Könyv

A leégett kastély felépítése

Láng Orsolya: Személyes okok

Kritika

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Az a „kevés dolog” nála azért elég sok: a költészet mellett prózát is ír, fotóz, filmet rendez. Az önértelmező szerzői esszékkel ez a gond: se úgy tenni nem lehet, mintha nem léteznének, se úgy, mintha mindent megmagyaráznának. Mindezzel együtt valóban hasznos kapaszkodókat kapunk a Személyes okok olvasásához (és újraolvasásához is), márpedig efféle kapaszkodókra könnyen lehet, hogy szüksége van a versek befogadójának.

A kellemesen neutrális cím első olvasásra úgy tűnhet, az utóbbi időben erős hullámként megjelenő önéletrajzi ihletettségű költészethez kapcsolja Láng negyedik kötetét. Ám ez csak részben van így. Hogy ismét az esszét idézzük: „Nem önéletrajzi és nem is vallomásos költészetet szerettem volna működtetni. (…) Tehát amennyiben alanyi költészetet művelek, azt a tárgyias költészet felől teszem, a tárgyiasságot pedig az alanyiság felől érem el.” Ugyanakkor hozzáteszi, hogy a megélt élmények jelentik elsősorban a versek kiindulópontját. Ehhez képest viszonylag kevés életrajzi elem fedezhető fel az egyes szövegekben, és azok is meglehetősen visszafogottan simulnak bele a versek szövetébe. Könnyen elképzelhető, hogy a szerző környezete több mindent tud detektálni – és akkor a Személyes okok ajánlása („barátaimnak”) is többletértelmet nyer.

A személyesség és a tárgyiasság közötti lebegés, ami a versek alapkarakterét adja, ugyanakkor csak egy a Láng-költészetet mozgásban tartó paradoxok közül. Hasonlóképpen működik a lírai én viszonya a mindenkori másikkal, azaz a vers megszólítottjával is. Az egyes szövegek feltételeznek valamiféle dialogikus helyzetet, de soha nem dönthető el igazán, hogy ki ez a másik, és milyen a viszonya a lírai énnel. A párbeszédek monologikus lendülettel épülnek fel, és a monológok mögött is mintha két pólus rejtőzne. A versbeszélő soha nincs egészen egyedül, de soha nincs nem egyedül sem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány a tettes

A DK-s politikus visszavonulásának mindenki örül. Örül a Fidesz, örülnek azok is, akik őszintén a pokolra kívánják Orbánt és a rendszerét. Hiszen Gyurcsány távozása felér egy beismeréssel: tényleg mindenért ő a hibás.