Könyv

A szomorú másodhegedűs

Harry herceg: Tartalék

Kritika

Harry – és szellemírója, J. R. Moehringer – gondosan megírt művét, a Tartalékot (Spare) a könyvesboltokban a bulvár/önéletrajz témájú köteteknél találhatjuk, de lehetne a népszerű történelem vagy akár a pszichológia polcán is. Harry nem írhat önéletrajzot anélkül, hogy ne az őt körülvevő intézményről írjon, hiszen a könyv fő- és mellékszereplői a történelem részesei. 

Ám szerinte ő nem alakítója, hanem elszenvedője a Windsor-ház szabályrendszerének, szokásainak, majdhogynem csak egy paraszt a királyi sakkpartiban. Nem ütik le a tábláról, ő maga lép le – Ausztráliába állato­kat terelgetni, Lesothóba önkéntesnek, aztán a hadseregbe, s végül meg sem áll Amerikáig.

Brit földön a politikusok, közszereplők magánélete nyitott könyv, a korábbi házelnököt, John Bercow-t megcsaló feleség sztorijától Boris Johnson feleségével folytatott kiabálásáig, nincs kegyelem, a sajtó fotókat lő és beszámol. Harry hosszú évek óta a magánélet szentségét kéri számon, egyszerre joggal és álszent módon, hiszen épp ő próbál évek óta megélni a sajtóból. Jól adagolja a pletykamorzsákat, sok pénzt keres a felhajtással, paradox módon abból a publicitásból profitálva, amelynek intézményét anyja gyilkosának tartja.

Héroszterápia

A négyszáz oldalas könyv Diana korai elvesztésével nyit, és miközben csodás, minőségi leírásokat kapunk a miliőről, privilégiumok, lehetőségek garmadája tárul elénk, nem tudjuk irigyelni egy percig sem a születésétől másodrangúnak tekintett fiút.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.