Könyv

Polgárháborús jóvátétel

Robert Capa: A tetten ért halál

Kritika

Eldőlni látszott a spanyol polgárháború kimenetele 1938-ra, miután Hitler bombázókat vetett be, míg Sztálin az NKDV-t, a „belső ellenségre” vadászva. Mindezt a nyugati hatalmak ölbe tett kézzel nézték, pedig az akkori, immár jó minőségű fényképes haditudósítások a demokrácia sárba tiprását és a lakossággal szembeni terrort is bemutatták.

A tehetetlenséget látva, a spanyol harcterekről 1936 óta rendszeresen tudósító Robert Capa egy kapcsolódó fotóalbummal próbálta felrázni az amerikaiakat. A tetten ért halál (Death in the Making) című könyv 1938 februárjában jelent meg (és azzal egy időben A tetten ért élet címmel kiállítást is rendeztek), borítóján az utóbb a világ egyik leghíresebbé vált fotójával, A milicista halálával, ám az elismerő kritikák mellett sem zavart sok vizet; a kiadó nemtörődömsége miatt csak pár száz példányban fogyott; hogyan is rázhatta volna fel Amerikát.

De úgy tűnik, valójában Capát sem érdekelte különösebben a New York-i küldetés. A kiállítás megnyitója idején már Kínában volt, hogy a japán megszállásról tudósítson, a könyv szerkesztésében és tervezésében sem vett rész. Nem tudjuk, hogy mi lett volna, ha Capa a képeivel végigturnézza az Egyesült Államokat, és pénzt kezd gyűjteni a polgárháború áldozatai számára, vagy egyéb lobbitevékenységbe kezd, de mostanáig inkább azt gondolhattuk, hogy a fotográfus az album megjelenését meg sem várva új kalandok után nézett. Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy Capa nevét Amerikában alig ismerték, és A milicista halálát sem kiáltották még ki a „világ leghíresebb fotójának”, így értelemszerűen a képhez köthető legendagyártás/leleplezés sem indult még be. Az sem tette szimpatikusabbá Capát, hogy az albumot a spanyol polgárháborúban meghalt fotográfus-haditudósító-élettársa, Gerda Taro emlékének ajánlotta, és noha a fotók egy részét is Gerda Taro készítette, szerzőként csak Robert Capát tüntették fel a borítón.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.