Tévésorozat

Ne csitítgass!

Szerelem és halál

Kritika

Nagyon nehéz elhinni, hogy létezik még új a nap alatt, így egy sorozat, amely az 1970-es évek Amerikájának vallásos erkölcseibe és makulátlan családképébe holmi unalomból elkövetett hűtlenséget helyez, pláne nem olyasmi, amire felkapnánk a fejünket.

Ha a képletbe még betápláljuk, hogy a szériát a Tudhattad volna, a Kilenc idegen és a Hatalmas kis hazugságok alkotója jegyzi, még olyanokra is előre mérget vehetünk, hogy a produkció az erőszak, szex és őrület három húrján játszik majd egy slágergyanús nótát (viszont ezúttal nincs benne Nicole Kidman, ha valaki csak ezért kezdené nézni). A választott műfajjal pedig már amúgy is tele a padlás, meglepetést tehát nemigen várnánk a Love & Death-től, az azonban mégis egészen jól jár az alábecslésünkkel, ugyanis aki csak háttérzajként kapcsolja be, hamar azon kaphatja magát, hogy nem tud lejönni róla, mert valami megmagyarázhatatlan okból a látottak – akárcsak egy szerelemben – rabul ejtik.

Candy Montgomery igaz története megrázó, de messze nem olyan különös. Ő és családja a 70-es években költözött a texasi Wylie-ba, ahol a nő hamar a közösség fontos és kedvelt tagjává vált, segítőkész, mindig topon lévő anyaként és feleségként játszva a ráosztott szerepet. Egy ilyen tökéletes állapotot nem szerencsés a többre vágyással megbolygatni, de megesik az ilyesmi, még a legjobb családban is: Candy, menekülve a szürke házasságából, viszonyt kezd egy barátnője férjével. Az affér az egyre bonyolódó érzelmi szál és a férfi meglehetős alulteljesítése miatt viszonylag hamar véget ér, az élet már éppen kezdene visszaállni a rendes kerékvágásba, amikor Allan mentálisan labilis felesége tudomást szerez az esetről, és a dolgok elfajulnak.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.