Könyv

A mellbevágó Újvilág

Frank Tibor: Amerika világai

  • Kádár Judit
  • 2019. június 30.

Könyv

Jókora kulturális sokk érhette a szovjet ellenőrzés alatt álló „keleti blokkból” 1965-ben rokonlátogatóba érkezett budapesti gimnazista Frank Tibort, amikor egy óceánjáró hajón megérkezett az Egyesült Államokba.

Nyugati újságokat, könyveket Magyarországon már majdnem két évtizede nem lehetett kapni, s a hidegháborús feszültség enyhülésének köszönhetően elindított Világjárók könyvsorozat USA-ról szóló kötete csak egy évvel később jelent meg. Még nem ismerhette tehát a sorozat szabad világban élő, francia szerzőjének a New York-i kikötő láttán írt döbbent sorait, miszerint „minden más volt, a házak, a járművek, de még az emberek alakja is, más az illat, a hang, az ételek, sőt a levegő íze is”; első amerikai útjáig a majdani történész nyilvános forrásokból csak a „hanyatló” amerikai imperializmusról értesülhetett. Pályája alapján nem kétséges, hogy találkozása a már csak gulliveri méreteivel is mellbevágó Újvilággal mégis élete legmeghatározóbb pillanata lehetett: Frank Tibor később, az ELTE angol tanszékének tanáraként már a rendszerváltás előtt minden tőle telhetőt megtett, hogy az amerikanisztika hazai útját egyengesse, majd a tudományág az 1990-es években önálló tanszéket kapjon.

Az új diszciplína elfogadtatása meglepő módon a rendszerváltás után is akadályokba ütközött. Miként pár hónapja megjelent, az elmúlt húsz évben írt tanulmányaiból válogató új kötetében megállapítja: a tudományterület létrehozását „az ellenérzés és ellenzés hangulata lengte át”. Az ellenállás vélhetően még a magyar kulturális szupremácia ideáját dédelgető, háború előtti időszakra vezethető vissza, amikor az Amerika-ellenesség hagyományának részeként a közvélekedés úgy tartotta, az ezeréves múlttal rendelkező Magyar Királysághoz képest ennek az alig pár száz éves országnak a kultúrája aligha méltó komoly figyelemre. Magyarország történetének alakulásában azonban az utolsó száz évben az USA meghatározó szerepet játszott, a történész szakember pedig pályafutása kezdete óta feladatának tekinti, hogy a lényeges események, kapcsolatok, kulturális különbségek korábban elmaradt feltárásához kutatásaival maga is hozzájáruljon. Bár nem könnyű belátni, Amerikában e „kies és félreeső ország” a politika központi látómezején kívül esett, ám mint Frank e kötetben olvasható két kiváló tanulmánya is alátámasztja, a nagyhatalmi küzdelmek állása perifériához tartozó térségünk sorsát is befolyásolta.

Az egyik tanulságos írás az USA 1933 nyarától 1941 márciusáig Magyarországra akkreditált nagykövetének, John F. Montgomerynek a tevékenységét ismerteti, aki nem lévén hivatásos diplomata, posztját az F. D. Rooseveltet elnöki székbe segítő anyagi támogatásának köszönhette. Ugyan fontosabb állomáshelyre, Hágába vagy Bécsbe vágyott, Montgomery jól érezte magát Budapesten, lelkiismeretesen ápolta a kapcsolatokat a két világháború közötti magyar uralkodó osztály tagjaival, bár meglehetősen tájékozatlan maradt, nem kis részben amiatt, mert Horthy Miklós legszűkebb köreihez tartozott, aki a fiumei tengerészeti akadémián szerzett elegáns fellépésével elnyerte a nagykövet rokonszenvét. Horthy kormányzói teljesítményét Montgomery eleinte a Habsburg-család tagjaiéval összehasonlítva ítélte meg kedvezően, akiknek restaurációs törekvéseitől a demokrata párti diplomata ekkor valójában már alaptalanul tartott. Miközben az USA elnökének írt jelentéseiben dicsérte a „nagyon csodálatos ember” kormányzót, habozás nélkül részt vett Habsburg–Tescheni Albrecht királyi herceg esküvőjén is. Valószínűleg fogalma sem volt róla, hogy Albrecht az első világháború után a nagy tekintélyű ifj. Andrássy Gyula egyik lányának kezére pályázva próbált jövendő apósa és a hatalmat éppen megszerzett Horthy remélt segítségével az antant által elutasított IV. Károly trónjára ülni, s e szándékáról később sem mondott le. A nagykövetet és általa az USA támogatását Horthy később náci- és Hitler-ellenességének hangoztatásával nyerte meg, sőt Montgomery még annak is bedőlt, hogy „a felelős állásokban levő magyarok közül sokan egyáltalán nem hívei a revizionista politikának”. Elfogultságai és tévedései így akadályozták annak felismerésében (és Washington megfelelő tájékoztatásában), hogy az általa olyannyira kedvelt kis ország merre tart.

Míg a Frank által feltárt bőséges dokumentumanyag alapján Montgomery jóhiszeműnek tűnik, Joseph E. Daviesről, aki 1936 novembere és 1938 júniusa közt az USA második szovjetunióbeli nagyköveteként tevékenykedett, nehéz egyszerű naivitást feltételezni. Ugyan Daviest a munkája nem kötötte Magyarországhoz, ténykedése, mellyel a Szovjetunió és az USA közti közeledés útját egyengette, hatással volt Franklin D.
Roosevelt Sztálinról kialakított véleményére, így közvetve Magyarország 1945 utáni sorsára is. A még ügy­véd­ként meggazdagodott, szintén civilből diplomatává lett Davies a koncepciós perek idején tartózkodott Moszkvában, a megkínzott, majd meggyilkolt áldozatok egy részéhez korábban személyes jó viszony fűzte, mégis elhitte a bűnösségüket. Jelentéseiben rendre hangot adott Sztálin iránt érzett megbecsülésének, aki véleménye szerint dicséretesen, „minden erejét a kommunizmusnak és a proletariátus felemelésének szenteli”. Az efféle kijelentések olvastán az olvasóban felüvöltő gyanakvást kellő bizonyítékok híján Frank Tibor a történész józanságával igyekszik féken tartani, hogy aztán a megfelelő pillanatban mégis megfogalmazza a diplomata őszinteségét illető kétségeit. Ekkor kiderül, hogy Davies és felesége a cári család hagyatékából és más elkobzott vagyonokból különösen értékes műkincseket kapott ajándékba a szovjethatalomtól, sőt a történész egy helyütt azt is megjegyzi, a házaspár olyan vagyonos volt, hogy ők építtették – igaz, még a külszolgálat előtt – a fényűző floridai Mar-a-Lago nevű kastélyt, amelyet később aztán az ugyancsak kőgazdag ingatlanvállalkozó, Donald Trump vett meg. Úgy látszik, ugyanott tartunk már megint.

Gondolat Kiadó, 2018, 600 oldal, 6000 Ft

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Önkénytörvény

Jön a Szuverenitásvédelmi Hivatal, és rábök bárkire vagy bármire, újságra, szervezetre, vállalkozásra, aki vagy ami 1.) „külföldről finanszírozott”, és olyan tevékenységet végez, amely 2. a) alkalmas a „közélet befolyásolására” és 2. b) az alaptörvény öt, a tervezetben megjelölt bekezdésében megfogalmazott értékét „sérti, negatív színben tünteti fel, vagy az azok elleni fellépést támogatja”.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

„Erdélyi magyarként ideje elszakadni attól a hagy­mázas úttól, amelyen Magyarország masírozik”

A román elnökválasztás második fordulójában sikerült fordítania a függetlenként indult Nicuşor Dannak az első fordulóban az élen végzett szélsőjobboldali George Simionnal szemben. Az elképesztő fordításról, a kiugró részvételi arányról és Orbán Viktor zavarórepüléséről is beszélgettünk Eckstein-Kovács Péter egykori kisebbségügyi miniszterrel.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.