Könyv

Könny és hányás

Bartis Attila: A vége

  • Radics Viktória
  • 2016. február 7.

Könyv

Valóban a vége felé, a 495. oldaltól kezd fölforrósodni A vége.

Ezeken a lapokon történik meg a letaglózó leleplezés/fölfedezés, hogy a férfi a nőnek, akit szeret, akivel együtt él, talán semmit sem számít. Lehet, hogy viszontszereti, mégsem számít neki semmit a férfi léte. A regény legvégén ennek ellenkezőjét is latolgathatjuk: azért mégis szerethette Szabad Andrást a szökevény Zárai Éva. A szerelemről semmit sem lehet megtudni – és ezt a tanulságot kiterjeszthetjük: a hozzánk legközelebb álló embe­rekről is oly vékonyka az ismeretünk, hogy egy lehelettől szertefoszlik. A regény izgalma (mely korántsem lankadatlan) a viszonyoknak ebből az irizálásából fakad, meg abból, hogy a másik ember, legyen bármennyire hús-vér, az apánk vagy a partnerünk, mégis megmarad látomásnak. A személy nemhogy kisajátíthatatlan, de a kölcsönös kommunikáció is egy lázálom.

Bartis Attila mélyenszántó kutatója a veszedelmes viszonyoknak; ebben a regényében is a szexualitás érzelmektől és az érzelmek szexualitástól fortyogó fenekére ereszkedik alá. A kettő összefüggését merészen, de ízléssel firtatja és ábrázolja (Freud után szabadon), nem engedvén a libertinus irodalmi vágyaknak és az erotika-kultusznak sem. Ellenkezőleg: az erkölcs talpon marad, az erotikus és a morális összefonódik. A szex poézise és a szerelem mély szexualitása Bartisnál a maga ősdrámaiságában tud megjelenni. Ettől formálódik sorssá a telő-múló élet.

Szenzuális és/vagy szexuális, tehát érzékeny viszonyok kötik össze itt az embereket, mindenkit keresztbe-kasul, tekintet nélkül nemre, korra vagy családi státuszra. Bartis látja ezeket az amorális vonzásokat és választásokat, és a közönségesség meg a misztifikáció árkainak a szélén csúszkálva, empirikus meggyőzőerővel, de reflektáltan jeleníti meg őket. A szerelmi és szeretetviszonyok (s ellentéteik) hullámai, kátyúi, eksztázisai és epifániái, gyilkos és himnikus indulatai csapnak föl és poshadnak egy férfi életének mélyáramában, a beszélő nevű, amúgy kevés beszédű, fennkölten zárkózott fotográfuséban, aki ötvenes évei elején írásban vet számot életével, és azt jelenetekben, képekben beszéli el. A regény szép mutatványa, hogy ami írva vagyon, az képpé lesz.

Bartis bűnérzékeny, főhőse, azaz elbeszélői maszkja földúlt lelkű, agyonsebzett családból származó férfi. 1943-ban született, és 1994-ig követhetjük nyomon a legbensőbb életét, ami természetesen csupa függőség, miközben a szabadság misztikája – mert a szabadság nem racionalizálható – belengi az egész művet. Mely jórészt a Kádár-rendszerben játszódik, de átível a régebbi meg az új rezsimbe is, világos azonban, hogy a társadalmi rend okozta szorongások, bántások, ártások nem kizárólagos alakítói a szabadságnak. Hiszen az mindig kérdéses, és felerészt odabent vannak a csataterei.

Szerelmi életében Szabad András legalább annyi „abject”-ba ütközik, mint amennyi élvezetre talál. Egy anti-Don Juan ő, aki nem leli örömét a csábításban; egyszerelmű férfi. Az utálat és az oda­adás, könny és hányás érlelik szellemét, jórészt magányában, amit egy férfibarátság kísérőzenéje tesz elviselhetővé. Miután ejti őt az egyetlenje, Éva, az elhagyatottság és az otthontalanság évtizedei várnak rá, s a bánatban őszül középkorú férfivá, akit Bartis Attila azzal ment ki a slamasztikából, hogy roppant külföldi művészi sikerekkel és sok dollárral ajándékozza meg. Szerencsére András érzelgős ember, akinél semmi sem pótolhatja az elszállt szerelmet, amivel az élete értelmét vesztette el. A fényképein és a kép-írásával is ezt ábrázolja: ami volt, nincs, a hiányt.

Az elbeszélő Kádár alatt meghúzódó fiatalember volt; megfenyítették alaposan már az apját is, akit mintha a hátán cipelne, mígnem eltemeti, sőt még azon is túl. A magyar szocializmus nyomorúsága nem megállapítások formájában bukik ki, hanem a hétköznapiságba beleivódva van jelen, a fordulat után is. A mű dekadenciája szakasztott közép-európai pusztulásköltészet, mrożeki, a mi szedett-vedett holmijaink és roskadt besúgóink között tenyésző. A regény történelmi szála azonban feledhető, a régi sztereotípiákat az író nem dekonstruálja, inkább cicomázza. Bartis végig jelenetek, mozzanatok sokaságával dolgozik, akárha fotográfiai sorozatokkal, és ezeket jól ritmizálja. Nem biztos azonban, hogy a „válogatás” tökéletes: a regény nem feszes, terjengős, repetitív és a közepe elég horpadt, hiába tömi ki a szerző, a fele szalma.

Egy családregény vége ez is, noha az 598. oldalon a semmiből felbukkanó gyermek motívuma nyitva akarja tartani a sztorit. Nem biztos, hogy jó A vége vége. Amikor egy regény vagy dráma utolsó lapjain váratlanul fölbukkan „a gyermek”, az rendszerint az antik/keresztény őskép bedolgozása, hogy a megújulás, újjászületés, megváltás rég kihunyt toposzával lehessen bevilágítani a művet. Ezt a mitologémát is nehéz életre kelteni, jobbára olyan lesz, mint a József Attila poros lámpája a raktár előtt: „csak látszik, nem világit”.

A család mindenesetre nem megtartó erő, hanem pusztító energiát sugároz, mely vetekedik a szerelemével. Szabad András inkább szerelem-, semmint szabadságharcos, a testi szerelemben kóstolja meg a metafizikát, melynek kérdéseitől nem szabadul, és ez jót tesz a regénynek. Apropó: a feminizmus kialakította a „fallogocentrizmus” fogalmát, ami hirtelen kezekben néha vádként csattan a férfinépen. Ezt a regényt azonban hiába ostoroznánk: benne a férfilélek ugyanolyan sebezhető, az őt ért bántalmak ugyanolyan fájdalmasak – szexualitásában, szívében, mentalitásában a férfi nem kevésbé kiszolgáltatott, mint a párja.

Magvető, 2015, 600 oldal, 4990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.