Kiállítás

Felszabadult és felszabadító

David Hockney: Insights. Reflecting the Tate Collection

Kritika

A kortárs képzőművészet egyik világsztárja, a sokak által a legjelentősebb 20. századi angol festőként számon tartott David Hockney Magyarországon legutóbb akkor került be a hírekbe, amikor 2018-ban az Egy művész portréja (Medence két alakkal) című 1972-es művét a Christie’s aukciósház New York-i árverésén 90,3 millió dollárért adták el, amivel Hockney elhódította Jeff Koonstól (akit idehaza még mindig leginkább Staller Ilona egykori férjeként és megszobrászolójaként ismer a többség) a legdrágább élő művész státuszát.

Ezt aztán Koons kisvártatva visszaszerezte egy nyulas szoborral. (Egyébiránt 1989-óta van Budapesten is egy mű Hockney-től, a Ludwig Múzeum gyűjteményében.)

A Bécsben nyílt reprezentatív kiállítás a több mint hatvan éve hatalmas intenzitással épülő életmű egészére rátekint. De az, hogy nevezhető-e életmű-kiállításnak a tárlat, ennél bonyolultabb kérdés. A kiállítás címe is mintha erre a dilemmára reflektálna: Insights, tehát bepillantás, betekintés, s nem összegzés. És az alcím, Reflecting the Tate Collection, is erre erősít rá. (Mindkét cím angol nyelven, német fordítás nélkül áll, ami talán azt is jelzi, hogy ezzel a nagy nemzetközi kiállítással próbálják beindítani a Covid-járvány által kissé meggyötört bécsi múzeumi turizmust.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

BKV: csak semmi pánik, lesz fizetés!

A cég megbízott vezérigazgatója belső körlevélben igyekszik nyugtatni a cég dolgozóit, hogy mindenki megkapja a fizetését júniusban. A szakszervezetek megkezdték az egyeztetéseket arról, milyen eszközökkel éljenek, ha ellehetetlenül a BKV és többi fővárosi szolgáltató cég működése.

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.