Arra azért volt gógyija, hogy a saját neve alatt továbbítsa Nat jelentéseit.) Nemrég újranősült, és a pénzvilági nagyvad, arisztokrata feleség kiterjedt kapcsolatai révén jó magasra lökte a vásári kecskét a pályán. Ez a Dom ajánl most hősünknek obskúrus feladatot, mielőtt végleg lapátra tennék.
A Haven külső alosztály vezetését kéne átvennie, ami szívmelengető elnevezését meghazudtolóan valójában lejárt szavatosságú informátorok, kiöregedett ügynökök elfekvője, ám újabban nyugtalanító életjeleket mutat. Köszönhetően a „tehetséges, de csiszolatlan” Florence-nek, aki lányiskolai akcentussal ejti a „kőműves szókincs” érdesebb kifejezéseit, s bár két éve próbaidős, mert nem teljes iránta a bizalom, meglepő privilégiumokban részesül: míg a húsz éve szolgáló Natet alsógatyára vetkőzteti a belső ellenőrzés, addig Florence simán közli az űrlapján, hogy nem óhajt beszámolni például szexuális orientációjáról, és a kutya nem ellenőrzi, miért ütik egymást a megadott elérhetőségei. Most Rózsabimbó néven olyan nagyszabású, merész akciót tervez egy egészen a Kremlig bekötött ukrán oligarcha ellen, amelytől a Menedék felett mennyei magasságban trónoló felettes szerv, az Orosz Részleg is visszariad.
A 47 éves, remek kondícióban lévő Nat, klubjának örökös tollaslabdabajnoka nem áll készen a visszavonulásra. Feltett szándéka viszont a megtérés családja kebelére, ahonnét némi csélcsapság eltávolította. Pru, a végtelen türelmű feleség – egykori bajtárs a moszkvai állomáson, ma emberjogi ügyvéd, harcban a gyógyszercégekkel – benne van a kapcsolat helyreállításában, ám Steff, a zűrös, lázadó kamaszkor után valamelyest lehiggadni látszó, de még mindig kiszámíthatatlan lánygyermek sokkal keményebb dió. Lesajnálja az apját, aki külszolgálatosként még volt valaki, míg itthon csak szürke hivatalnok. Ideje megtudnia, hogy titkosügynökkel áll szemben.
Nat átrendeződő életében látszólag sínre kerülnének a dolgok, ha közbe nem lép Ed. A nyomulós Ed, a munkásosztály/legalsó középosztály levakarhatatlan fia, aki hírből sem ismeri az olyan brit kötelező gyakorlatokat, mint az understatement, a visszafogottság, a diszkréció. És Nat, a toborzás, a beszervezés, a csapdába csalás, a rábeszélés, az édesgetés, a sarokba szorítás nagymestere ugyanolyan véd- és eszköztelen vele szemben, mint a saját lányával. Az apai ösztön mellett az fegyverzi le, hogy mindketten européerek, német vonzalmakkal.
Nat a tollasmeccsekről szóló első személyű beszámolóiban egyszer csak elkezd célozni arra, hogy a kollégái hamarosan baljós érdeklődést fognak tanúsítani a labdázást követő, sör melletti beszélgetéseik iránt. Innentől vadul felpörögnek az események. Egymást érik a várt és nem várt fordulatok, több titkosszolgálat kapcsolódik vagy keveredik bele a nagy játszmába, van false flag művelet, kompromat, csalás és öncsalás. Ismét találkozunk Le Carré kedvenc témáival – bürokratizálódó titkosügynökségek, az apróvad kíméletlen eltiprása, korrupt, pénzéhes elitek, az Ügy (milyen Ügy?) szolgálata helyett ezek szolgálatába szegődő állami szervek és hivatalnokok – de újdonságban sincs hiány.
Kezdve ott, hogy 2018 van, az Egyesült Királyságra rázárult az eszelős Brexit csapdája, amelynek szükségszerű velejárója a Trump Amerikájához való dörgölőzés. Le Carré nem rejti véka alá (hősei) véleményét: az ország mélyrepülésben, tizedrangú tory kormány, a Munkáspárt sem különb, teljesen fogalmatlan külügyminiszter (ez Nat, családon belül); „kibaszott etoni, önimádó, elvtelen elitista” (Ed, ugyanarról).
A 88 éves kémregényszerző nyaktörő sebességet diktál, fokozódnak az izgalmak, egészen a kissé kurta-furcsa végkifejletig, amely hiányérzetet hagy maga után az odaadó olvasóban, aki titokban talán reménykedik a folytatásban.
Fordította: Orosz Anna. Agave, 2019, 270 oldal, 3480 Ft
