Könyv

Terepmunkán

Tóth Krisztina: Ahonnan látni az eget

Kritika

A tárcákban és novellákban, amelyeket a szerző 2017 és 2021 között írt, nincs semmiféle mesterkéltség, nincsenek felesleges szavak, mondatok, csak maguk a végtelenül egyszerű történetek, sokszor alig több mint három oldalban. Mindennapi élethelyzetek, hétköznapi helyszínek, ismerős sorsok, amelyek bárkivel megtörténhetnek, előfordulhatnak.

E kis írások cselekménye – nem is mindig cselekmény a szó klasszikus értelmében, inkább valamilyen helyzet – pár szóval leírható, holott a tárcanovellákban egy-két mondatban komplett emberi sorsok, szabályos drámák, esetenként tragédiák vannak összesűrítve. Tóth Krisztina remekül bánik ezzel a technikával: hol feszültséget kelt általa, hol visszautal a múltra, másutt egy pillanat alatt erős atmoszférát teremt, némely történetben pedig ezek alkotják a váratlan fordulatot, befejezést. A Mit eszik a flamingó? című írás például arról szól, hogy egy apa elhozza ötéves kisfiát a nagyszülőktől, hogy magához vegye. „Több mint három éve nem látta, azóta, hogy a gyerek anyja meghalt. Amerikába ment dolgozni, és mivel nem volt zöldkártyája, nem merte elhagyni az Államokat. Mostanra sikerült annyi pénzt összeszednie, hogy hazajöhessen, és vásároljon egy kis panel­lakást. Úgy döntött, magához veszi a gyereket (…).” A Légörvényben egy külföldi állásinterjúra utazó fiatal lány története. Már a repülőtéren figyelmes lesz egy ellenszenves családra – apa, anya és a kislányuk –, ráadásul a férfi a gépen mellette ül. Egyszer csak észreveszi, hogy a kislány fejére kendő került, az apja pedig egy hajköteget gyömöszöl az egyik táskába. A különös szituáció megoldása itt is ugyancsak pár mondatba van sűrítve: a kislány leukémiás, őssejtkezelésre utaznak külföldre, „mert itthon már egyik kórház sem vállalta a gyereket”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."