Ebben a színházban viszont nem értem, miért kell néznem hasonló förmedvényt. A legválogatottabb módon figurázzák ki a vidéket. Az olvasási nehézséggel küzdő lány (Hartai Petra Szilvike szerepében rendesen megharcol a betűkkel, és gyanítom, a rendezői instrukcióval is), röhöghetünk a túlsúllyal kapcsolatos vicceken, de vannak cigányos, buzizós poénok is, csak úgy röpköd a gyűlölet. Aztán megyünk tovább. Alföldi Róbert most arra tesz kísérletet, hogy megmutassa, mi a különbség a propagandaszólamok és a valóság között.
Az előadás egy kelet-magyarországi kistelepülés ütött-kopott művházába kalauzol minket: a vörös színházi függönyön magyar címer, a falon egy-két trófea, csak úgy mutatóba, hiszen, mint azt megtudjuk a Csongi nevű fiatal erdész szereplőtől (Fröhlich Kristóf), nagyon elszaporodtak az erdei vadak, így hát nem csoda, ha a helyi polgármester vadászházat építtet a politikai elit szórakozására. És onnan meg már tényleg csak egy lépés, hogy a vadászház kuplerájjá alakuljon.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
