Film

Sohaország

Gianfilippo Pedote, Giliano Carli: PÁN – A belső sziget

  • 2025. március 5.

Kritika

Az európai civilizáció magasrendűségéről alkotott képet végleg a lövészárkok sarába taposó I. világháború utolsó évében járunk, az olasz fronton. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének egy katonája megszökik a századától, dezertál.

Ez még nem volna szokatlan: a rövidesen felbomló többnemzetiségű birodalom cseh, szlovák, délszláv és román katonái nem meglepő módon nem akartak többé harcolni (addig se nagyon), különösen, hogy küszöbön állt nemzetállamaik megalakulása, ill. terjeszkedése, de ez a temesvári magyar katona nem abban reménykedik, hogy majd megadja magát az olaszoknak és hadifogolyként átvészeli valahogy a háború befejezéséig. Ő Sohaországot keresi, a szigetet a tenger közepén, ahol örök béke honol, és az emberek szeretik egymást. Ahonnan valójában származik, mint névrokona, Peter Pan, a népszerű gyerekmesehős, aki nem nő fel soha, mert felnőttnek lenni rabság, önmegtagadás és létkorrupció. Pán Péter nevű baka csakugyan létezett és ott fejezte be életét valamelyik értelmetlenül megvívott isonzói csatában a több százezer magyar áldozat egyikeként. Hogy az igazi Pán közlegény (vagy tizedes, netán őrmester) dezertált volna, az felettébb valószínűtlen, de a Monte Grappán lévő katonai temetőben található sírköve (amelyen csak egy név szerepel, de az legalább szerepel, ellentétben a több ezer azonosítatlan áldozattal) megihlette az olasz szerzőpárost, hogy a lövészárkok sarából felemelje azt, ami még nem veszett el egészen, és egy merőben allegorikus, egyszemélyes pikareszk filmmé formálja a magyar baka senki földjén (erdőkön, mezőkön, lakatlan falvakban) megesett „kalandjait”. Amelyek belső kalandok: a megelevenedő gyerekkor, a parasztasszony mama meséje Pánról, a görög istenségről (mondom: nem a realitásban vagyunk), az ellenség sisakjának megszemélyesítése révén a leszámolás – nem az ellenséggel, hanem az ellenségképpel. Péter művész. Lerajzolja elpusztult bajtársait, és egy barlang falán örökíti meg a nagy háborút. Értjük a távoli jövőnek szóló üzenetet. Rajta kívül csak egy reménytelen olasz katonai csoportozat, néhány ugyanolyan szakadt gyalogos bolyong ugyanazokat a köröket róva, mint Péter, talán ők is azt a szigetet keresik, amit ő, és nem veszik észre, hogy már ott vannak, de ahhoz, hogy az olyan legyen, amilyennek képzelték, el kell engedni mindent, amit az identitásuknak véltek. Ebből az igen gazdag, ókori és 20. századi mitológiát egymásra vonatkoztató narratívából minden erőltetés nélkül érkezünk meg napjainkba, egy eldobált tárgyakat mutató kameramozgással (ún. kocsizással), amely végül a tengerből kimentett emberek esetében (is) használt izolációs fólián fejeződik be.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.