Film

Benn a farkas

Felix van Groeningen, Charlotte Vandermeersch: Nyolc hegy

Kritika

Mivel a mainstream filmek és sorozatok sorra állnak elő apokaliptikus történetekkel, jövőjósló sci-fikkel és olyanokkal, ahol ez a kettő alig különbözik, úgyszólván logikus, hogy egyre nagyobb az igény a félelmes jövő elől az egyszerűségbe menekülni.

Ezért is lehet, hogy az elmúlt években egyre növekvő figyelmet kapnak a gyeplőt mind tartalmi, mind formai szempontból visszafogó, szűkszavú és még szűkebb érzelmi skálával dolgozó darabok, amelyek csendben a nézőre hagyják a gondolkodást és megélést (Ásatás; Minari; Nomádok földje). És mi lehetne egyszerűbb, szűkszavúbb és -érzelműbb, mint egy férfi? Hát, két férfi és azok barátsága, ahogy azt nemrég A sziget szellemei is bizonyította. Az efféle zsigeri barátság, fő konfliktusként legalábbis nem túl sűrű jelenség, így a téma viszonylagos felkapottsága maga is egyfajta, az elidegenedő világra adott válaszként tudható be.

Számos tekintetben tehát mintát követ a Paolo Cognetti azonos című regényéből készült Nyolc hegy, miközben a főszereplői épp azért dolgoznak, hogy megtörjék azokat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.