Interjú

„A leninizmus maradt”

Orville Schell történész, Kína-szakértő

Külpol

Kicsoda Hszi Csin-ping, hogyan vált Kína diktátorává, és milyen hatása lehet a világpolitikára a szuperhatalmi státusba kerülő ország élén? A New York-i székhelyű Asia Society igazgatójával, a University of California Berkeley korábbi dékánjával az egyre mélyülő magyar–kínai barátságról is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Kína a jövő globális nagyhatalma, vagy már a jelené?

Orville Schell: Az elmúlt tíz-tizenöt évben Kína megkérdőjelezhetetlen globális nagyhatalommá vált. Fegyverként kezdte el használni a kereskedelmet, vagyis nemcsak a bevételszerzés és gazdasági növekedés vele a célja, de az is, hogy a kínai állam a befolyását kiterjessze általa a partnerekre is. Kína nem csupán pénzügyi függőségi helyzeteket hoz létre így: a függő helyzetbe került országok politikai magatartását és döntéseit is befolyásolja. Hasonló folyamat zajlik a nemzetközi intézményekben is, az ENSZ-ben, a gazdasági szervezetekben.

MN: A kínai politikában markáns változás volt Hszi Csin-ping hatalomra kerülése 2012-ben. Míg elődje, Hu Csin-tao a békés fejlődés és a soft power hívének tűnt, Hszi mást képvisel a bel- és a külpolitikában egyaránt, és a sharp power eszközeitől sem riad vissza.

OS: A Kínai Kommunista Párt irányelve lényegében Teng Hsziao-ping hatalomra kerülése, tehát a 70-es évek vége óta egyfajta békés felemelkedésről, óvatos nyitásról szólt. Húzd be a nyakad és várd ki az időd, így szólt a tengi taktika. Ehhez képest már Hu Csin-tao is élesebb politikát vitt, de a radikális fordulat valóban Hszivel, és az általa képviselt, úgynevezett farkasharcos diplomáciával jött el.

MN: Már az elnevezés is sokat elárul.

OS: És pont azt adja, amit ígér: nagyon agresszív érdekérvényesítést, a nyers erőt, a hatalmi fölény kíméletlen érvényre juttatását. Fontos eleme ennek a megtorlás is azon országokkal szemben, amelyek Kína ellen lépnek fel – és immár nem csupán gazdasági, de politikai síkon is. Ausztrália esete a legutóbbi példa erre. Amikor a koronavírus eredetének alaposabb felkutatására szólította fel Kínát, Peking gazdasági büntetőintézkedésekkel válaszolt. A helyzet az, hogy globális szinten nem láttunk olyan nagyhatalmat az I. világháború utáni Németország óta, amely a gazdasági erejét ilyen nyíltan a politikai hatalomgyakorlás eszközeként használta volna.

MN: A gazdasági nyomásgyakorlás elterjedt politikai eszköz. Kína miben használja ezt másként, mint a többi nagyhatalom?

OS: Ha egy ország gazdasági egyezményt ír alá Kínával, az rögtön egyfajta függésként kezd el működni. A partnerség minden esetben alá-fölé rendeltséget is jelent. Az efféle kereskedelmi függőségek politikai manipulációs lehetőségként való kihasználása Hszi Csin-ping fellépé­sével vált központi elemmé a kínai külpolitikában.

MN: A kínai szállóige szerint Mao teremtette meg az egységes Kínát, Teng tette gazdaggá, és most Hszi alatt válik erőssé az ország. Eszerint Hszi uralma új korszakot jelez Kína fejlődéstörténetében?

OS: Ez vitán felül áll, Kína új szakaszba lépett. Az általános közvélekedés az, hogy az ország most már elég erős mind gazdasági-kereskedelmi, mind katonai értelemben ahhoz, hogy követelésekkel álljon elő, és elvárja, hogy ezeket a követeléseket teljesítsék is. Néhány évvel Hszi hatalomra kerülése előtt ez még nem így működött – aztán Hu Csin-tao fogalmazott meg úgynevezett alapvető érdekeket. Idetartozik például Tibet, vagy a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület, Hongkong, Makaó, Tajvan, a Dél-kínai-tenger. Bármi, amihez Kínának területi érdeke fűződik. Ezekben az ügyekben sem egyezkedés, sem kompromisszum, de még csak tárgyalás sem képzelhető el. Hiszen nincs is miről beszélni, csak a kínai akarat érvényesülhet, más nem számít. Ez a felfogás áll annak a diplomáciai lépésváltásnak a hátterében, amelyet Hszi fellépése hozott magával.

MN: Teng óta a kínai vezetőkre inkább a pragmatista hozzáállás volt jellemző és az ennek megfelelő retorika. Hszi viszont a szimbolikus politikát hozta be a Kínai Kommunista Pártba, amikor meghirdette a kínai álom illiberális változatát, vagy arról beszélt, hogy ideje Kína történetét a megfelelő módon újraírni.

OS: Ebben hasonló utat járt be, mint Orbán Viktor Magyarországon. Önöknél is erős vezető van hatalmon, akinek a retorikája nacionalista, aki autoriter rendszert épít, és ugyanúgy elkötelezett vélt jogainak kikényszerítésében. Nem véletlen, hogy a kínai és a magyar rezsim látszólag jó együttműködést tudott kiépíteni. Történelmi értelemben Kína mindig is azt kereste, amit ők két írásjellel fucsangnak hívnak, és ami gazdagságot és hatalmat jelent. Kína az utóbbi időben a gazdagságra már szert tett, de a hatalomra egészen mostanáig nem. Amikor viszont világossá vált, hogy gazdasági ereje katonai nagyhatalomként is globális tényezővé tette, a megszerzett súlyával elkezdett tudatosan és határozottan élni. Ez volt a kezdete a farkasharcos diplomáciának is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.