Kiállítás

Át a dimenziókapun

Csizik Balázs: Mit tanulhatunk a fáktól?

Kritika

Egyre letisztultabb formanyelvvel, a minimalizmus és redukció elvei szerint dolgozik Csizik Balázs, fotó alapú, konceptuális művei­nek alapkérdése az ember és a környezetének kölcsönössége, illetve a zsúfolt város és az érintetlen természet közötti komplex viszony.

Legújabb kiállítása e téma kiforrott szintézise. A művész praxisában absztrakt, groteszk módon a kép terébe emel síkidomokat és egy-egy harsány tónusú alapszínt jelenít meg digitálisan manipulált munkáin. Ezek a természeti, urbanisztikai és társadalmi jelenségeket rögzítő alkotások nemcsak a modern építészet és design formavilágát idézik meg, hanem a konstruktív és a szuprematista festészeti hagyományt is. A reduktivitás és az urbánus szemlélet elidegenítő, rezignált, rideg és távolságtartó hatást eredményez alkotásain, amit Csizik univerzális harmóniára törekedve ellensúlyoz, hasonlóan Kazimir Malevics munkáihoz. Malevics a szuprematizmus és a fekete négyzet atyja; ontológiai kategóriává fejlődött elképzelése szerint csak az érzékenység fogható fel valóságként, és a lét értelmére és lényegére folyamatosan rá kell kérdezni az absztrakt geometrikus alkotások által. Csizik ezt követve összefeszülő elemeket játszik ki egymás ellen (vagy éppen a befogadó pozíciójával szemben), mégis képes megteremteni az otthonosság érzetét.

A kiállításon egyszerre pillanthatunk meg egy maradék faanyagokból összeeszkábált kopjafát, szürreális, fekete-fehér vagy színes, digitális montázsokat, városi elemekből photo­shoppolt székelykapu-fotót, valamint igényes fakeretben álló, néhol dimenziókapukat ábrázoló képeket. Csizik Balázs életének három fontos állomásával vet számot, amikor Székesfehérvár, Budapest és Csíkszereda utcaképeit egy-egy elemre vagy képkivágásra redukálja – áll a kurátori szövegben. Fontos persze a munkákban a fákhoz (elsősorban a fenyőhöz) kapcsolódó hitvilág, a szimbólumok és az évgyűrűk leírása, mégis zavarosnak tűnik a koncepció. Persze, a művek végleteket mixelnek össze, ami nem könnyíti meg a befogadói helyzetünket, de a szemünk előtt kibontakozó univerzális történetre érdemes odafigyelni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.