A szerk.
A szerk.
Balkán
Amikor már nagyon rosszul érezzük magunkat, megnyugtató, hogy máshol még ennél is rosszabb – Magyarországon ezt illik gondolni Romániáról.
MaNcs 34. évf. 16. sz. (2022-04-21)
Amikor már nagyon rosszul érezzük magunkat, megnyugtató, hogy máshol még ennél is rosszabb – Magyarországon ezt illik gondolni Romániáról.
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa a választások utáni egyik első döntésével elutasította a Tilos Rádió jelenlegi (90.3 Megahertzes) frekvenciájára szóló, szeptemberben lejáró műsorszolgáltatási jogosultság meghosszabbítására beadott kérvényét.
„Csütörtökön újabb forradalmi lépés következik a budapesti közlekedésben: átadják az első beléptetőkapukat a Deák Ferenc téri metróállomáson” – írta 2017. augusztus 30-i közleményében a Budapesti Közlekedési Központ (BKK), mely közlés arra viszont – a maga szempontjából érthetően – nem tért ki, hogy a kapukat sajnos nem lehet használni, a rendszer ugyanis nem működik.
Mindenki lázasan keresi a vereség és a győzelem okait. A győztesek elégedett mosollyal nyugtázzák az eredményeket, a vesztesek azon rágódnak, hogy ez miként volt lehetséges. Hiszen megtettek mindent, ami emberileg, politikailag szükségesnek és lehetségesnek tűnt, és mégis – ennél nagyobbat nem is bukhattak volna.
A következőkben megpróbálom megfogalmazni a legfontosabb összefüggéseket.
Kelj föl és légy szabad.
Tán Budapesten, talán máshol. (Ady: A föltámadás szomorúsága)
A föltámadás elmarad (Orbán Ottó)
Mert nincs föltámadás (Zelk Zoltán)
A választási eredmények a magyar társadalom drámai szakadását is megmutatták. Milyen hatása lehetett minderre az elmúlt 12 év oktatáspolitikájának? Milyen következményei vannak a közoktatás leépülésének, és mennyi idő kell majd a rendszer reparálására?
Hat év alatt megduplázódott az ivóvízvezetékeken a csőtörések száma, van olyan település, ahol hetente többször nincs víz valami hiba miatt. Az érdeklődő civilek közadatigényléssel sem tudják kiszedni az állami szolgáltató cégekből, mennyi víz szivárog el.
Kéretlen SMS-ek, hangüzenetek, plakátrongálás, impresszum nélküli szórólapok, kiegyensúlyozatlan tájékoztatás – a választók jellemzően ilyen kifogásokkal fordultak a helyi választási bizottságokhoz. Az alábbiakban Pest megye 4. számú választókerületében történtekkel illusztráljuk, általában mi a sorsa e panaszoknak.
A tervek szerint jövőre fejeződik be a gellérthegyi Citadella húszmilliárd forintból, kiemelt beruházásként megvalósuló felújítása. A munkálatokat Mészáros Lőrinc és Garancsi István érdekeltségei végzik. Jelenleg a terület romokban hever, de egy év múlva lesz minden: tó, óriás lépcső, múzeum, park.
Kilenc hónapig bírta elviselni egymást Csanádpalota polgármestere és képviselő-testülete. Utóbbi feloszlatta magát, 2020. november 8-án választhattak volna ismét a palotaiak, de november 5-én a kormány minden időközi választást elhalasztott. A város majd’ két év után dönthet a képviselőkről és a polgármesterről.
A francia elnökválasztás vasárnapi második fordulója csak első pillantásra az öt évvel ezelőtti párbaj ismétlése Emmanuel Macron és Marine Le Pen között. A vártnál szorosabbnak ígérkezik a küzdelem a centrista elnök és szélsőjobboldali ellenfele között, de még mindig a jelenlegi államfő győzelme a legvalószínűbb.
A hétvégén nem csak Franciaországban érheti baleset Orbán egy barátját: a jelek szerint verés vár Janez Janšára is. Pedig mennyi szépet és jót kapott magyar barátjától! Ám alkotmányozó többség nélkül, úgy tűnik, még a legtanulékonyabbak sem tudnak demokráciából önkényuralmat mángorolni.
Az orosz–ukrán háború nem hagyja érintetlenül a déli, közép-ázsiai posztszovjet országok (a „sztánok”) pozícióját sem, de a szankciók aligha rajtuk fognak csattanni. Oroszország erős gravitációjából pedig nehéz szabadulni.
Nem csupán szénhidrogének és élelmiszeripari termékek terén számít nagy beszállítónak Oroszország, de Ukrajnával együtt számos ásványkincs, ritka és kulcsfontosságú fém és más anyagok terén is uralja a világpiacot. Vajon hogyan érintheti mindezek kiesése a világgazdaságot?
A független színházi szcéna különös figurája. Kereki című új rendezése apropóján a gyermeki kötődésről, a vidéki életről, az SZFE-s évekről, alkotói céljairól, az FAQ társulatban betöltött szerepéről, valamint improvizációról és közösségi színházcsinálásról is beszéltünk vele.
Kereki egy létező kistelepülés Somogy megyében, a szerző-rendező – Georgita Máté Dezső – családjának ott van nyaralója. Az előadás alapötletét is önéletrajzi helyzet ihlette: nagyapja halála után az apjával rendezgetik a házat…
Az előadás végén arra gondolok, hogy anyák napi vers sosem volt még annyira a helyén, mint ebben a darabban. Az ovisokra erőltetett, elhadart, hamisan hangsúlyozott szavalatokkal ellentétben itt ugyanis mélység van a sorok mögött, egy identitáskeresés története. Egy középiskolás roma fiú eljut odáig, hogy vállalja az édesanyját, azaz a származását.
Két mondat és két kép: ennyi a kiállítás. Hatalmas ereje van ennek a minimalizmusnak.
Az 1905–2018 közötti időszak 21 magyarországi parlamenti választását dolgozta föl Révész Sándor publicista, történész, a HVG rendszeres szerzője legújabb kötetében. Az anyag eredetileg a Jelen című hetilapban jelent meg, az utolsó fejezet idén márciusban.
A szemérmes önéletrajzi próza, a traumaelbeszélés és a generációs regény határvidékéről érkezett Berta Ádám immár ötödik regénye.
Amikor 1949. szeptember 16-án, a Bécsi diákok című zenés játék premierjével megnyílt az államosított Fővárosi Operettszínház, senki nem gondolta, hogy a következőkben a műfaj klasszikusainak áll a zászló. Minden jel arra utalt, hogy a bolsevik propagandasajtóban lesajnált, silánynak, gyakran pornográfnak minősített művek helyébe a szovjet típusú népszórakoztatás etalonja, a szocialista operett („szocoper”) lép, amelynek meghonosítását pár hónappal korábban a Nemzeti Színház alkotógárdája meg is kísérelte.
Rádiós körökben nem is olyan régen még közhely volt, hogy a reggeli (munkába menős) és a délutáni (munkából jövős) idősávokat érdemes megnyomni, mert ha ilyenkor sikerül megszólítani a hallgatókat, az nagyjából az egész napot kipipálja.
Steve Carell mellszőrzetének szmájli alakú gyantázása tizenöt év alatt klasszikus komédiává nemesedett – a 2005-ös 40 éves szűznek azonban nem ez az egyetlen hagyatéka: egy csapásra a térképre tette Judd Apatow-t, aki személyes hangulatú romkomjaival és gyereklelkű felnőtt hőseivel az elmúlt évtizedek egyik legmenőbb rendezőjévé vált.
Már a film alapját képező, a címszerepet törpére átíró, ám így is (vagy épp ezért) sikeres Broadway-musical is félreérti és -érteti a kedvelt verses színművet. Edmond Rostand darabja ugyanis valóban egy súlyosan sérült ember drámája, de a probléma nem fizikai, Cyrano valójában nem orrának méretétől, hanem a külsőségeket mindenek fölé helyező világ ürességétől szenved.
„A zenekar maga a tagadás. Tagadása mindennek. Azt mondanám, anarchista zene, de az anarchista zene mégsem ilyen. Ja, és néha az anarchista zenészek egy idő után fel szokták húzni a zakót, meg a nyakkendőt, és onnan kezdve érthetetlen módon »üzletembereknek« hívatják magukat. Ezt a zenekart ledarálta a hétfő, a kedd, a szerda, a csütörtök, a péntek, és a szombat-vasárnap” – olvasható egy régi blogbejegyzésben a Millenniumi Földalatti Vasútvonal (MillFav) zenekarról, mely zenekar a nyolcvanas évek elejétől nagyjából az ezredfordulóig volt aktív.
Három filmbe telt David Yatesnek, míg valódi tétekkel és drámai feszültséggel töltötte meg az addig cuki állatokra és gyermeteg humorra felfűzött új Harry Potter-sorozatot.
Számkivetett tizenéves hősünk furcsa zajok nyomába ered a hátsó kertben – egy apró, ráncos űrlény helyett saját magát találja ott, pár évvel idősebben.
„Orális szex a #metoo korában?” – hangzik el a tételmondat a tavalyi év egyik legkedveltebb filmjében.
Ebben a filmben minden adott a ríkatós fajta, hazafias giccshez.
Három, a fátum kényszerpályáján végighaladó operai nőalakot jelenít meg második szólóalbumán a fiatal amerikai szoprán, Nadine Sierra.
Lehet-e újat mondani egy hordozóval? A médium lenne a jazzüzenet? A jól artikulált „igent” ezúttal a Boden-tó partjáról, egy magyar klarinétostól kaptuk.
A mostanra Brian Molko és Stefan Olsdal duójára fogyatkozott londoni Placebo több mint nyolc évig nem adott ki új lemezt, ami annak is betudható, hogy az előző két lemezük komoly alkotói válságról tanúskodott.
Kétségkívül fontos, hogy a költészet nehéz, érzékeny témákról is beszéljen.
Amikor Sztupa és Troché lementek az MHK-pályára, épp elkezdett esni az eső.