Film

Prokrusztész-ágy

Nadir Moknèche: A tengert ígérted nekem

Kritika

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Utóbbiak a polgárrá válás útján kívántak szabadulni a földesurak zsarnoksága alól, míg Moknèche hősei a múltjuktól, tiltott vágyaiktól menekülnének – paradox módon épp a családjuk által szorgalmazott önkéntes rabság útján. Saïd (Youssouf Abi-Ayad), egy algériai halal hentes meleg fia, Hadjira (Kenza Fortas) egy drogdílerrel szövődött szerencsétlen románcot követően épp börtönből szabadult. Nem is lehetnének távolabb egymástól. Családjaik a szégyentől félve elrendezett házasságba terelik a két fiatalt. Lelkesedésükről sokat elárul, hogy a film nyitójelenetében Saïd anyja szerelmi bájitalt diktál fiába; cukorral ihatóvá varázsolt keserű főzetbe áztatja Hadjira arcképét egy arab varázsigével. A fiú az esküvő napján többször is megfutamodik az oltár elől; először zsibbadtra issza magát, aztán szerelméhez, a jazz-zenész Vincent-hoz szökik. A sorsukat nem kerülhetik el, a kényszerházasság pedig épp olyan nyomorúságot hoz mindkettejüknek, mint amilyet a bevezetés alapján várhatunk.

Az ifjú pár Saïd apró lakótelepi lakásába költözik, ahol társaságot csak a fiú díszhalai szolgáltatnak. Hadjirát nyomasztja, hogy mindenki unokát vár tőle (lehetőleg minél hamarabb), Saïd pedig éjszakai kocogást tettetve titkos légyottokra szökik vadidegen férfiakkal. További feszültséget szül a kapcsolatban, hogy a lány múltbeli bűneiért vallásos rítusokkal vezekel, amit a szekulárisabb férj némi idegenkedéssel fogad. Moknèche ragaszkodik megszokott témáihoz (a társadalmi elvárások között vergődő nonkonformista hősök), de előző filmjei harsányabb hangvételével ellentétben (Apám Lola; Éljen Algéria!; Paloma) itt csendesebben mesél. Nincsenek eltúlzott érzelmek, Saïd és Hadjira történetében inkább a dacos egymásrautaltságot és szavak nélküli alkudozást hangsúlyozza. Ironikus módon ők ketten látják a legtisztábban egymást, és egyből megértik, hogy mindketten szerepeket játszanak; a szófogadó gyermekét, az illedelmes feleségét, a tiszteletre méltó férjét (Saïd ráadásul rendszeresen alkalmi szexpartnerei ízléséhez igazítja magát, időnként saját muszlim identitását szexualizálva).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.