Kiállítás

Liliomszálak

Kuzma Eszter Júlia: Unfinishing / Befejezet(t)lenítés

  • Mayer Kitti
  • 2023. június 14.

Kritika

A Kesztyűgyár kapuja szélesre tárva, előtte az aszfalton kedves és színes formákat, szimbólumokat (valamiféle ugróiskola?), befelé haladva hívogató átriumot fedezhetünk fel.

Ez minden, csak nem egy hencegő belvárosi white cube, ez egy közösségi ház a nyócban, ahol szemmel láthatóan (még egy átlagos kedd este is) javában zajlik az élet. Ez minden, csak nem egy szelfikért kiáltó, koccintós megnyitókkal kecsegtető kiállítótér, ez egy önkormányzati fenntartású intézmény, amelynek az udvara állandó gyerekzsivajtól hangos.

Ebben a sterilnek egyáltalán nem nevezhető térben, közvetlenül a falnak támasztva, téglalábakra állítva vár bennünket Kuzma Eszter Júlia négy hatalmas „képe”. Valamennyin hímzett virágok, liliomok, különféle sűrűségben és konstellációban, a színük ezüst és fehér, néhol egy-egy virágkehely a napsárga porzóját is megmutatja. A megfagyott virágok önmagukban is esztétikusak. Hogy mivel is állunk szemben és mi is pontosan a dolgunk ezekkel a képekkel, abban sokat segít nekünk a falszöveg. A kiállítás visszafogott grafikai megjelenítése, a jól megválasztott tipográfia szépen összecseng a virágszimbolikával. A finoman hullámzó, ívesen hajló betűk egyszerre idézik a szecessziós falikárpitok és a díszes egyházi kódexek világát.

Az angol cím kompaktnak mondható, mégis nagyon örvendetes a magyar megfelelője: nemcsak frappáns, de filozófiai szempontból is érdekes, cselekvést sejtet, ami folyamatosan történik, nem ér véget, holott látszólag kész műalkotásokkal állunk szemben. A fosztóképző ellenére is olyan érzésünk támad, mintha egy mindig is zajló, téren és időn átívelő folyamattal ismertetne meg bennünket az alkotó.

Kuzma Eszter Júlia – aki 2022-ben diplomázott a Képzőművészeti Egyetem festő szakán – kiterjeszti a művészet fogalmát, s mindenki számára hozzáférhetővé és átélhetővé teszi az alkotást azáltal, hogy saját művészi egóját elcsendesíti, és a kész produktumot a közösség számára ajánlja fel (egyebek mellett ezért is bizonyult kiváló választásnak a helyszín). Instrukciója egyszerű és világos: „Ha készen állsz, húzz ki az egyik kép liliomából egy fonaldarabkát, és azt egy olyan – jelen lévő vagy a kiállítás terén kívüli – személy kezére kösd, aki fontos számodra!”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.