Kiállítás

Felszabadult és felszabadító

David Hockney: Insights. Reflecting the Tate Collection

Kritika

A kortárs képzőművészet egyik világsztárja, a sokak által a legjelentősebb 20. századi angol festőként számon tartott David Hockney Magyarországon legutóbb akkor került be a hírekbe, amikor 2018-ban az Egy művész portréja (Medence két alakkal) című 1972-es művét a Christie’s aukciósház New York-i árverésén 90,3 millió dollárért adták el, amivel Hockney elhódította Jeff Koonstól (akit idehaza még mindig leginkább Staller Ilona egykori férjeként és megszobrászolójaként ismer a többség) a legdrágább élő művész státuszát.

Ezt aztán Koons kisvártatva visszaszerezte egy nyulas szoborral. (Egyébiránt 1989-óta van Budapesten is egy mű Hockney-től, a Ludwig Múzeum gyűjteményében.)

A Bécsben nyílt reprezentatív kiállítás a több mint hatvan éve hatalmas intenzitással épülő életmű egészére rátekint. De az, hogy nevezhető-e életmű-kiállításnak a tárlat, ennél bonyolultabb kérdés. A kiállítás címe is mintha erre a dilemmára reflektálna: Insights, tehát bepillantás, betekintés, s nem összegzés. És az alcím, Reflecting the Tate Collection, is erre erősít rá. (Mindkét cím angol nyelven, német fordítás nélkül áll, ami talán azt is jelzi, hogy ezzel a nagy nemzetközi kiállítással próbálják beindítani a Covid-járvány által kissé meggyötört bécsi múzeumi turizmust.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.