Kiállítás

A szürkeség rabja

Petőfi a PIM-ben

  • Révész Emese
  • 2023. január 25.

Kritika

Sötétség és káosz. Szerencsétlen első benyomás ez, főképp az évek óta nagy izgalommal várt új Petőfi-állandó egyetlen és legfontosabb célkitűzését, a nemzeti idol népszerűsítését tekintve. Nem tudni, hol ment ennyire félre. A tárlaton kiváló szakemberek sora dolgozott: Kalla Zsuzsa, aki az előző állandó tárlat kurátora, Mag Ildikó látványtervező és Szmolka Zoltán grafikus, akik eddig szakmailag elismert kiállítások sorát jegyezték.

Az alapkoncepció maga világos és korszerű: egy olyan, nem az életrajzi kronológia szerint haladó Petőfi-tárlat víziója, amely az életműhöz kötődő fontosabb jelenségeket járja körbe, versek részleteivel világítva meg e kitüntetett pontokat.

Hat teremben hét téma jelenik meg. A tágas fogadótér a kultuszról mesél, nagy vitrinjében az egykori Petőfi Ház őstárlatát idézve fel. Aztán az új kiállítás hat hívószóval (Kötelék, Róna, Rémek, Otthon, Áldozat, Erő) mutatja be az életműnek a személyes kapcsolatokhoz, a magyar tájhoz, a romantikus ízléshez, a biedermeier polgári és népéletképi hagyományhoz, a nemzeti történelemhez, illetve a forradalmi eszmékhez kötődő szegmenseit. Mindez Petőfi költészete felől releváns, világos gondolatmenet, s korunk nézője számára is megragadható fogalmakat vet fel. A probléma ott kezdődik, hogy a rendezők úgy döntöttek, hogy ezeket a fogalomköröket párhuzamba állítják a kor képzőművészetével, beágyazva Petőfi verseit a korabeli képi ábrázolásokba.

Az irodalomtörténeti tárlatok mindig is küzdöttek azzal, hogyan tehetnék láthatóvá a szavakat. A Petőfi Irodalmi Múzeum az ezredfordulón számos kiváló tárlattal bizonyította, hogy hogyan lehet az irodalmat látványossá tenni, megőrizve az egyensúlyt szakmaiság és korszerű szórakoztatás között, magas fokon művelték a legjobb értelemben vett ismeretterjesztést. Az Örkény-, Weöres-, Csáth-tárlatok, vagy a közelmúltban E. Csorba Csilla a Petőfi-kultusz hullámait bemutató Bolygó üstökös című kiállítása emlékezetes példái voltak ennek. Ezúttal nem sikerült.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.