Tévésorozat

A balfácán napja

A valószínűtlen gyilkos

Kritika

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Csak éppen Engström nem a mormota előjövetelét lesi az újra és újra megismétlődő február 2-án, hanem Olof Palme meggyilkolását követi el a számtalanszor újrajátszódó napon.

A bűnös személye felől ugyanis nemigen hagy kétséget a svéd produkció, sőt tulajdonképpen az első dolog, amit a „megoldatlan bűntény alapján” felirat után látunk, maga a megoldás: Engström, kezében a füstölgő Magnummal. Hogy ez mennyire tényszerű, azt ki-ki vérmérséklete szerint eldöntheti, a sorozat mindenesetre dramaturgiailag egy nagy ziccert hagy ki azzal, hogy a Palme-gyilkosságnak éppen azt az elemét nem hozza játékba, amelytől olyan legendássá vált az egész, vagy­is a bizonytalanságot. Pedig a sorozattal járó terjedelem, még ha öt részről van is szó csupán, elég mozgásteret adhatott volna a készítőknek, hogy cakumpakk bemutassák az egész sztorit – rendőri inkompetenciával, társadalmi pánikkal és politikai haszonszerzéssel körítve. Persze van a dolognak egy olyan háttérmagyarázata, hogy a sorozat készítői – köztük a Palme-merénylet feltárásával a közelmúltban nagyot robbantó, azonos című riportkönyvet kiadó újságíró, Thomas Pettersson – arra koncentráltak, hogy egyszer és mindenkorra lezárják a témát. 2020 nyarán ugyanis történt egy elég nagy dérrel-dúrral elővezetett bejelentés a svéd főügyész, nevezetesen Krister Petersson részéről, hogy harmincnégy év után lezárják az egész országot szinte őrületbe kergető nyomozást. A több mint három évtizedes ügymenet során 90 ezren vettek részt az eljárásban, 10 ezer embert hallgattak ki, összejött több mint 250 folyóméternyi iratanyag, magát a gyilkosságot pedig 130-an vallották be – hiába. Mindezek után a lezárás is épp olyan volt, mint a nyomozás: hozott is eredményt meg nem is. A főügyész és Hans Melander vezető nyomozó megjelölték a feltételezett tettest, ugyanakkor friss bizonyítékot nem mutattak be – például a sokak által szent Grálként keresett stukkert –, és mivel a vélt merénylő, Stig Engström 2000-ben megölte magát, az ügyet vádemelés nélkül zárták le.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.