A zenekar tagjai csak a dús vegetáció halvány résein át tűnnek fel; inkább csak sejthetők, mint láthatók. Ráadásul a zenészek és a karmester is zöld leplet viselnek: ők is a természet részei; növénylények vagy manók, akiknek lételeme az észrevétlenség és a mindenhol jelenvalóság. A Fischer Iván rendezte előadás látványvilága telitalálat (díszlettervező: Andrea Tocchio), előre jelzi az elkövetkezendők misztikus, titokzatos voltát, és egy csapásra bevonja a nézőt és hallgatót Debussy operájának kellős közepébe. Ez a színpadkép teljesen együtt lélegzik a zenével, amely nem állít, hanem sejtet, nem elmond, hanem sugall, és ebben a titokzatos sokértelműségben sokkal kifejezőbb és izgalmasabb, mint korábbi műfajtársainak egyértelmű, határozott nyelve.
Debussy mélyebbre ás az emberi lélekben a szorongás, a félelem, a szerelmi vágyódás vagy a féltékenység puszta felmutatásánál; azt is feltárja, hogy mennyire kiszolgáltatottja az ember a tudatalattiban zajló folyamatoknak, s hogy Golaud világának racionalitása mily gyönge, és mily kevés az álmok, vágyak és ösztönök hullámveréséhez képest. Az énekesek megszólalása és e cselekménytelen opera cselekménye az erdő sűrűjében bontakozik ki. A szereplők a vastag ágak közt bukdácsolva, a bokrok rejtekében vagy a lombkorona fölé emelkedő tornyokban jelenítik meg e misztériumdráma egyes képeit. Egytől egyig elsőrangú hangok és színészek. Patricia Petibon jellemformálása szinte még jobban hat ránk, mint a hangja. Rettegő, sebzett kis prédaállatként talál rá Golaud; tébolyult tekintete soha fel nem tárt szörnyű titkokról árulkodik, de egy-egy szavában és mozdulatában képes megidézni az örök nőiség talán nem is szándékos csábítását is. Elhisszük, hogy a megbabonázott Golaud miért akarja azonnal hazavinni ezt a nemes vadat (az elszalasztott vadkan helyett). S elcsodálkozhatunk Petibon játékának lélektani hitelességén, amikor ez a labilis, révedező, zavart psziché épp a szerelem hatására talál magára, tisztul ki és válik érett, a legmélyebb érzéseit a biztos bukás tudatában is felvállaló nővé.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
