Lemez

Hamu és gyémántok

The Rolling Stones: Hackney Diamonds

Kritika

Döbbenetes belegondolni, hogy a Rolling Stones öreg, legalábbis öregedő zenekarnak számított a nyolcvanas években; a szintetizátorok uralta évtized ifjú titánjai így tartották őket számon.

Az azóta eltelt évtizedekben aztán valahogy megszoktuk, hogy itt van velünk a Stones, fáradhatatlanul és elpusztíthatatlanul, noha egy idő után új anyaggal egyre ritkábban jelentkeztek. Ha a hét évvel ezelőtti Blue & Lonesome című bluesfeldolgozás-gyűjteményt nem számítjuk, akkor a zenekar utoljára 2005-ben adott ki saját szerzeményeket tartalmazó albumot, a Bigger Banget. A 2012-es GRRR! című válogatáson ugyan szerepelt két új dal, illetve ott volt még a Covid-időszak elején kiadott Living in a Ghost Town, de a várva várt nagylemez nem akart megszületni.

Az utóbbi 18 évben a Stones inkább a színpadokon létezett, emellett best-ofokkal, koncertalbumokkal és újrakiadásokkal jelentkezett. A tagok néha foglalkoztak egy kicsit a szólódolgaikkal, de leg­inkább együtt turnéztak a pandémia kezdetéig, majd tavalyelőtt mindenkit váratlanul ért Charlie Watts dobos halála. De az együttes ezután sem állt le, és többszöri nekifutás után végre nekilátott, hogy elkészítse a 24. albumát. Igazán akkor indultak be a dolgok, amikor maguk mellé vették a mindössze 33 éves producert, Andrew Wattot, aki fiatalos lendületet és hangzást adott a daloknak – mindezt úgy, hogy a zenekar semmilyen kínos kompromisszumra vagy görcsös erőlködésre nem kényszerült.

A nyolcvanat pár hónapja betöltő Mick Jagger, a hasonlóan kerek születésnap kapujában álló Keith Richards és a náluk négy évvel fiatalabb Ronnie Wood igencsak prominens vendégcsapatot kért fel a közreműködésre – jelentős részük korban is passzol a zenekar tagjaihoz. Itt van Paul McCartney (81), aki beajánlotta Wattot producernek, továbbá Elton John (76), Stevie Wonder (73), rangidősként pedig az együttes egykori basszusgitárosa, Bill Wy­man (87), aki három évtizede hagyta ott a Stonest. A dobokat a koncerteken is játszó Steve Jordan (66) kezeli, de két dalban Watts játékát is hallhatjuk. Érdekes, hogy a turnékon szereplő Darryl Jones (61) ezúttal nem játszik: a basszusgitárt Watt, Richards, Wood, McCartney és Wyman szólaltatta meg a sessionök során.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."