Könyv

A szomorú másodhegedűs

Harry herceg: Tartalék

Kritika

Harry – és szellemírója, J. R. Moehringer – gondosan megírt művét, a Tartalékot (Spare) a könyvesboltokban a bulvár/önéletrajz témájú köteteknél találhatjuk, de lehetne a népszerű történelem vagy akár a pszichológia polcán is. Harry nem írhat önéletrajzot anélkül, hogy ne az őt körülvevő intézményről írjon, hiszen a könyv fő- és mellékszereplői a történelem részesei. 

Ám szerinte ő nem alakítója, hanem elszenvedője a Windsor-ház szabályrendszerének, szokásainak, majdhogynem csak egy paraszt a királyi sakkpartiban. Nem ütik le a tábláról, ő maga lép le – Ausztráliába állato­kat terelgetni, Lesothóba önkéntesnek, aztán a hadseregbe, s végül meg sem áll Amerikáig.

Brit földön a politikusok, közszereplők magánélete nyitott könyv, a korábbi házelnököt, John Bercow-t megcsaló feleség sztorijától Boris Johnson feleségével folytatott kiabálásáig, nincs kegyelem, a sajtó fotókat lő és beszámol. Harry hosszú évek óta a magánélet szentségét kéri számon, egyszerre joggal és álszent módon, hiszen épp ő próbál évek óta megélni a sajtóból. Jól adagolja a pletykamorzsákat, sok pénzt keres a felhajtással, paradox módon abból a publicitásból profitálva, amelynek intézményét anyja gyilkosának tartja.

Héroszterápia

A négyszáz oldalas könyv Diana korai elvesztésével nyit, és miközben csodás, minőségi leírásokat kapunk a miliőről, privilégiumok, lehetőségek garmadája tárul elénk, nem tudjuk irigyelni egy percig sem a születésétől másodrangúnak tekintett fiút.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.