Film

A halál sava-borsa

Fede Álvarez: Alien: Romulus

Kritika

Az űrből jött szörnyek műfajában máig verhetetlenek a banánfejű xenomorfok: savas vérükkel, páratlan ellenálló képességükkel, vérszomjukkal egyszerre keltenek rémületet és csodálatot.

Ráadásul a vérbeli rémpofa „Idegen” pont olyan, mint amilyennek, némi lelkiismeret-furdalással kibélelve, magunkat is tartjuk. A ne­ki alávetett, hozzá képest kezdetlegesen felépített élőlényeket (pl. minket, embere­ket) racionálisan, hideg szívvel használja ki és fel, és holmi gonosz kakukként velünk kelteti ki fiókáit. Ráadásul kötődik is hozzánk, a maga parazita módján: nem pont az ember legjobb barátja, de kétségtelenül ragaszkodik a számunkra inkább terhes közelséghez.

Mivel az idén ünnepeljük az Alien-mitológia születésének 45. évfordulóját, éppen ideje volt, hogy valaki megint berúgja a rettenetes masinéria motorját. A munka Fede Álvarezre, a kiváló zsánerfilmes alkotóra maradt, aki az emberbőrbe kötött klasszikus Evil Dead-filmek újrainstallálásával, majd a gonosz vak emberes hentelés műfajának (már ha addig volt ilyen) megújításával szerzett magának hírnevet. Ehhez képest az Alien nemes kihívás, de egyben kockázatos is. A szuperképességeit rendre csoportos emberirtásban kamatoztató űrbéli fenevad újabb és újabb kalandjai mind jobban megosztották a páratlan fantáziájú H. R. Giger dizájnolta bestiák rajongóit, akik főleg a széria fattyú leágazásait, az Alien vs. Predator filmeket emlegetik szitkozódva – jellemző, hogy Fede Álvarez következő penzumként ennek a szörnyszuperligának a reanimálását tűzte ki maga elé. Amikor Ridley Scott megcsinálta a mind jobban kiteljesedő (s általa megteremtett) Alien-univerzum előzményfilmjét (Prometheus), egyben értelmet próbált adni a bestia születésének, ennek révén látványos kulisszát és számos toposzt is teremtett, miközben pont annyi kérdést hagyott nyitva, mint amennyit megválaszolt. Érdekes, hogy Álvarez saját mozija nem a Prometheust, pláne nem a best of halál filmnek bizonyuló Alien: Covenantot próbálta folytatni, bár bizonyos pontokon felveszi az ott elejtett témákat. Az ő sztorija valahol az első rész után kezdődik egy távoli űrkolónián és annak közvetlen környezetében. A Prometheushoz képest nem kész mozisztárok, hanem kevésbé ismert fiatal színészek domborítanak (rettegnek, harcolnak, menekülnek) a filmvásznon – és az új final girllel, Cailee Spaenyvel az élen kiválóan teljesítenek. A sztori alapszituációja nem bonyolult, de ismerős: hőseink csupán egy elhagyott űrhajót szerettek volna elbirtokolni és lelépni vele egy napfényesebb bolygóra. Ám vesztükre a Weyland-Yutani cég kutatóállomására tévedtek, ahol ostoba tudósok alieneket próbáltak tenyészteni a Ripley által az űrbe taszított eredeti Rém fagyos maradványaiból. Egy ilyen helyen új értelmet nyer a viperafészek fogalma. A film intrikus vonulatáról a két droidfigura gondoskodik, bár a jó és a rossz robot dichotómiájában sok újat nem találni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.