Rádió

Múlt, jelen, jövő

Három az igazság

Kritika

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.

Aki mást mond, tényleg téved, hazudik vagy áruló? Merjünk nagyot álmodni, nem egy, de három igazságról.” Az erős felvezető mellé elég erős közreműködői névsort kapunk: a házi­gazda Szénási Sándor mellett a két állandó vendég Spiró György író és Kéri László politológus. Persze a nagy nevek nem mindig nagy beszélgetők is egyben, hallottunk már ismert írókat, zenészeket, képzőművészeket és tudósokat is hebegni-habogni stúdiókörülmények között. Jelen esetben azonban szó sincs ilyesmiről. Kéri László finoman fogalmazva sem a Benczúr utcai stúdióban kezdte a médiaszereplést, de Spiró hangjában sincs semennyi bizonytalanság vagy keresettség.

A beharangozó mellett a műsor felkonfjában még az is elhangzik (Józsa Márta magyar hangján), hogy „a magyarok cselekedeteiről, a feszült jelenről, a mindig más múltról, és a késlekedő boldog jövőről vitatkozik” majd e három nagy név. Múlt, jelen, jövő, plusz vita: elég szélesre tárták a műsor kapuit. Kérdés, hogy a tulajdonképpeni bármiből mi lesz az a valami, ami majd organikusan kinőhet. A gyakorlatban – az első adás alapján – egyelőre annyi látszik, hogy Szénási bedob egy olyan jelentős témát, amely a mai közgondolkodásban amolyan hot topicnak számít, s a vendégei szabadon, esszéisztikusan, történelmi előképeket és lehetséges jövőbeli forgatókönyveket vázolva reagálnak rá.

A nyitóadásban ez a nagy téma Ukrajna, és az ott zajló háború, illetve Oroszország múltja, jelene és jövője. Nehéz újat vagy legalább érdekeset mondani az orosz invázió harmadik hónapja után, amikor talán már a hallgatói figyelem sem annyira kiélezett, mint amilyen tavasz elején volt. Viszont mégiscsak ez a leg­égetőbb, legnagyobb horderejű nemzetközi ügy, amelynek ráadásul jól elemezhető történelmi gyökerei is vannak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.