Színház

Ellenségek

Jelenetek a bábuk életéből

  • Sándor Panka
  • 2022. április 13.

Kritika

A darab Ingmar Bergman 1980-ban bemutatott filmje alapján készült, és főbb szereplői korábban már feltűntek a Jelenetek egy házasságból kockáin is. Ez a történet annak próbál utánamenni, hogyan juthat el egy látszólag mintaéletet élő férfi a gyilkosságig.

Intim térbe kerülünk (díszlet: Balázs Juli). Nincs klasszikus értelemben vett színpad és nézőtér, a nézők körbeülik a bordó padlószőnyeggel borított stúdiótermet. A plafonról gömb alakú, hideg fényű lámpák lógnak, a szoba egyik végében különböző alkoholos italokkal megpakolt dohányzóasztal, másik végében fotel.

Peter Egermann (Polgár Csaba) és felesége, Katarina (Kiss-Végh Emőke) házaséletébe pillanthatunk bele. (A Dollár Papa Gyermekeinek vezetője, Ördög Tamás egyedül Kiss-Végh Emőkét hozta át saját társulatából, a többi szerepben örkényes színészeket láthatunk.) A szereplők a társulattól megszokott módon, hihetetlen bensőségességel ábrázolják, hogyan változik a két ember közötti mély kötődés gyűlöletté. Nem tudnak egymás nélkül élni, de láthatólag együtt is csak úgy, hogy közben fokozatosan kifordulnak önmagukból. Egyre kegyetlenebbé válnak egymással, és folyton provokálják és manipulálják a másikat.

Mivel az időben ide-oda ugrálva tárul elénk a teljes történet, az érthetőség kedvéért Bergman minden egyes jelenetet címmel látott el. Ezt a dramaturgiai fogást Ördög Tamás is átvette, a jelenetek közötti váltásokat mindig a katasztrófához viszonyított idősík határozza meg. Már az előadás legelején megtudjuk, hogy mindez oda fog vezetni, hogy Peter Egermann brutálisan meggyilkol egy prostituáltat, s meggyalázza a holttestét. Az is hamar kiderül, hogy már egy ideje foglalkoztatja felesége megölésének gondolata, amit barátjának, a pszichológus Mogens Jensennek (Nagy Zsolt) el is mesél. A házaspár hullámzó dinamikáját közeli barátjuk, Tim Mandelbaum (Gálffi László) és Peter édesanyja, Cordelia (Für Anikó) is aggódva figyeli. Ebben a rideg világban azonban már senki nem tud senkinek sem segíteni, mindenki végtelenül egyedül érzi magát. Minden egyes kapcsolatra rányomja a bélyegét a magány, az empátia és a megértés hiánya. Fájdalmas figyelni, ahogy a jó szándék üressé válik. Ezek az emberek már minden mondat, minden egyes cselekedet mögött ellenségességet feltételeznek, a szeretetüket sem tudják megfelelő módon kifejezésre juttatni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.