Könyv

Anyán innen és túl

Simon Bettina: Rengeteg állat a vonatból

Kritika

A kötet üdítően vékony: 40 vers 50 oldalon, befogadható lépték, átgondolt koncepció, érvényes ajánlat. A megvalósítás azonban fele­más.

Önismétléssel nem lehet vádolni Simon Bettinát. A 2018-as, debütáló Strand alapvetően a mentális betegséggel küzdő, a lányára nem kis terheket helyező anyával való számvetés komor verseskönyve volt. A mostani, második kötet továbbra is a kortárs magyar líra köznyelvét beszéli. Alanyi-személyes, élőbeszéd-szerű, nem kötött formájú, a költői képekkel takarékosan bánó, visszafogottan artisztikus, asszociatív-kihagyásos-utalásos megszólalás jellemzi, ám hangvételében, fő té­mái­ban és motívumaiban új irányba indul el. Ironikusabb a hangütés, az anya jóval kisebb szerepet játszik, a költői én pedig változatosabb élethelyzetekben jelenik meg: budapesti és pécsi utcákon flangál vagy iszkol, vonaton ül, állomásépületeknél várakozik, különböző lakásokban bukkan föl, sokféle figura veszi körül. A kötet legnagyobb erénye e változatos szituációkban alkalmazott közvetett ábrázolás. A versbeszélő mindig áttételesen, felbukkanó jelek által vagy mintegy mellékesen elejtett megjegyzésekben ad hírt léthelyzetéről, érzelmi állapotáról. Az állandó hiányérzet az ételek habzsolásán, a gyakori egyedülléten, a főként veszteségekre irányuló emlékezésen vagy a döcögős kapcsolatokon keresztül nyilatkozik meg. Gyakran banális dolgok részletezése közben sejlik fel egy-egy alighanem fájdalmas emlék: például a darálós vécében elakadó, villával kihalászott nedves törlőkendő mintha egy megszakadt szerelmi kapcsolat mementója lenne („Egy villa hiányzik a többi közül. / Nem tudom, elmondtam-e, / amikor a hajnali vonattal elutaztál, / még a darálós vécés albérletből” – A régi albérlet). Máskor egy nyilvános vécében, a túlzásba vitt fagylaltozás után, burleszkszerű részletek közepette szólal ki az általános létállapot: „Éreztem, hogy nem tudok továbbmenni. / Ültem a Sétatéren, küszködve. (…) Az a néhány perc küszködés annyira / hosszúnak tűnt, hogy szinte boldognak éreztem / magam, hiszen nagyon régóta voltam boldogtalan, / és mert rengeteg fagylaltot ettem azelőtt, / hogy a padra lerogytam” (Boldog). A szövegek párbeszéde is fontos: hozzátesz e vers értelmezéséhez a Kettőt kérek, amelyben a költői én utálja a fagylaltot, bizonyára azért, mert gyerekkorában az anyjától egyszerre mindig csak egy gombócot kapott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.