Könyv

Polgárháborús jóvátétel

Robert Capa: A tetten ért halál

Kritika

Eldőlni látszott a spanyol polgárháború kimenetele 1938-ra, miután Hitler bombázókat vetett be, míg Sztálin az NKDV-t, a „belső ellenségre” vadászva. Mindezt a nyugati hatalmak ölbe tett kézzel nézték, pedig az akkori, immár jó minőségű fényképes haditudósítások a demokrácia sárba tiprását és a lakossággal szembeni terrort is bemutatták.

A tehetetlenséget látva, a spanyol harcterekről 1936 óta rendszeresen tudósító Robert Capa egy kapcsolódó fotóalbummal próbálta felrázni az amerikaiakat. A tetten ért halál (Death in the Making) című könyv 1938 februárjában jelent meg (és azzal egy időben A tetten ért élet címmel kiállítást is rendeztek), borítóján az utóbb a világ egyik leghíresebbé vált fotójával, A milicista halálával, ám az elismerő kritikák mellett sem zavart sok vizet; a kiadó nemtörődömsége miatt csak pár száz példányban fogyott; hogyan is rázhatta volna fel Amerikát.

De úgy tűnik, valójában Capát sem érdekelte különösebben a New York-i küldetés. A kiállítás megnyitója idején már Kínában volt, hogy a japán megszállásról tudósítson, a könyv szerkesztésében és tervezésében sem vett rész. Nem tudjuk, hogy mi lett volna, ha Capa a képeivel végigturnézza az Egyesült Államokat, és pénzt kezd gyűjteni a polgárháború áldozatai számára, vagy egyéb lobbitevékenységbe kezd, de mostanáig inkább azt gondolhattuk, hogy a fotográfus az album megjelenését meg sem várva új kalandok után nézett. Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy Capa nevét Amerikában alig ismerték, és A milicista halálát sem kiáltották még ki a „világ leghíresebb fotójának”, így értelemszerűen a képhez köthető legendagyártás/leleplezés sem indult még be. Az sem tette szimpatikusabbá Capát, hogy az albumot a spanyol polgárháborúban meghalt fotográfus-haditudósító-élettársa, Gerda Taro emlékének ajánlotta, és noha a fotók egy részét is Gerda Taro készítette, szerzőként csak Robert Capát tüntették fel a borítón.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.