Könyv

A vajdaságiasság zamattya

Vass Szabolcs: Rokon Ilonka evangéliuma

  • Radics Viktória
  • 2022. április 13.

Kritika

Vass Szabolcs számítógépes grafikával kollázsokat kezdett készíteni tipikus vajdasági mondásokból, frázisokból és régimódian giccses angyalkás képecskékből. A korszerű giccs sokkal rafináltabb – ez itt naiv ó giccs, amilyet élőben már ritkán látni. Susan Sontag fogalmával élve: nekünk ez camp, idézőjelek közé tett és immár reflektálhatóvá vált ősgiccs, amelynek tanúságereje van.

Mi volt előbb, a szó vagy a kép? Bizonyára bogarat ültettek a szerző fülébe a tipikusan vajdasági népnyelvi formulák: frázisok és közhelyek, hétköznapi mondások, szólásmondások, állandósult szókapcsolatok, amelyekre mi, akik a Vajdaságban élünk, már fel sem kapjuk a fejünket, hiszen nyelvbe öltött élettapasztalatként léteznek bennünk. És mivel ez a nyelv ízes és szaftos, ezen kifejezései már-már elveszítik közhelyjellegüket.

Ezek a nyelvi elemek a vizuális elemek kontrapunktjai nélkül elmosódnának, és az ikonikusan közhelyes képek is csak ironikusan és humorral nézhetők. A képekkel keretezett nyelvi formulák így megkapják a maguk elidegenítő effektusait, így együtt válnak reflektálhatókká és nevettetőkké. A nevetés a ráébredés öröme, felszabadító.

Ma még akár manuálisan is össze lehetett volna ragasztgatni a kollázsokat, amelyek elemei a mézeskalács szíveken, a karácsonyi meg a húsvéti képeslapokon, falvédőkön meg szentképeken megtalálható angyalkák, virá­gok, szűz kisleányok és kispajtások. Mindezzel egy giccskultúrát ment meg a szerző a feledéstől; kár is volna veszni hagyni ezt a vásári esztétikát, amely oly sokáig életünk része és a vidéki életmód velejárója volt. Ez a régi giccs „felújítva”, szerzői intervenciókkal, falusi motívumokkal (traktor, „prikolica”, tévé stb.) megtoldva, grafikusi tehetséggel komponálva van jelen Vass Szabolcs kollázsain, és az „örök giccs” emblémájává válik, aminek a megosztók átlagfilmjei vagy a közösségi oldalak cicás posztjai csak technikailag érettebb és modernebb variációi. A giccs életünk szervesült része, kár tagadni, inkább játsszunk vele!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.