Lemez

A lassúzás filmzenéje

Blur: The Ballad of Darren

Kritika

Tizenkét évnyi lemezszünet után 2015-ben egy remekbe szabott albummal (The Magic Whip) tért vissza a Blur.

Nem tartott sokáig a reunió: az LP turnéját követően szétszéledtek a tagok, és hosszú évekig nem is csináltak együtt semmit, leszámítva egy háromdalos londoni minifellépést 2019-ben. A zenészek közül természetesen Damon Albarn volt a legaktívabb, aki a köztes időben tető alá hozott négy Gorillaz-lemezt, szólómunkával is jelentkezett, de még a The Good, the Bad & the Queen nevű projektjével is visszatért – és ezek tényleg csak a legfontosabbak voltak. Graham Coxon filmzenéket gyártott, megzenésített képregényt (Superstate) és duót alapított Rose Elinor Dou­gallal (The Waeve); Dave Rowntree dobos szintén a soundtrackek világában merült el, illetve az idén ő is előrukkolt egy szólólemezzel, Alex James dobost pedig valószínűleg a sajtgyártás kötötte le.

A Blur tavaly bejelentett egy turnét az idei évre, és úgy voltak vele, hogy nem illene üres kézzel útra kelni. Első körben csak egy-két új dalra gondoltak, de aztán Albarn dalszerzői sessionjei annyira termékenyek voltak, hogy azokból összeállt egy komplett albumnyi anyag. Producernek leszerződtették a mindig megbízható James Fordot, aki egyrészt a Gorillazzal, másrészt Coxonnal is dolgozott már. Az 1995-ös The Great Escape-et enyhén megidéző borító első látásra akár a Balaton északi partját is ábrázolhatná, de valójában egy Skóciában lőtt fotót láthatunk rajta. A zenészek szerint a kép érdekes kettősséget szimbolizál, ugyanis a rajta látható helyzet egyszerre tűnik biztonságosnak és veszélyesnek. Mindez rezonál a zenei tartalommal, merthogy egy szakítós lemezt hallhatunk. Nem hivatalos források szerint Albarn a közelmúltban szakított élettársával, Suzi Winstanley képzőművésszel, és mindez valóban kiolvasható a szövegekből. A rejtelmes The Ballad of Darren cím pedig a zenekar egyik biztonsági őrére utal, akiről egy fotó is látható a belső borítóban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.