Hat évvel a történtek feldolgozására felkért 9/11 bizottság jelentése után csak a dokumentumok 35 százaléka nyilvános. Így sok mindent nem tudunk még a tíz évvel ezelőtti öngyilkos merényletekről, de az biztos, hogy az elkövetők jó része rács mögött van, vagy meghalt.
*
2001. szeptember 11-én, keleti parti idő szerint reggel háromnegyed kilenckor az American Airlines Boeing-767-es repülőgépe 75 ezer liter üzemanyaggal feltankolva belecsapódott a New York-i Világkereskedelmi Központ északi tornyába. Az ütközés a 93. és 99. emelet között hatalmas lyukat ütött az épületen, több száz ott dolgozó azonnali halálát okozva, további százakat pedig csapdába ejtve a felsőbb szinteken. 18 perc múlva a déli toronyba is beleszállt egy gép. Nem sokkal később a Pentagont is hasonló támadás érte, a negyedik repülőgép pedig Pennsylvania államban, egy mezőn csapódott a földbe. A gépeken mindenki meghalt, a támadásoknak - a terroristákat nem számolva - 2976 áldozata volt, köztük több száz tűzoltó, akik menteni érkeztek a helyszínre.
A terroristák három keleti parti reptér négy Kaliforniába tartó járatát választották ki; azok vitték a legtöbb üzemanyagot. Az akkoriban érvényes lazább ellenőrzés mellett a támadók könnyen felvitték barkácsolt késeiket a fedélzetre, s nem sokkal a felszállás után át is vették a gépek irányítását. A nagyjából egy időben felszálló járatok egyike - a United Airlines 93-as járata - a szokatlanul nagy reggeli forgalom miatt később indult a kelleténél. Addigra az utasok egy része már értesülhetett a három korábbi gép sorsáról, így tudhatták, hogy a gépeltérítők - bármit is mondanak - nem engedik el őket, ezért megrohamozták a pilótafülkét. E gép célpontja nem ismert, egyes feltételezések a Fehér Házat és a Capitoliumot említik.
A hatóságok meglepő gyorsasággal összerakták a történteket, ugyanis két gépeltérítő táskája véletlenül elkeveredett a reptéren, s nem jutott fel a gépre. Az ezekben talált arab nyelvű papírokból pár órával a támadás után a német és amerikai titkosszolgálatok már ismerték a megbízókat. A tettesek pénzmozgásait vizsgálva eljutottak Ali Abdul Aziz Alihoz, a titkosszolgálatok által jól ismert (a nyugati sajtóban csak KSM-ként emlegetett) Hálid Sejk Mohamed unokaöccséhez. Innen már nem volt nehéz kapcsolatba hozni az ügyet az al-Káidával és Oszama bin Ladennel.
A kezdetek
A támadást Hálid Sejk Mohamed találta ki még 1996-ban. Legalábbis a Fülöp-szigetek titkosszolgálata ekkor értesítette az Egyesült Államokat arról, hogy KSM "repülő bombákká" alakítana át utasszállító repülőket. 12 Ázsiából Egyesült Államokba tartó repülőt akart felrobbantani.
Oszama bin Ladent ekkor még nem fogta meg különösebben a terv, hiszen épp Szudánból Afganisztánba helyezte át az al-Káida bázisát. De 1998-ban, miután terrorszervezete sikeres bombatámadásokat intézett az Egyesült Államok két afrikai nagykövetsége ellen, úgy döntött, itt az ideje Amerikában is kipróbálni az erejét. Egy titkosszolgálati dokumentum szerint Bill Clintonnak ebben az évben már jelentették, hogy mire készül, de az egészet úgy magyarázták, hogy Bin Laden az 1993-as - hat áldozatot követelő - WTC elleni bombatámadás elkövetőinek szabadon engedésére akarja kényszeríteni az Államokat.
1999-ig több megbeszélést is folytatott Bin Laden, KSM, valamint az utóbbi jobbkeze, Mohamed Atef (az ő 2001. novemberi halála a terrorellenes háború egyik első sikere). KSM tíz repülőgép eltérítésében gondolkodott. Bin Ladennek tetszett az ötlet, de túlságosan ambiciózusnak tartotta.
A WTC támadóit Bin Laden személyesen választotta ki: első körben Navaf al-Hazmit és Hálid al-Mihdart, két sokat próbált dzsihadistát, akik korábban már bizonyítottak Boszniában. 2000 elején küldte őket az USA-ba, hogy tanuljanak repülőt vezetni, de a vártnál rosszabbul teljesítettek (se a géppel, se az angol nyelvvel nem boldogultak). Ezért Bin Laden visszahelyezte őket fizikai állományba, s előléptette Mohamed Attát, Marvan al-Sehit, Ziad Dszarrát és Ramzi bin al-Sibet. 'k Hamburgban végezték el az egyetemet, beszéltek angolul, és tudták, milyen Nyugaton élni. Az ötödik jelölt, Hani Handzsúr azért került képbe, mert volt repülőgépre érvényes jogosítványa.
Irány Wasantwn!
Négyen simán bejutottak az Egyesült Államokba. Csak Bin al-Sib nem kapott vízumot; a hatóságok attól tartottak, hogy a jemeni állampolgár tartózkodási engedélyének lejárta után is maradna. Így ő Hamburgban működött tovább, afféle összekötőként KSM és Atta között.
Hatuk támogatására Bin Laden 13 "testőrt" választott ki, egy kivétellel csupa szaúdit. Húsz fölötti fiatalemberek, akik nem tudtak mit kezdeni az életükkel: se munka, se iskolák; a perspektívák hiánya az al-Káidához sodorta őket. Különösebben erősek vagy magasak sem voltak. Oszama bin Ladennek nem ez számított: legyenek hajlandók a mártírhalálra, és kapjanak vízumot - az Amerikával szövetséges Szaúd-Arábia polgárai még az európaiaknál is könnyebben igényelhettek belépési engedélyt. Utólag biztonsági szakértők azt mondták, a vízumigénylő lapjaik szerint a legtöbb jelentkezőt nem lett volna szabad beengedni. Hiányosan kitöltött papírok, fals információkkal; az egyik, magát tanárnak valló jelentkező például nem tudta helyesen leírni, hogy mi a foglalkozása, máshol a munkáltató neve és címe alatt csak annyi állt, "Déli Állam", a megjelölt úti cél pedig egy "Wasantwn" nevű város volt. Thomas Furey rijádi konzul azt mondta, nem gondolták, hogy a szaúdiak veszélyt jelenthetnek, ezért nem fordítottak túl nagy figyelmet a papírmunkára.
Atta és társai igyekeztek feltűnésmentesen meghúzódni Amerikában. Törzsvásárlói profilokat hoztak létre a légitársaságoknál, így a repülőjegyeket különböző számítógépekről, külön időpontokban foglalták. Páran foglaltak későbbi utakat, és rendeltek a muszlim étrendnek megfelelő ételeket is, nehogy úgy tűnjön, ez az útjuk lesz az utolsó. Mindazonáltal olyan ülőhelyeket választottak, ahonnan jó a rálátás a pilótafülkére.
A reptereken persze többük is gyanúsan viselkedett, idegesek voltak, koordinálatlanul mozogtak, de egyikük sem művelt olyat, amiért megtagadhatták volna tőle a beszállást.
A Penttbom fedőnevű akció az FBI eddigi legnagyobb szabású nyomozása volt. Ügynökeik több mint fele dolgozott azon, hogy a gépeltérítők és megbízóik kilétére fényt derítsen. Az évek alatt félmillió nyomot követtek, és több százezer állampolgári bejelentést dolgoztak fel.
Az első gyanúsított hamar meglett; egy amerikai börtönben. A marokkói származású, francia állampolgár Zacarias Moussaouit 2001 augusztusában bevándorlási törvények megszegése miatt tartóztatták le Minnesotában, de novemberre a terroristák pénzmozgását vizsgálva az FBI megállapította, hogy neki is jutott bőven a gépeltérítők utazását, szállását és felkészítését biztosító pénzekből. Moussaoui több ellentmondó kijelentést tett a bíróságon. Volt, amikor azt mondta, hogy egy későbbi terrorhullámban lett volna szerepe, máskor azzal kérkedett, hogy neki is szeptember 11-én lett volna feladata: az ötödik utasszállítót kellett volna a Fehér Háznak vezetnie.
Bár Moussaoui szerepe máig sem tiszta, vallomásából annyi azért kiderült, hogy öt ember tudhatott minden részletet: KSM, Bin Laden, Ramzi bin al-Sib, Abu Tura bal-Urduni és Mohamed Atef. Mindet elkapták: Bin al-Sib és KSM a guantánamói fogolytáborban vár sorsára, a többieket Pakisztánban lőtték le az elmúlt években. Az informátor, aki SMS-ben értesítette a pakisztáni biztonsági erőket KSM hollétéről, 25 millió dollárt kapott, meg egy házat az Egyesült Államokban. A 2003-ban így elfogott KSM több mint harminc terrortámadást vállalt magára.
A nagy számok törvénye
Az Associated Press (AP) hírügynökség napokban megjelent - 66 országból gyűjtött - adatai szerint az elmúlt tíz évben közel 120 ezer, terrorizmussal kapcsolatba hozható letartóztatás történt, és 35 117 ítélet született. Az Egyesült Államokra 2934 letartóztatás és 2568 ítélet jutott. Majd' tízszer annyi, mint az előző évtizedre.
Jonathan Turtley, a Georgetowni Egyetem jogászprofesszora, aki maga is védett egy feltételezett dzsihadistát, az AP-nek úgy vélekedett, hogy a terrorelhárítás azon fáradozik, hogy fenntartsa a fenyegetettség látszatát: egyszerű ügyeket groteszk terrorizmusperekké alakítanak. Az igazságügyi minisztérium főfelügyelője már 2007-ben arra a következtetésre jutott, hogy a kormány egyes pereket akkor is a terrorizmus kategóriájába sorol, ha nem sikerült bizonyítékot találnia rá.
A kritikusok hangja - kiegészítve a guantánamói és tengerentúli kínzások történeteivel - változtatott is az eljárásokon. Ahmed Kalfan Gailani, az 1998-os afrikai bombatámadások egyik szereplője volt az első guantánamói fogoly, akinek az ügyét civil bíróságon tárgyalták - New Yorkban. Barack Obama már elnöksége első évében bejelentette, hogy tervei szerint más foglyok perét, köztük KSM-ét is, e bíróságok folytatnák le. Kritikusai viszont attól tartanak, hogy így nyilvánosságra kerülhetnek olyan információk is, amiket eddig államtitokként kezeltek, egyes bizonyítékokat pedig elutasíthatnak, mert megszerzésükhöz a titkosszolgálat durva eszközökhöz nyúlt, ráadásul a gyanúsítottak így szabadabban terjesztenék gyűlöletkeltő üzeneteiket is.
Ajman az-Zavahiri, Bin Laden egykori jobbkeze tudott a támadásról, de még mindig szabadlábon van. Nagy valószínűség szerint ő vezeti most az al-Káidát. A Spiegel információi szerint szintén vezető pozícióban van a terrorszervezetben Szaid Bahadzsi, Mohamed Atta egykori, németországi születésű lakótársa is. De az ő elfogásuk után sem biztos, hogy véget ér a hajsza: egy WikiLeaks-dokumentumból kiderült, hogy az FBI három katari férfit keres, akik három héttel 2001. szeptember 11-e előtt érkeztek az Egyesült Államokba, közelebbről megnézték a WTC-t és a Fehér Házat is, majd a támadás előtti napon elhagyták az országot.
