Lemez

Vissza Európába

Manic Street Preachers: Critical Thinking

Kritika

A Manics három és fél éve jelentetett meg utoljára albumot, a kifejezetten jó The Ultra Vivid Lamentet.

A walesi zenekar azóta koncertezett jó pár alkalommal a Suede-del, Nicky Wire basszusgitáros-szövegíró kiadott egy szólólemezt, de aztán viszonylag hamar összetrombitálta a többieket, és nekilátott a közös életmű 15. albumának. A Critical Thinking több szempontból is rendhagyó: Wire ezúttal három dalt is énekel (általában egyet szokott), míg James Dean Bradfield ezúttal három dalszöveget tett be a közösbe (általában egyet szokott). Állítása szerint Wire kicsit beleunt önmagába, és ezért is kérte meg énekes-gitáros társát, hogy vegyen le róla némi terhet.

Zeneileg az együttes az Ultra Vivid Lament nyomvonalán halad, de most valamivel több a gitár, bár érezhető, hogy tavaly eltöltöttek némi időt a 2004-es, szintisebb hangzású Lifeblood reissue-jának összerakásával. A címadó és egyben nyitódalt Wire énekli, bár inkább csak szlogeneket óbégat – kicsit szokatlan hangvételű szám ez tőlük. A Decline & Fall viszont már egy jellegzetes, sodró lendületű Manics-sláger Bradfield nagy ívű énekével és a Lifebloodot idéző, szintetikusabb hangzással. A Brushstrokes of Reunionban a frontember a 2001-es Ocean Spray-hez hasonlóan ismét az elhunyt édesanyjáról énekel, a kapocs a szövegben egy tőle kapott és általa készített festmény. A remek dallamú Hiding in Plain Sight­ot ismét Wire énekli, és a szöveg emlékezetes sorokat tartalmaz, egyebek közt ezt: „Szerelmes akarok lenni az emberbe, aki voltam, egy olyan évtizedben, amikor szabadnak éreztem magam.”

A kiváló gitározással ellátott People Ruin Paintings nem csak feltétlenül azokról szól, akik szerint úgy érdemes tiltakozni a környezetszennyezés ellen, hogy borsólevessel leöntünk klasszikus festményeket, a Dear Stephen pedig lényegében a régi nagy idolt, Morrissey-t szólítja meg (még akkor is, ha az ő keresztnevét Stevennek kell helyesen írni). Ezután talán egy kicsit haloványabb dalok jönnek, de azért itt is van izgalom. A pozitív töltetű Being Baptisedot Bradfield arról írta, amikor a 2010-es évek elején közös műsorban szerepelt a New Orleans-i zenészlegendával, Allen Toussainttel. A Deleted Scenes az eltörlési kultúra és a közösségi média veszélyeire figyelmeztet, az inkább zeneileg jelentős Late Day Peaks alapjai meg a Talk Talk-féle Life’s What You Make Itben keresendők.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.