Lemez

A lassúzás filmzenéje

Blur: The Ballad of Darren

Kritika

Tizenkét évnyi lemezszünet után 2015-ben egy remekbe szabott albummal (The Magic Whip) tért vissza a Blur.

Nem tartott sokáig a reunió: az LP turnéját követően szétszéledtek a tagok, és hosszú évekig nem is csináltak együtt semmit, leszámítva egy háromdalos londoni minifellépést 2019-ben. A zenészek közül természetesen Damon Albarn volt a legaktívabb, aki a köztes időben tető alá hozott négy Gorillaz-lemezt, szólómunkával is jelentkezett, de még a The Good, the Bad & the Queen nevű projektjével is visszatért – és ezek tényleg csak a legfontosabbak voltak. Graham Coxon filmzenéket gyártott, megzenésített képregényt (Superstate) és duót alapított Rose Elinor Dou­gallal (The Waeve); Dave Rowntree dobos szintén a soundtrackek világában merült el, illetve az idén ő is előrukkolt egy szólólemezzel, Alex James dobost pedig valószínűleg a sajtgyártás kötötte le.

A Blur tavaly bejelentett egy turnét az idei évre, és úgy voltak vele, hogy nem illene üres kézzel útra kelni. Első körben csak egy-két új dalra gondoltak, de aztán Albarn dalszerzői sessionjei annyira termékenyek voltak, hogy azokból összeállt egy komplett albumnyi anyag. Producernek leszerződtették a mindig megbízható James Fordot, aki egyrészt a Gorillazzal, másrészt Coxonnal is dolgozott már. Az 1995-ös The Great Escape-et enyhén megidéző borító első látásra akár a Balaton északi partját is ábrázolhatná, de valójában egy Skóciában lőtt fotót láthatunk rajta. A zenészek szerint a kép érdekes kettősséget szimbolizál, ugyanis a rajta látható helyzet egyszerre tűnik biztonságosnak és veszélyesnek. Mindez rezonál a zenei tartalommal, merthogy egy szakítós lemezt hallhatunk. Nem hivatalos források szerint Albarn a közelmúltban szakított élettársával, Suzi Winstanley képzőművésszel, és mindez valóban kiolvasható a szövegekből. A rejtelmes The Ballad of Darren cím pedig a zenekar egyik biztonsági őrére utal, akiről egy fotó is látható a belső borítóban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.