Tévésorozat

Felelős nélkül

A gyanúsított: Jean Charles de Menezes lelövése

  • - turcsányi -
  • 2025. május 14.

Kritika

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

A címből, pontosabban a címbe foglalt névből meg a félmúlt történelméből már tudható minden, nincs mit elspoilerezni, a mű sem takargatja egy másodpercig sem, hogy hőseivel mi történik majd a végén. Sem azt, hogy kicsodák és micsodák, vagy épp hol és mikor élnek. Hogyan néznek ki, mi az aktuális rendfokozatuk, milyen a bőrük színe. Legkevésbé a véleményét rejti véka alá. Mégis az első percétől az utolsóig hallatlanul izgalmas, magas feszültségen pörgő, s nem használ semmiféle dramaturgiai vagy filmtechnikai trükköt, mutatványt. Elmesél egy igaz történetet, mely attól még tökéletesen igaz marad, hogy feltételezések, kitalált szereplők is kerülnek bele, vagy helyenként épp az időt kezeli szabadon.

Jean Charles de Menezes története úgy indult, hogy ő még benne sem volt. S tulajdonképpen úgy is folytatódott.

A hírhedt 7/7-es terrorakcióval kezdődött. 2005. július 7-én reggel összehangolt támadás érte a londoni tömegközlekedést: 3 robbanás a metróban történt, a negyedik bomba valamivel később, egy buszon robbant fel. A pusztítás emberfeletti volt, az öngyilkos merényletek 56 halálos áldozatot követeltek. Az utóhatás hasonlóan borzasztó volt. A rendőrség hajtóvadászatot indított, a társadalom páni félelembe dermedt, az emberek egymást fixírozták a metrón, kinél van hátizsák vagy a szokásostól kicsit is eltérő csomag… kinek barna a bőre. Ilyen közállapotok között jött egy újabb merényletsorozat július 21-én. Egy tökéletesen sikertelen, bár nagyon hasonló merényletsorozat, amelynek során három táska robbanóanyag sült be a metrón, s egy ugyancsak valamelyik buszon. Az elkövetők mindkét esetben komolyabb bűnügyi előélettel nem rendelkező, törvényes módon Londonban élő bevándorlók voltak, akik közül a 21-iek túl is élték saját merényletüket, s azonmód ismertté is váltak a hatóságok előtt – a térfigyelő kamerák felvételei, illetve hátrahagyott „öngyilkos merénylői névjegyeik” alapján könnyen azonosították őket. (A névjegy valami olyasmi, plasztikkártya, bármi, ami túlél egy robbanást, hogy bizonyítsa, ki volt az elkövető, ki volt önképe szerint a „hős”.) Az egyik merénylő azonban nem akart hős lenni, s ő egy edzőtermi társa belépőjét hagyta a helyszínen, aki így szintén gyanúsítottá vált, keresték is égre-földre, ennek keretében megfigyelték a lakóhelyét is, egy társasházat, amelyben Jean Charles de Menezes, egy diákvízummal szabályosan Londonban élő fiatal brazil villanyszerelő is lakott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.

Szarvashiba

Négy fogorvosi rendelő kialakítására írt ki pályázatot Szarvas önkormányzata 300 millió forint értékben. Az öt jelentkezőből kettőnél meghökkentő azonosságokat észleltek a bírálók. És egyeztek a lakcímek is.

Lélekvesztőtől a tengerjáróig

Betegség miatt visszavonul a minisztériumi munkától Farkas Sándor, aki a dolgozók által is megbecsült téeszelnökből lett fideszes politikus. Már miniszter­helyettes volt, amikor egyetlen civil munkahelye, ahol 47 év alatt gyakornokból tulajdonos lett, Mészáros Lőrincé lett.

Kinek a csődje?

Katasztrofális anyagi helyzetbe kerültek az önkormányzatok, akár ezer település is csődközelben lehet. A túlzott központi elvonás mellett visszaosztott pénzek sincsenek, ami már a fideszes vezetésű városoknak is fáj. Budapest mellett megyei jogú városok is küzdenek azért, hogy egyáltalán működni tudjanak.