A balfácán napja

A valószínűtlen gyilkos

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Csak éppen Engström nem a mormota előjövetelét lesi az újra és újra megismétlődő február 2-án, hanem Olof Palme meggyilkolását követi el a számtalanszor újrajátszódó napon.

A bűnös személye felől ugyanis nemigen hagy kétséget a svéd produkció, sőt tulajdonképpen az első dolog, amit a „megoldatlan bűntény alapján” felirat után látunk, maga a megoldás: Engström, kezében a füstölgő Magnummal. Hogy ez mennyire tényszerű, azt ki-ki vérmérséklete szerint eldöntheti, a sorozat mindenesetre dramaturgiailag egy nagy ziccert hagy ki azzal, hogy a Palme-gyilkosságnak éppen azt az elemét nem hozza játékba, amelytől olyan legendássá vált az egész, vagy­is a bizonytalanságot. Pedig a sorozattal járó terjedelem, még ha öt részről van is szó csupán, elég mozgásteret adhatott volna a készítőknek, hogy cakumpakk bemutassák az egész sztorit – rendőri inkompetenciával, társadalmi pánikkal és politikai haszonszerzéssel körítve. Persze van a dolognak egy olyan háttérmagyarázata, hogy a sorozat készítői – köztük a Palme-merénylet feltárásával a közelmúltban nagyot robbantó, azonos című riportkönyvet kiadó újságíró, Thomas Pettersson – arra koncentráltak, hogy egyszer és mindenkorra lezárják a témát. 2020 nyarán ugyanis történt egy elég nagy dérrel-dúrral elővezetett bejelentés a svéd főügyész, nevezetesen Krister Petersson részéről, hogy harmincnégy év után lezárják az egész országot szinte őrületbe kergető nyomozást. A több mint három évtizedes ügymenet során 90 ezren vettek részt az eljárásban, 10 ezer embert hallgattak ki, összejött több mint 250 folyóméternyi iratanyag, magát a gyilkosságot pedig 130-an vallották be – hiába. Mindezek után a lezárás is épp olyan volt, mint a nyomozás: hozott is eredményt meg nem is. A főügyész és Hans Melander vezető nyomozó megjelölték a feltételezett tettest, ugyanakkor friss bizonyítékot nem mutattak be – például a sokak által szent Grálként keresett stukkert –, és mivel a vélt merénylő, Stig Engström 2000-ben megölte magát, az ügyet vádemelés nélkül zárták le.