Könyv

Átdolgozott életek

Berta Ádám: Magamat rajzolom középre

Kritika

A szemérmes önéletrajzi próza, a traumaelbeszélés és a generációs regény határvidékéről érkezett Berta Ádám immár ötödik regénye.

A műfordítóként és novellistaként is jeleskedő szerző a 2012-es debütálása óta eltelt szűk évtizedben nagyon markáns életművet épített fel, amely olvasható az 1990-es és a 2000-es évek transzgresszív, kísérleti próza­poé­tikája, elsősorban talán Hazai Attila életműve felől, de a posztmodern magyar próza egyik erős vonulatának (Garaczi – Németh Gábor – Kukorelly), sőt, távolabbról még az amerikai minimalista iskola bizonyos alkotóinak (Raymond Carver és Denis Johnson) hatása is érezhető benne. Berta korábbi könyvei egyszerre keresték és feszegették az én-elbeszélés határait, a tárgyias nyelv teherbíró képességét és a történet nélküli történetekben rejlő lehetőségeket. A jellemzően nagyvárosi miliőben kallódó, alámerülő és fel-felbukkanó narrátorok afféle ködlovagokként kóborolták be a maguk végtelenül idegen és mégis zavarba ejtően ismerős tájait. A korszellem kétségtelenül hatott rájuk, miközben irtóztak is az adott korszak minden elemétől. A legjelentősebb kérdése e szövegeknek mind poétikailag, mind gondolatilag az volt, hogyan lehetne valódi téttel megtölteni a képlékeny korba vetett még képlékenyebb narrátori alkatok köré szőtt antitörténeteket. Az új regény mintha ezen a téren lépett volna egy határozottat a korábbi művekhez képest.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.