Film

Prokrusztész-ágy

Nadir Moknèche: A tengert ígérted nekem

Kritika

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Utóbbiak a polgárrá válás útján kívántak szabadulni a földesurak zsarnoksága alól, míg Moknèche hősei a múltjuktól, tiltott vágyaiktól menekülnének – paradox módon épp a családjuk által szorgalmazott önkéntes rabság útján. Saïd (Youssouf Abi-Ayad), egy algériai halal hentes meleg fia, Hadjira (Kenza Fortas) egy drogdílerrel szövődött szerencsétlen románcot követően épp börtönből szabadult. Nem is lehetnének távolabb egymástól. Családjaik a szégyentől félve elrendezett házasságba terelik a két fiatalt. Lelkesedésükről sokat elárul, hogy a film nyitójelenetében Saïd anyja szerelmi bájitalt diktál fiába; cukorral ihatóvá varázsolt keserű főzetbe áztatja Hadjira arcképét egy arab varázsigével. A fiú az esküvő napján többször is megfutamodik az oltár elől; először zsibbadtra issza magát, aztán szerelméhez, a jazz-zenész Vincent-hoz szökik. A sorsukat nem kerülhetik el, a kényszerházasság pedig épp olyan nyomorúságot hoz mindkettejüknek, mint amilyet a bevezetés alapján várhatunk.

Az ifjú pár Saïd apró lakótelepi lakásába költözik, ahol társaságot csak a fiú díszhalai szolgáltatnak. Hadjirát nyomasztja, hogy mindenki unokát vár tőle (lehetőleg minél hamarabb), Saïd pedig éjszakai kocogást tettetve titkos légyottokra szökik vadidegen férfiakkal. További feszültséget szül a kapcsolatban, hogy a lány múltbeli bűneiért vallásos rítusokkal vezekel, amit a szekulárisabb férj némi idegenkedéssel fogad. Moknèche ragaszkodik megszokott témáihoz (a társadalmi elvárások között vergődő nonkonformista hősök), de előző filmjei harsányabb hangvételével ellentétben (Apám Lola; Éljen Algéria!; Paloma) itt csendesebben mesél. Nincsenek eltúlzott érzelmek, Saïd és Hadjira történetében inkább a dacos egymásrautaltságot és szavak nélküli alkudozást hangsúlyozza. Ironikus módon ők ketten látják a legtisztábban egymást, és egyből megértik, hogy mindketten szerepeket játszanak; a szófogadó gyermekét, az illedelmes feleségét, a tiszteletre méltó férjét (Saïd ráadásul rendszeresen alkalmi szexpartnerei ízléséhez igazítja magát, időnként saját muszlim identitását szexualizálva).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.