Szkanderben lecsúsztunk az aranyról, begyűjtöttünk három bothúzóbronzot, de most megjött végre a legfényesebb érem is: Nahóczki Péternek köszönhetjük a dicsőséget, ráadásul a Kurultáj csapatát erősítő Koczka László második lett ugyanebben a számban, közölte a Nemzeti Versenysport Szövetség, és a közlemény mellé egy páratlan, felemelő, szívdobbantó képet is közzétett.
| ||
Üröm az örömben, hogy az egyetlen magyar szumós, Nemes Dávid veszített, mert kicsúszott a lába a körből, pedig a tudósítások szerint közel volt a győzelemhez. Mondhatni, egy hajszál választotta el tőle.
A köztudottan nomád lelkületű magyar miniszterelnök, Orbán Viktor személyesen tette tiszteletét a világjátékok megnyitóján, nyilván ennek is köszönhető, hogy pár nappal később ilyen céltudatosan, dicső ívben, büszkén és eredményesen szelte a puszták Orbán által is belehelt levegőjét a magyarok nyila.
A Nomád Világjátékokat egyébként először 2014 szeptemberében rendezték meg, nagy visszhangot azóta sem keltett. A The Atlantic két éve írt hosszabb riportot az eseményről, amiben tulajdonképpen arra jut a szerző, hogy a Nomád Világjátékok Kirgizisztán kicsi, de karcos válasza az olimpiákra, és arra biztosan jó, hogy autokratikus keleti vezetők egymás között jól érezzék magukat: a magyar kormányfő kint tartózkodása alatt olyan fontos emberekkel találkozott, mint Nurszultán Nazarbajev kazah, Ilham Alijev azeri, Recep Tayyip Erdoğan török, Savkat Mirzijojev üzbég és Szooronbaj Zseenbekov kirgiz államfő, valamint Ramil Hasanov, a Türk Tanács főtitkára. Az ő illiberális gondolataikról, demokratikus el nem kötelezettségükről, az őket övező személyi kultuszról itt írtunk hosszabban.
