Könyv

A szomorú másodhegedűs

Harry herceg: Tartalék

Kritika

Harry – és szellemírója, J. R. Moehringer – gondosan megírt művét, a Tartalékot (Spare) a könyvesboltokban a bulvár/önéletrajz témájú köteteknél találhatjuk, de lehetne a népszerű történelem vagy akár a pszichológia polcán is. Harry nem írhat önéletrajzot anélkül, hogy ne az őt körülvevő intézményről írjon, hiszen a könyv fő- és mellékszereplői a történelem részesei. 

Ám szerinte ő nem alakítója, hanem elszenvedője a Windsor-ház szabályrendszerének, szokásainak, majdhogynem csak egy paraszt a királyi sakkpartiban. Nem ütik le a tábláról, ő maga lép le – Ausztráliába állato­kat terelgetni, Lesothóba önkéntesnek, aztán a hadseregbe, s végül meg sem áll Amerikáig.

Brit földön a politikusok, közszereplők magánélete nyitott könyv, a korábbi házelnököt, John Bercow-t megcsaló feleség sztorijától Boris Johnson feleségével folytatott kiabálásáig, nincs kegyelem, a sajtó fotókat lő és beszámol. Harry hosszú évek óta a magánélet szentségét kéri számon, egyszerre joggal és álszent módon, hiszen épp ő próbál évek óta megélni a sajtóból. Jól adagolja a pletykamorzsákat, sok pénzt keres a felhajtással, paradox módon abból a publicitásból profitálva, amelynek intézményét anyja gyilkosának tartja.

Héroszterápia

A négyszáz oldalas könyv Diana korai elvesztésével nyit, és miközben csodás, minőségi leírásokat kapunk a miliőről, privilégiumok, lehetőségek garmadája tárul elénk, nem tudjuk irigyelni egy percig sem a születésétől másodrangúnak tekintett fiút.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk