Tévésorozat

Ne csitítgass!

Szerelem és halál

Kritika

Nagyon nehéz elhinni, hogy létezik még új a nap alatt, így egy sorozat, amely az 1970-es évek Amerikájának vallásos erkölcseibe és makulátlan családképébe holmi unalomból elkövetett hűtlenséget helyez, pláne nem olyasmi, amire felkapnánk a fejünket.

Ha a képletbe még betápláljuk, hogy a szériát a Tudhattad volna, a Kilenc idegen és a Hatalmas kis hazugságok alkotója jegyzi, még olyanokra is előre mérget vehetünk, hogy a produkció az erőszak, szex és őrület három húrján játszik majd egy slágergyanús nótát (viszont ezúttal nincs benne Nicole Kidman, ha valaki csak ezért kezdené nézni). A választott műfajjal pedig már amúgy is tele a padlás, meglepetést tehát nemigen várnánk a Love & Death-től, az azonban mégis egészen jól jár az alábecslésünkkel, ugyanis aki csak háttérzajként kapcsolja be, hamar azon kaphatja magát, hogy nem tud lejönni róla, mert valami megmagyarázhatatlan okból a látottak – akárcsak egy szerelemben – rabul ejtik.

Candy Montgomery igaz története megrázó, de messze nem olyan különös. Ő és családja a 70-es években költözött a texasi Wylie-ba, ahol a nő hamar a közösség fontos és kedvelt tagjává vált, segítőkész, mindig topon lévő anyaként és feleségként játszva a ráosztott szerepet. Egy ilyen tökéletes állapotot nem szerencsés a többre vágyással megbolygatni, de megesik az ilyesmi, még a legjobb családban is: Candy, menekülve a szürke házasságából, viszonyt kezd egy barátnője férjével. Az affér az egyre bonyolódó érzelmi szál és a férfi meglehetős alulteljesítése miatt viszonylag hamar véget ér, az élet már éppen kezdene visszaállni a rendes kerékvágásba, amikor Allan mentálisan labilis felesége tudomást szerez az esetről, és a dolgok elfajulnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.