Lemez

A lassúzás filmzenéje

Blur: The Ballad of Darren

Kritika

Tizenkét évnyi lemezszünet után 2015-ben egy remekbe szabott albummal (The Magic Whip) tért vissza a Blur.

Nem tartott sokáig a reunió: az LP turnéját követően szétszéledtek a tagok, és hosszú évekig nem is csináltak együtt semmit, leszámítva egy háromdalos londoni minifellépést 2019-ben. A zenészek közül természetesen Damon Albarn volt a legaktívabb, aki a köztes időben tető alá hozott négy Gorillaz-lemezt, szólómunkával is jelentkezett, de még a The Good, the Bad & the Queen nevű projektjével is visszatért – és ezek tényleg csak a legfontosabbak voltak. Graham Coxon filmzenéket gyártott, megzenésített képregényt (Superstate) és duót alapított Rose Elinor Dou­gallal (The Waeve); Dave Rowntree dobos szintén a soundtrackek világában merült el, illetve az idén ő is előrukkolt egy szólólemezzel, Alex James dobost pedig valószínűleg a sajtgyártás kötötte le.

A Blur tavaly bejelentett egy turnét az idei évre, és úgy voltak vele, hogy nem illene üres kézzel útra kelni. Első körben csak egy-két új dalra gondoltak, de aztán Albarn dalszerzői sessionjei annyira termékenyek voltak, hogy azokból összeállt egy komplett albumnyi anyag. Producernek leszerződtették a mindig megbízható James Fordot, aki egyrészt a Gorillazzal, másrészt Coxonnal is dolgozott már. Az 1995-ös The Great Escape-et enyhén megidéző borító első látásra akár a Balaton északi partját is ábrázolhatná, de valójában egy Skóciában lőtt fotót láthatunk rajta. A zenészek szerint a kép érdekes kettősséget szimbolizál, ugyanis a rajta látható helyzet egyszerre tűnik biztonságosnak és veszélyesnek. Mindez rezonál a zenei tartalommal, merthogy egy szakítós lemezt hallhatunk. Nem hivatalos források szerint Albarn a közelmúltban szakított élettársával, Suzi Winstanley képzőművésszel, és mindez valóban kiolvasható a szövegekből. A rejtelmes The Ballad of Darren cím pedig a zenekar egyik biztonsági őrére utal, akiről egy fotó is látható a belső borítóban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."