Tévésorozat

A balfácán napja

A valószínűtlen gyilkos

Kritika

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Csak éppen Engström nem a mormota előjövetelét lesi az újra és újra megismétlődő február 2-án, hanem Olof Palme meggyilkolását követi el a számtalanszor újrajátszódó napon.

A bűnös személye felől ugyanis nemigen hagy kétséget a svéd produkció, sőt tulajdonképpen az első dolog, amit a „megoldatlan bűntény alapján” felirat után látunk, maga a megoldás: Engström, kezében a füstölgő Magnummal. Hogy ez mennyire tényszerű, azt ki-ki vérmérséklete szerint eldöntheti, a sorozat mindenesetre dramaturgiailag egy nagy ziccert hagy ki azzal, hogy a Palme-gyilkosságnak éppen azt az elemét nem hozza játékba, amelytől olyan legendássá vált az egész, vagy­is a bizonytalanságot. Pedig a sorozattal járó terjedelem, még ha öt részről van is szó csupán, elég mozgásteret adhatott volna a készítőknek, hogy cakumpakk bemutassák az egész sztorit – rendőri inkompetenciával, társadalmi pánikkal és politikai haszonszerzéssel körítve. Persze van a dolognak egy olyan háttérmagyarázata, hogy a sorozat készítői – köztük a Palme-merénylet feltárásával a közelmúltban nagyot robbantó, azonos című riportkönyvet kiadó újságíró, Thomas Pettersson – arra koncentráltak, hogy egyszer és mindenkorra lezárják a témát. 2020 nyarán ugyanis történt egy elég nagy dérrel-dúrral elővezetett bejelentés a svéd főügyész, nevezetesen Krister Petersson részéről, hogy harmincnégy év után lezárják az egész országot szinte őrületbe kergető nyomozást. A több mint három évtizedes ügymenet során 90 ezren vettek részt az eljárásban, 10 ezer embert hallgattak ki, összejött több mint 250 folyóméternyi iratanyag, magát a gyilkosságot pedig 130-an vallották be – hiába. Mindezek után a lezárás is épp olyan volt, mint a nyomozás: hozott is eredményt meg nem is. A főügyész és Hans Melander vezető nyomozó megjelölték a feltételezett tettest, ugyanakkor friss bizonyítékot nem mutattak be – például a sokak által szent Grálként keresett stukkert –, és mivel a vélt merénylő, Stig Engström 2000-ben megölte magát, az ügyet vádemelés nélkül zárták le.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.