A barátság és az együttlakás ugyan megszakadt 1848-ban, s Jókai bő fél évszázaddal túl is élte Petőfit, ám ettől még ők ketten váltig összetartoznak, s korántsem csupán a március 15-i ünnepségek és az egyéb kegyeletes megemlékezések emelkedett, azonban vajmi kevéssé ózondús régiójában. Mostanság éppenséggel együtt tapasztalják meg azt az apályperiódust is, amely a műveik iránt tanúsított érdeklődés csökkenésében mutatkozik meg. Valamint nem mellesleg abban is, hogy a kötelességszerű és lélektelen túlajnározás mellé (illetve nyomában és ellenében) immár fölzárkózott a mindig bölcsebb utókor lekicsinylése meg az a mérsékelten jóhiszemű ambíció is, amely a klasszikusok kiszorításával remél több helyet biztosítani a kortárs irodalmárok számára.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
