Ez minden, csak nem egy hencegő belvárosi white cube, ez egy közösségi ház a nyócban, ahol szemmel láthatóan (még egy átlagos kedd este is) javában zajlik az élet. Ez minden, csak nem egy szelfikért kiáltó, koccintós megnyitókkal kecsegtető kiállítótér, ez egy önkormányzati fenntartású intézmény, amelynek az udvara állandó gyerekzsivajtól hangos.
Ebben a sterilnek egyáltalán nem nevezhető térben, közvetlenül a falnak támasztva, téglalábakra állítva vár bennünket Kuzma Eszter Júlia négy hatalmas „képe”. Valamennyin hímzett virágok, liliomok, különféle sűrűségben és konstellációban, a színük ezüst és fehér, néhol egy-egy virágkehely a napsárga porzóját is megmutatja. A megfagyott virágok önmagukban is esztétikusak. Hogy mivel is állunk szemben és mi is pontosan a dolgunk ezekkel a képekkel, abban sokat segít nekünk a falszöveg. A kiállítás visszafogott grafikai megjelenítése, a jól megválasztott tipográfia szépen összecseng a virágszimbolikával. A finoman hullámzó, ívesen hajló betűk egyszerre idézik a szecessziós falikárpitok és a díszes egyházi kódexek világát.
Az angol cím kompaktnak mondható, mégis nagyon örvendetes a magyar megfelelője: nemcsak frappáns, de filozófiai szempontból is érdekes, cselekvést sejtet, ami folyamatosan történik, nem ér véget, holott látszólag kész műalkotásokkal állunk szemben. A fosztóképző ellenére is olyan érzésünk támad, mintha egy mindig is zajló, téren és időn átívelő folyamattal ismertetne meg bennünket az alkotó.
Kuzma Eszter Júlia – aki 2022-ben diplomázott a Képzőművészeti Egyetem festő szakán – kiterjeszti a művészet fogalmát, s mindenki számára hozzáférhetővé és átélhetővé teszi az alkotást azáltal, hogy saját művészi egóját elcsendesíti, és a kész produktumot a közösség számára ajánlja fel (egyebek mellett ezért is bizonyult kiváló választásnak a helyszín). Instrukciója egyszerű és világos: „Ha készen állsz, húzz ki az egyik kép liliomából egy fonaldarabkát, és azt egy olyan – jelen lévő vagy a kiállítás terén kívüli – személy kezére kösd, aki fontos számodra!”
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
