Színház

Pszichedelikus magány

Kereki

Kritika

Kereki egy létező kistelepülés Somogy megyében, a szerző-rendező – Georgita Máté Dezső – családjának ott van nyaralója. Az előadás alapötletét is önéletrajzi helyzet ihlette: nagyapja halála után az apjával rendezgetik a házat… 

Az előadás főszereplői azonban nem egy nyaralóban találkoznak. Georgita Máté Dezső rendezésében a fájdalom kínos csöndjei zenévé, fénnyé és érthetetlen álomjelenetek sorozatává válnak. Ez az érthetetlenség időnként nagyon ismerősnek tűnik.

A Trafó kamaratermébe belépve először megállunk az oldalsó díszletfal előtt. Itt találkozik egymással két ember, akik először fel sem ismerik egymást, majd számukra is meglepetésként érkezik a felismerés pillanata, akár a nézők számára. Az apa és fia 12 éve nem látták egymást. A fiú beköltözött a nagypapa házába, az apa pedig a ház papírjaiért jött ebbe a mozdulatlan faluba, ahol – mint a színlapról megtudjuk – 17 fő óvodás, 38 fő iskolás, 47 fő munkanélküli és 176 fő nyugdíjas él. A díszlet hiperrealista: aprólékosan kidolgozott, ütött-kopott, kacatokkal teli szobabelsőt látunk. Nem az a környezet, ahol általában egy fiatal férfi az életét elképzeli, ám szép lassan kiderül, hogy a ház pont olyan elhagyott és elhanyagolt, mint amilyen a benne élő Viktor (Baradlay Viktor).

Az apa először zavartnak, majd bűnbánónak tűnik, ám lassan, de biztosan elkezdi birtokba venni a teret. Ritkán találkozunk színpadon ilyen apafigurával, erőszakosságát, önhittségét, önzőségét és kisszerűségét Shakespeare Lear királya is megirigyelné. Szabó Zola alakítása azért különleges, mert egyszerre mutatja az apát szerethetőnek és gyűlöletesnek, kegyetlennek és esendőnek. Baradlay Viktor pedig jó ellenpontja: jó fiú, akinek legnagyobb hibája az, hogy nem tud megküzdeni a szülői mintával, szorongó és enervált, képtelen a cselekvésre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.