Kiállítás

Liliomszálak

Kuzma Eszter Júlia: Unfinishing / Befejezet(t)lenítés

  • Mayer Kitti
  • 2023. június 14.

Kritika

A Kesztyűgyár kapuja szélesre tárva, előtte az aszfalton kedves és színes formákat, szimbólumokat (valamiféle ugróiskola?), befelé haladva hívogató átriumot fedezhetünk fel.

Ez minden, csak nem egy hencegő belvárosi white cube, ez egy közösségi ház a nyócban, ahol szemmel láthatóan (még egy átlagos kedd este is) javában zajlik az élet. Ez minden, csak nem egy szelfikért kiáltó, koccintós megnyitókkal kecsegtető kiállítótér, ez egy önkormányzati fenntartású intézmény, amelynek az udvara állandó gyerekzsivajtól hangos.

Ebben a sterilnek egyáltalán nem nevezhető térben, közvetlenül a falnak támasztva, téglalábakra állítva vár bennünket Kuzma Eszter Júlia négy hatalmas „képe”. Valamennyin hímzett virágok, liliomok, különféle sűrűségben és konstellációban, a színük ezüst és fehér, néhol egy-egy virágkehely a napsárga porzóját is megmutatja. A megfagyott virágok önmagukban is esztétikusak. Hogy mivel is állunk szemben és mi is pontosan a dolgunk ezekkel a képekkel, abban sokat segít nekünk a falszöveg. A kiállítás visszafogott grafikai megjelenítése, a jól megválasztott tipográfia szépen összecseng a virágszimbolikával. A finoman hullámzó, ívesen hajló betűk egyszerre idézik a szecessziós falikárpitok és a díszes egyházi kódexek világát.

Az angol cím kompaktnak mondható, mégis nagyon örvendetes a magyar megfelelője: nemcsak frappáns, de filozófiai szempontból is érdekes, cselekvést sejtet, ami folyamatosan történik, nem ér véget, holott látszólag kész műalkotásokkal állunk szemben. A fosztóképző ellenére is olyan érzésünk támad, mintha egy mindig is zajló, téren és időn átívelő folyamattal ismertetne meg bennünket az alkotó.

Kuzma Eszter Júlia – aki 2022-ben diplomázott a Képzőművészeti Egyetem festő szakán – kiterjeszti a művészet fogalmát, s mindenki számára hozzáférhetővé és átélhetővé teszi az alkotást azáltal, hogy saját művészi egóját elcsendesíti, és a kész produktumot a közösség számára ajánlja fel (egyebek mellett ezért is bizonyult kiváló választásnak a helyszín). Instrukciója egyszerű és világos: „Ha készen állsz, húzz ki az egyik kép liliomából egy fonaldarabkát, és azt egy olyan – jelen lévő vagy a kiállítás terén kívüli – személy kezére kösd, aki fontos számodra!”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.