A walesi zenekar azóta koncertezett jó pár alkalommal a Suede-del, Nicky Wire basszusgitáros-szövegíró kiadott egy szólólemezt, de aztán viszonylag hamar összetrombitálta a többieket, és nekilátott a közös életmű 15. albumának. A Critical Thinking több szempontból is rendhagyó: Wire ezúttal három dalt is énekel (általában egyet szokott), míg James Dean Bradfield ezúttal három dalszöveget tett be a közösbe (általában egyet szokott). Állítása szerint Wire kicsit beleunt önmagába, és ezért is kérte meg énekes-gitáros társát, hogy vegyen le róla némi terhet.
Zeneileg az együttes az Ultra Vivid Lament nyomvonalán halad, de most valamivel több a gitár, bár érezhető, hogy tavaly eltöltöttek némi időt a 2004-es, szintisebb hangzású Lifeblood reissue-jának összerakásával. A címadó és egyben nyitódalt Wire énekli, bár inkább csak szlogeneket óbégat – kicsit szokatlan hangvételű szám ez tőlük. A Decline & Fall viszont már egy jellegzetes, sodró lendületű Manics-sláger Bradfield nagy ívű énekével és a Lifebloodot idéző, szintetikusabb hangzással. A Brushstrokes of Reunionban a frontember a 2001-es Ocean Spray-hez hasonlóan ismét az elhunyt édesanyjáról énekel, a kapocs a szövegben egy tőle kapott és általa készített festmény. A remek dallamú Hiding in Plain Sightot ismét Wire énekli, és a szöveg emlékezetes sorokat tartalmaz, egyebek közt ezt: „Szerelmes akarok lenni az emberbe, aki voltam, egy olyan évtizedben, amikor szabadnak éreztem magam.”
A kiváló gitározással ellátott People Ruin Paintings nem csak feltétlenül azokról szól, akik szerint úgy érdemes tiltakozni a környezetszennyezés ellen, hogy borsólevessel leöntünk klasszikus festményeket, a Dear Stephen pedig lényegében a régi nagy idolt, Morrissey-t szólítja meg (még akkor is, ha az ő keresztnevét Stevennek kell helyesen írni). Ezután talán egy kicsit haloványabb dalok jönnek, de azért itt is van izgalom. A pozitív töltetű Being Baptisedot Bradfield arról írta, amikor a 2010-es évek elején közös műsorban szerepelt a New Orleans-i zenészlegendával, Allen Toussainttel. A Deleted Scenes az eltörlési kultúra és a közösségi média veszélyeire figyelmeztet, az inkább zeneileg jelentős Late Day Peaks alapjai meg a Talk Talk-féle Life’s What You Make Itben keresendők.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
