Könyv

A vajdaságiasság zamattya

Vass Szabolcs: Rokon Ilonka evangéliuma

  • Radics Viktória
  • 2022. április 13.

Kritika

Vass Szabolcs számítógépes grafikával kollázsokat kezdett készíteni tipikus vajdasági mondásokból, frázisokból és régimódian giccses angyalkás képecskékből. A korszerű giccs sokkal rafináltabb – ez itt naiv ó giccs, amilyet élőben már ritkán látni. Susan Sontag fogalmával élve: nekünk ez camp, idézőjelek közé tett és immár reflektálhatóvá vált ősgiccs, amelynek tanúságereje van.

Mi volt előbb, a szó vagy a kép? Bizonyára bogarat ültettek a szerző fülébe a tipikusan vajdasági népnyelvi formulák: frázisok és közhelyek, hétköznapi mondások, szólásmondások, állandósult szókapcsolatok, amelyekre mi, akik a Vajdaságban élünk, már fel sem kapjuk a fejünket, hiszen nyelvbe öltött élettapasztalatként léteznek bennünk. És mivel ez a nyelv ízes és szaftos, ezen kifejezései már-már elveszítik közhelyjellegüket.

Ezek a nyelvi elemek a vizuális elemek kontrapunktjai nélkül elmosódnának, és az ikonikusan közhelyes képek is csak ironikusan és humorral nézhetők. A képekkel keretezett nyelvi formulák így megkapják a maguk elidegenítő effektusait, így együtt válnak reflektálhatókká és nevettetőkké. A nevetés a ráébredés öröme, felszabadító.

Ma még akár manuálisan is össze lehetett volna ragasztgatni a kollázsokat, amelyek elemei a mézeskalács szíveken, a karácsonyi meg a húsvéti képeslapokon, falvédőkön meg szentképeken megtalálható angyalkák, virá­gok, szűz kisleányok és kispajtások. Mindezzel egy giccskultúrát ment meg a szerző a feledéstől; kár is volna veszni hagyni ezt a vásári esztétikát, amely oly sokáig életünk része és a vidéki életmód velejárója volt. Ez a régi giccs „felújítva”, szerzői intervenciókkal, falusi motívumokkal (traktor, „prikolica”, tévé stb.) megtoldva, grafikusi tehetséggel komponálva van jelen Vass Szabolcs kollázsain, és az „örök giccs” emblémájává válik, aminek a megosztók átlagfilmjei vagy a közösségi oldalak cicás posztjai csak technikailag érettebb és modernebb variációi. A giccs életünk szervesült része, kár tagadni, inkább játsszunk vele!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.