Színház

Ellenségek

Jelenetek a bábuk életéből

  • Sándor Panka
  • 2022. április 13.

Kritika

A darab Ingmar Bergman 1980-ban bemutatott filmje alapján készült, és főbb szereplői korábban már feltűntek a Jelenetek egy házasságból kockáin is. Ez a történet annak próbál utánamenni, hogyan juthat el egy látszólag mintaéletet élő férfi a gyilkosságig.

Intim térbe kerülünk (díszlet: Balázs Juli). Nincs klasszikus értelemben vett színpad és nézőtér, a nézők körbeülik a bordó padlószőnyeggel borított stúdiótermet. A plafonról gömb alakú, hideg fényű lámpák lógnak, a szoba egyik végében különböző alkoholos italokkal megpakolt dohányzóasztal, másik végében fotel.

Peter Egermann (Polgár Csaba) és felesége, Katarina (Kiss-Végh Emőke) házaséletébe pillanthatunk bele. (A Dollár Papa Gyermekeinek vezetője, Ördög Tamás egyedül Kiss-Végh Emőkét hozta át saját társulatából, a többi szerepben örkényes színészeket láthatunk.) A szereplők a társulattól megszokott módon, hihetetlen bensőségességel ábrázolják, hogyan változik a két ember közötti mély kötődés gyűlöletté. Nem tudnak egymás nélkül élni, de láthatólag együtt is csak úgy, hogy közben fokozatosan kifordulnak önmagukból. Egyre kegyetlenebbé válnak egymással, és folyton provokálják és manipulálják a másikat.

Mivel az időben ide-oda ugrálva tárul elénk a teljes történet, az érthetőség kedvéért Bergman minden egyes jelenetet címmel látott el. Ezt a dramaturgiai fogást Ördög Tamás is átvette, a jelenetek közötti váltásokat mindig a katasztrófához viszonyított idősík határozza meg. Már az előadás legelején megtudjuk, hogy mindez oda fog vezetni, hogy Peter Egermann brutálisan meggyilkol egy prostituáltat, s meggyalázza a holttestét. Az is hamar kiderül, hogy már egy ideje foglalkoztatja felesége megölésének gondolata, amit barátjának, a pszichológus Mogens Jensennek (Nagy Zsolt) el is mesél. A házaspár hullámzó dinamikáját közeli barátjuk, Tim Mandelbaum (Gálffi László) és Peter édesanyja, Cordelia (Für Anikó) is aggódva figyeli. Ebben a rideg világban azonban már senki nem tud senkinek sem segíteni, mindenki végtelenül egyedül érzi magát. Minden egyes kapcsolatra rányomja a bélyegét a magány, az empátia és a megértés hiánya. Fájdalmas figyelni, ahogy a jó szándék üressé válik. Ezek az emberek már minden mondat, minden egyes cselekedet mögött ellenségességet feltételeznek, a szeretetüket sem tudják megfelelő módon kifejezésre juttatni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.