Tévésorozat

A balfácán napja

A valószínűtlen gyilkos

Kritika

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Csak éppen Engström nem a mormota előjövetelét lesi az újra és újra megismétlődő február 2-án, hanem Olof Palme meggyilkolását követi el a számtalanszor újrajátszódó napon.

A bűnös személye felől ugyanis nemigen hagy kétséget a svéd produkció, sőt tulajdonképpen az első dolog, amit a „megoldatlan bűntény alapján” felirat után látunk, maga a megoldás: Engström, kezében a füstölgő Magnummal. Hogy ez mennyire tényszerű, azt ki-ki vérmérséklete szerint eldöntheti, a sorozat mindenesetre dramaturgiailag egy nagy ziccert hagy ki azzal, hogy a Palme-gyilkosságnak éppen azt az elemét nem hozza játékba, amelytől olyan legendássá vált az egész, vagy­is a bizonytalanságot. Pedig a sorozattal járó terjedelem, még ha öt részről van is szó csupán, elég mozgásteret adhatott volna a készítőknek, hogy cakumpakk bemutassák az egész sztorit – rendőri inkompetenciával, társadalmi pánikkal és politikai haszonszerzéssel körítve. Persze van a dolognak egy olyan háttérmagyarázata, hogy a sorozat készítői – köztük a Palme-merénylet feltárásával a közelmúltban nagyot robbantó, azonos című riportkönyvet kiadó újságíró, Thomas Pettersson – arra koncentráltak, hogy egyszer és mindenkorra lezárják a témát. 2020 nyarán ugyanis történt egy elég nagy dérrel-dúrral elővezetett bejelentés a svéd főügyész, nevezetesen Krister Petersson részéről, hogy harmincnégy év után lezárják az egész országot szinte őrületbe kergető nyomozást. A több mint három évtizedes ügymenet során 90 ezren vettek részt az eljárásban, 10 ezer embert hallgattak ki, összejött több mint 250 folyóméternyi iratanyag, magát a gyilkosságot pedig 130-an vallották be – hiába. Mindezek után a lezárás is épp olyan volt, mint a nyomozás: hozott is eredményt meg nem is. A főügyész és Hans Melander vezető nyomozó megjelölték a feltételezett tettest, ugyanakkor friss bizonyítékot nem mutattak be – például a sokak által szent Grálként keresett stukkert –, és mivel a vélt merénylő, Stig Engström 2000-ben megölte magát, az ügyet vádemelés nélkül zárták le.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.