Színház

Ellenségek

Jelenetek a bábuk életéből

  • Sándor Panka
  • 2022. április 13.

Kritika

A darab Ingmar Bergman 1980-ban bemutatott filmje alapján készült, és főbb szereplői korábban már feltűntek a Jelenetek egy házasságból kockáin is. Ez a történet annak próbál utánamenni, hogyan juthat el egy látszólag mintaéletet élő férfi a gyilkosságig.

Intim térbe kerülünk (díszlet: Balázs Juli). Nincs klasszikus értelemben vett színpad és nézőtér, a nézők körbeülik a bordó padlószőnyeggel borított stúdiótermet. A plafonról gömb alakú, hideg fényű lámpák lógnak, a szoba egyik végében különböző alkoholos italokkal megpakolt dohányzóasztal, másik végében fotel.

Peter Egermann (Polgár Csaba) és felesége, Katarina (Kiss-Végh Emőke) házaséletébe pillanthatunk bele. (A Dollár Papa Gyermekeinek vezetője, Ördög Tamás egyedül Kiss-Végh Emőkét hozta át saját társulatából, a többi szerepben örkényes színészeket láthatunk.) A szereplők a társulattól megszokott módon, hihetetlen bensőségességel ábrázolják, hogyan változik a két ember közötti mély kötődés gyűlöletté. Nem tudnak egymás nélkül élni, de láthatólag együtt is csak úgy, hogy közben fokozatosan kifordulnak önmagukból. Egyre kegyetlenebbé válnak egymással, és folyton provokálják és manipulálják a másikat.

Mivel az időben ide-oda ugrálva tárul elénk a teljes történet, az érthetőség kedvéért Bergman minden egyes jelenetet címmel látott el. Ezt a dramaturgiai fogást Ördög Tamás is átvette, a jelenetek közötti váltásokat mindig a katasztrófához viszonyított idősík határozza meg. Már az előadás legelején megtudjuk, hogy mindez oda fog vezetni, hogy Peter Egermann brutálisan meggyilkol egy prostituáltat, s meggyalázza a holttestét. Az is hamar kiderül, hogy már egy ideje foglalkoztatja felesége megölésének gondolata, amit barátjának, a pszichológus Mogens Jensennek (Nagy Zsolt) el is mesél. A házaspár hullámzó dinamikáját közeli barátjuk, Tim Mandelbaum (Gálffi László) és Peter édesanyja, Cordelia (Für Anikó) is aggódva figyeli. Ebben a rideg világban azonban már senki nem tud senkinek sem segíteni, mindenki végtelenül egyedül érzi magát. Minden egyes kapcsolatra rányomja a bélyegét a magány, az empátia és a megértés hiánya. Fájdalmas figyelni, ahogy a jó szándék üressé válik. Ezek az emberek már minden mondat, minden egyes cselekedet mögött ellenségességet feltételeznek, a szeretetüket sem tudják megfelelő módon kifejezésre juttatni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.