Könyv

Terepmunkán

Tóth Krisztina: Ahonnan látni az eget

Kritika

A tárcákban és novellákban, amelyeket a szerző 2017 és 2021 között írt, nincs semmiféle mesterkéltség, nincsenek felesleges szavak, mondatok, csak maguk a végtelenül egyszerű történetek, sokszor alig több mint három oldalban. Mindennapi élethelyzetek, hétköznapi helyszínek, ismerős sorsok, amelyek bárkivel megtörténhetnek, előfordulhatnak.

E kis írások cselekménye – nem is mindig cselekmény a szó klasszikus értelmében, inkább valamilyen helyzet – pár szóval leírható, holott a tárcanovellákban egy-két mondatban komplett emberi sorsok, szabályos drámák, esetenként tragédiák vannak összesűrítve. Tóth Krisztina remekül bánik ezzel a technikával: hol feszültséget kelt általa, hol visszautal a múltra, másutt egy pillanat alatt erős atmoszférát teremt, némely történetben pedig ezek alkotják a váratlan fordulatot, befejezést. A Mit eszik a flamingó? című írás például arról szól, hogy egy apa elhozza ötéves kisfiát a nagyszülőktől, hogy magához vegye. „Több mint három éve nem látta, azóta, hogy a gyerek anyja meghalt. Amerikába ment dolgozni, és mivel nem volt zöldkártyája, nem merte elhagyni az Államokat. Mostanra sikerült annyi pénzt összeszednie, hogy hazajöhessen, és vásároljon egy kis panel­lakást. Úgy döntött, magához veszi a gyereket (…).” A Légörvényben egy külföldi állásinterjúra utazó fiatal lány története. Már a repülőtéren figyelmes lesz egy ellenszenves családra – apa, anya és a kislányuk –, ráadásul a férfi a gépen mellette ül. Egyszer csak észreveszi, hogy a kislány fejére kendő került, az apja pedig egy hajköteget gyömöszöl az egyik táskába. A különös szituáció megoldása itt is ugyancsak pár mondatba van sűrítve: a kislány leukémiás, őssejtkezelésre utaznak külföldre, „mert itthon már egyik kórház sem vállalta a gyereket”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.