Tévésorozat

Ne csitítgass!

Szerelem és halál

Kritika

Nagyon nehéz elhinni, hogy létezik még új a nap alatt, így egy sorozat, amely az 1970-es évek Amerikájának vallásos erkölcseibe és makulátlan családképébe holmi unalomból elkövetett hűtlenséget helyez, pláne nem olyasmi, amire felkapnánk a fejünket.

Ha a képletbe még betápláljuk, hogy a szériát a Tudhattad volna, a Kilenc idegen és a Hatalmas kis hazugságok alkotója jegyzi, még olyanokra is előre mérget vehetünk, hogy a produkció az erőszak, szex és őrület három húrján játszik majd egy slágergyanús nótát (viszont ezúttal nincs benne Nicole Kidman, ha valaki csak ezért kezdené nézni). A választott műfajjal pedig már amúgy is tele a padlás, meglepetést tehát nemigen várnánk a Love & Death-től, az azonban mégis egészen jól jár az alábecslésünkkel, ugyanis aki csak háttérzajként kapcsolja be, hamar azon kaphatja magát, hogy nem tud lejönni róla, mert valami megmagyarázhatatlan okból a látottak – akárcsak egy szerelemben – rabul ejtik.

Candy Montgomery igaz története megrázó, de messze nem olyan különös. Ő és családja a 70-es években költözött a texasi Wylie-ba, ahol a nő hamar a közösség fontos és kedvelt tagjává vált, segítőkész, mindig topon lévő anyaként és feleségként játszva a ráosztott szerepet. Egy ilyen tökéletes állapotot nem szerencsés a többre vágyással megbolygatni, de megesik az ilyesmi, még a legjobb családban is: Candy, menekülve a szürke házasságából, viszonyt kezd egy barátnője férjével. Az affér az egyre bonyolódó érzelmi szál és a férfi meglehetős alulteljesítése miatt viszonylag hamar véget ér, az élet már éppen kezdene visszaállni a rendes kerékvágásba, amikor Allan mentálisan labilis felesége tudomást szerez az esetről, és a dolgok elfajulnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.