Frissen megjelent regényében, a Balatoni nyaralóban egy 1885-ben épült badacsonyi ház és környezete történetét göngyölíti fel. A középpontban egy bortermelő zsidó család, a Balaton-felvidéken letelepült Lessner família, a leszármazottak, az őket körülvevő miliő és a változatos magyar valóság a 18. század végétől napjainkig.
Ezekről és még sok minden másról, többek között a szerző második világháborús és '56-os élményeiről és a NER balatoni nyomulásáról is beszélgettünk. Köves Gábor interjúja a Magyar Narancs legfrissebb lapszámában olvasható. Ízelítő:
| ||
Magyar Narancs: Van egy másik légitámadásos sztori is a könyvében. A Nemzeti Újság nevű lap riportot közöl a szövetségesek légitámadásairól, megszólítják az utca emberét, az pedig így nyilatkozik: „Eddig nem hittem el, de most már látom, mire képesek ezek az amerikai zsidók.” Innen két sorral lejjebb eljut a Soros-ellenes kormányzati propaganda-hadjáratig. Ilyen szoros viszonyban állna a két jelenség?
Ungváry Rudolf: Igen, összekötöm a kettőt, persze, hogy összekötöm. Megírtam már egyszer, hogyan alakult ki bennem gyerekként, ’44-ben a zsidó fogalma. Majdhogynem napra pontosan rekonstruálni tudom, hogyan született meg ez bennem. 1944. december 25-én valahogy fel tudtam slisszolni a pincéből az üvegezett kapualjba, sőt, kimehettem még a járdára is. És ott volt egy nő hullája, félig keresztben az utcán. Civil nő, a hasán feküdt, a keze föl volt csapva, és enyhén fűrészporos volt. Barna pamutharisnya volt a lábán, ahogy azt a kicsit fölcsapódott szoknya láttatni engedte. És akkor megkérdeztem lent a pincében anyámtól, apámtól, mi történhetett, ők meg azt válaszolták, valószínűleg zsidók voltak, mert több hulla is volt, végig az utcákon. Valami olyasmit mondtak, hogy a nyilasok dobálták le őket a teherautókról. De hát ez a halott nő úgy nézett ki, mint az anyám – döbbenetes élmény volt, amely aztán meghatározta a sorsomat is. Amikor ’95-ben a Magyar Televízióban csinálhattam egy sorozatot az ostrom egyes napjairól – nem én rendeztem, de én írtam a forgatókönyvét –, anyaggyűjtés közben a kezembe került az Országos Széchényi Könyvtárban egy kéziratos napló. Ebben egy 14 éves lány – mint később kiderült, egy Nyíregyházáról Budapestre menekült keresztény-közép ügyvédcsalád sarja – írta meg a napi feljegyzéseit egészen júniusig. Az egyik utolsó bekezdésében azt írja, hogy jönnek vissza a zsidók, és olyan nagyképűek. És ha már, akkor miért nem tudták mindegyiket Auschwitzban megölni. Ez volt a másik végpontja ennek az alapélményemnek. Ezekkel az emberekkel nincs mit tenni: együtt kell élni velük, ahogy a bűnnel is együtt kell élni.
(...)
MN: A mai Balatonról némi rezignáltsággal jegyezte meg a könyve végén, hogy sorra jelennek meg a kormányközeli vagyonosok, és felvásárolják a legfontosabb területeket. A strandhangulatot mennyire befolyásolja a NER törtetése?
UR: A környéknek két strandja is van, a Tomaji meg a Bányász.
A fideszes úri nép ugyanúgy ide jár, mint azok, akiknek elviselhetetlen ez a rendszer. Ott ülünk Földényivel (Földényi F. László esztéta, irodalomtörténész – a szerk.) egy-egy nyugágyban, és mérvadóan nézünk a távolba, míg előttünk ellejt az idősebb keresztény-közép néhány tagja. Tudja, olyan ez, mint amikor harcos ebek találkoznak, és mindegyik úgy tesz, mintha az ellenkező irányba nézne. Földényi békés természet, humora is van, csak nyájasan mosolyog ilyenkor, és röhög rajtam, amiért vadabb vagyok. Sajnos, nagyon érzem a szakadékokat.
A teljes interjút a Magyar Narancsban találja, a friss lapot pedig csütörtöktől az újságárusoknál. Vagy előfizethet rá itt is:
Magyar Narancs
A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!
