Lemez

Hamu és gyémántok

The Rolling Stones: Hackney Diamonds

Kritika

Döbbenetes belegondolni, hogy a Rolling Stones öreg, legalábbis öregedő zenekarnak számított a nyolcvanas években; a szintetizátorok uralta évtized ifjú titánjai így tartották őket számon.

Az azóta eltelt évtizedekben aztán valahogy megszoktuk, hogy itt van velünk a Stones, fáradhatatlanul és elpusztíthatatlanul, noha egy idő után új anyaggal egyre ritkábban jelentkeztek. Ha a hét évvel ezelőtti Blue & Lonesome című bluesfeldolgozás-gyűjteményt nem számítjuk, akkor a zenekar utoljára 2005-ben adott ki saját szerzeményeket tartalmazó albumot, a Bigger Banget. A 2012-es GRRR! című válogatáson ugyan szerepelt két új dal, illetve ott volt még a Covid-időszak elején kiadott Living in a Ghost Town, de a várva várt nagylemez nem akart megszületni.

Az utóbbi 18 évben a Stones inkább a színpadokon létezett, emellett best-ofokkal, koncertalbumokkal és újrakiadásokkal jelentkezett. A tagok néha foglalkoztak egy kicsit a szólódolgaikkal, de leg­inkább együtt turnéztak a pandémia kezdetéig, majd tavalyelőtt mindenkit váratlanul ért Charlie Watts dobos halála. De az együttes ezután sem állt le, és többszöri nekifutás után végre nekilátott, hogy elkészítse a 24. albumát. Igazán akkor indultak be a dolgok, amikor maguk mellé vették a mindössze 33 éves producert, Andrew Wattot, aki fiatalos lendületet és hangzást adott a daloknak – mindezt úgy, hogy a zenekar semmilyen kínos kompromisszumra vagy görcsös erőlködésre nem kényszerült.

A nyolcvanat pár hónapja betöltő Mick Jagger, a hasonlóan kerek születésnap kapujában álló Keith Richards és a náluk négy évvel fiatalabb Ronnie Wood igencsak prominens vendégcsapatot kért fel a közreműködésre – jelentős részük korban is passzol a zenekar tagjaihoz. Itt van Paul McCartney (81), aki beajánlotta Wattot producernek, továbbá Elton John (76), Stevie Wonder (73), rangidősként pedig az együttes egykori basszusgitárosa, Bill Wy­man (87), aki három évtizede hagyta ott a Stonest. A dobokat a koncerteken is játszó Steve Jordan (66) kezeli, de két dalban Watts játékát is hallhatjuk. Érdekes, hogy a turnékon szereplő Darryl Jones (61) ezúttal nem játszik: a basszusgitárt Watt, Richards, Wood, McCartney és Wyman szólaltatta meg a sessionök során.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”