Könyv

Terepmunkán

Tóth Krisztina: Ahonnan látni az eget

Kritika

A tárcákban és novellákban, amelyeket a szerző 2017 és 2021 között írt, nincs semmiféle mesterkéltség, nincsenek felesleges szavak, mondatok, csak maguk a végtelenül egyszerű történetek, sokszor alig több mint három oldalban. Mindennapi élethelyzetek, hétköznapi helyszínek, ismerős sorsok, amelyek bárkivel megtörténhetnek, előfordulhatnak.

E kis írások cselekménye – nem is mindig cselekmény a szó klasszikus értelmében, inkább valamilyen helyzet – pár szóval leírható, holott a tárcanovellákban egy-két mondatban komplett emberi sorsok, szabályos drámák, esetenként tragédiák vannak összesűrítve. Tóth Krisztina remekül bánik ezzel a technikával: hol feszültséget kelt általa, hol visszautal a múltra, másutt egy pillanat alatt erős atmoszférát teremt, némely történetben pedig ezek alkotják a váratlan fordulatot, befejezést. A Mit eszik a flamingó? című írás például arról szól, hogy egy apa elhozza ötéves kisfiát a nagyszülőktől, hogy magához vegye. „Több mint három éve nem látta, azóta, hogy a gyerek anyja meghalt. Amerikába ment dolgozni, és mivel nem volt zöldkártyája, nem merte elhagyni az Államokat. Mostanra sikerült annyi pénzt összeszednie, hogy hazajöhessen, és vásároljon egy kis panel­lakást. Úgy döntött, magához veszi a gyereket (…).” A Légörvényben egy külföldi állásinterjúra utazó fiatal lány története. Már a repülőtéren figyelmes lesz egy ellenszenves családra – apa, anya és a kislányuk –, ráadásul a férfi a gépen mellette ül. Egyszer csak észreveszi, hogy a kislány fejére kendő került, az apja pedig egy hajköteget gyömöszöl az egyik táskába. A különös szituáció megoldása itt is ugyancsak pár mondatba van sűrítve: a kislány leukémiás, őssejtkezelésre utaznak külföldre, „mert itthon már egyik kórház sem vállalta a gyereket”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.