A Kreml megüzente Orbánnak: Oroszország nem jelent veszélyt azokra, akik nem fenyegetik

Külpol

Dmitrij Peszkov szerint alaptalanok Orbán félelmei, amikor egy esetleges magyar–orosz közös határtól tart.

Oroszország nem jelent veszélyt azokra az államokra, amelyekből nem éri fenyegetés, Orbán Viktor magyar miniszterelnök ezzel kapcsolatos félelmei alaptalanok

– jelentette ki Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője szerdán újságíróknak.

"Messze nem mindenben értünk egyet Orbán úrral, Oroszország nem jelent semmilyen veszélyt – ellentétben azzal, amit most irigylésre méltó állandósággal ismételgetnek az Európai Unióban – egyetlen olyan államra sem, amely nem ellenséges Oroszországgal szemben, amely nem próbál meg ellen-Oroszországgá válni, tehát az ezzel kapcsolatos félelmek alaptalanok" - mondta Peszkov a magyar kormányfőnek azt a kijelentését kommentálva, miszerint Magyarország nem szeretne közös határt Oroszországgal.

Peszkov hangsúlyozta, hogy Oroszország "a maga és gyermekei számára" igyekszik biztonságot nyújtani.

Orbán Viktor a keddi V4-csúcsot követően közölte: Magyarország szempontjából még van egy különleges tényező, mégpedig az, hogy Magyarország nem akar újra közös határt Oroszországgal, mert a múltból ezzel rossz tapasztalatai vannak.

A magyar nemzetbiztonság egyik legfontosabb alapvetése az, hogy tőlünk keletre legyen egy olyan entitás, amely Oroszország és Magyarország között helyezkedik el. Ukrajnát tehát magyar nemzeti érdekek miatt is segítjük"

– hangsúlyozta a kormányfő.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.