Színház

Pszichedelikus magány

Kereki

Kritika

Kereki egy létező kistelepülés Somogy megyében, a szerző-rendező – Georgita Máté Dezső – családjának ott van nyaralója. Az előadás alapötletét is önéletrajzi helyzet ihlette: nagyapja halála után az apjával rendezgetik a házat… 

Az előadás főszereplői azonban nem egy nyaralóban találkoznak. Georgita Máté Dezső rendezésében a fájdalom kínos csöndjei zenévé, fénnyé és érthetetlen álomjelenetek sorozatává válnak. Ez az érthetetlenség időnként nagyon ismerősnek tűnik.

A Trafó kamaratermébe belépve először megállunk az oldalsó díszletfal előtt. Itt találkozik egymással két ember, akik először fel sem ismerik egymást, majd számukra is meglepetésként érkezik a felismerés pillanata, akár a nézők számára. Az apa és fia 12 éve nem látták egymást. A fiú beköltözött a nagypapa házába, az apa pedig a ház papírjaiért jött ebbe a mozdulatlan faluba, ahol – mint a színlapról megtudjuk – 17 fő óvodás, 38 fő iskolás, 47 fő munkanélküli és 176 fő nyugdíjas él. A díszlet hiperrealista: aprólékosan kidolgozott, ütött-kopott, kacatokkal teli szobabelsőt látunk. Nem az a környezet, ahol általában egy fiatal férfi az életét elképzeli, ám szép lassan kiderül, hogy a ház pont olyan elhagyott és elhanyagolt, mint amilyen a benne élő Viktor (Baradlay Viktor).

Az apa először zavartnak, majd bűnbánónak tűnik, ám lassan, de biztosan elkezdi birtokba venni a teret. Ritkán találkozunk színpadon ilyen apafigurával, erőszakosságát, önhittségét, önzőségét és kisszerűségét Shakespeare Lear királya is megirigyelné. Szabó Zola alakítása azért különleges, mert egyszerre mutatja az apát szerethetőnek és gyűlöletesnek, kegyetlennek és esendőnek. Baradlay Viktor pedig jó ellenpontja: jó fiú, akinek legnagyobb hibája az, hogy nem tud megküzdeni a szülői mintával, szorongó és enervált, képtelen a cselekvésre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.