Könyv

Polgárháborús jóvátétel

Robert Capa: A tetten ért halál

Kritika

Eldőlni látszott a spanyol polgárháború kimenetele 1938-ra, miután Hitler bombázókat vetett be, míg Sztálin az NKDV-t, a „belső ellenségre” vadászva. Mindezt a nyugati hatalmak ölbe tett kézzel nézték, pedig az akkori, immár jó minőségű fényképes haditudósítások a demokrácia sárba tiprását és a lakossággal szembeni terrort is bemutatták.

A tehetetlenséget látva, a spanyol harcterekről 1936 óta rendszeresen tudósító Robert Capa egy kapcsolódó fotóalbummal próbálta felrázni az amerikaiakat. A tetten ért halál (Death in the Making) című könyv 1938 februárjában jelent meg (és azzal egy időben A tetten ért élet címmel kiállítást is rendeztek), borítóján az utóbb a világ egyik leghíresebbé vált fotójával, A milicista halálával, ám az elismerő kritikák mellett sem zavart sok vizet; a kiadó nemtörődömsége miatt csak pár száz példányban fogyott; hogyan is rázhatta volna fel Amerikát.

De úgy tűnik, valójában Capát sem érdekelte különösebben a New York-i küldetés. A kiállítás megnyitója idején már Kínában volt, hogy a japán megszállásról tudósítson, a könyv szerkesztésében és tervezésében sem vett rész. Nem tudjuk, hogy mi lett volna, ha Capa a képeivel végigturnézza az Egyesült Államokat, és pénzt kezd gyűjteni a polgárháború áldozatai számára, vagy egyéb lobbitevékenységbe kezd, de mostanáig inkább azt gondolhattuk, hogy a fotográfus az album megjelenését meg sem várva új kalandok után nézett. Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy Capa nevét Amerikában alig ismerték, és A milicista halálát sem kiáltották még ki a „világ leghíresebb fotójának”, így értelemszerűen a képhez köthető legendagyártás/leleplezés sem indult még be. Az sem tette szimpatikusabbá Capát, hogy az albumot a spanyol polgárháborúban meghalt fotográfus-haditudósító-élettársa, Gerda Taro emlékének ajánlotta, és noha a fotók egy részét is Gerda Taro készítette, szerzőként csak Robert Capát tüntették fel a borítón.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.