14 túszt enged el a Hamász szombaton

  • Narancs.hu/MTI
  • 2023. november 25.

Külpol

Izrael 42 palesztin fogoly elengedésére készül. 

Az izraeli hadsereg megkapta szombaton azoknak az izraeli túszoknak a listáját, akiket a Hamász aznap, a tűzszünet második napján szabadon enged. Izrael is felkészült palesztin foglyok elengedésére cserébe.

Benjámin Netanjahu kormányfő irodájának korábbi közlésével ellentétben

a Hamász nem 13, hanem 14 izraelit, köztük nyolc gyereket enged szabadon szombaton.

A bejelentés szerint a szabadulók családtagjait már értesítették erről. Az izraeli közleményben hangsúlyozták: a listát csak azután hozzák nyilvánosságra, hogy a túszok biztonságban lesznek Izraelben.

Válaszul ugyancsak szombat délelőtt az izraeli büntetés-végrehajtási szolgálat bejelentette, hogy 42 palesztin fogoly – férfiak és nők – elengedésére készül.

A négynapos tűzszünet első napján, pénteken a Hamász az október 7-i Izrael elleni támadás során ejtett mintegy 240 túsz közül 24-et szabadon engedett, Izrael pedig 39 palesztint, 24 nőt és 15 tinédzsert engedett ki a börtönökből. A gázai fogságból 13 izraeli, 10 thaiföldi és egy Fülöp-szigeteki állampolgár szabadult ki.

A tűzszüneti megállapodás részeként négy nap alatt a Hamásznak legalább 50 izraeli túszt, Izraelnek pedig 150 palesztin foglyot kell szabadon engedni. Izrael jelezte, hogy minden további 10 kiszabadult túsz után egy nappal meghosszabbítható a fegyverszünet.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.