Interjú

„A leninizmus maradt”

Orville Schell történész, Kína-szakértő

Külpol

Kicsoda Hszi Csin-ping, hogyan vált Kína diktátorává, és milyen hatása lehet a világpolitikára a szuperhatalmi státusba kerülő ország élén? A New York-i székhelyű Asia Society igazgatójával, a University of California Berkeley korábbi dékánjával az egyre mélyülő magyar–kínai barátságról is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Kína a jövő globális nagyhatalma, vagy már a jelené?

Orville Schell: Az elmúlt tíz-tizenöt évben Kína megkérdőjelezhetetlen globális nagyhatalommá vált. Fegyverként kezdte el használni a kereskedelmet, vagyis nemcsak a bevételszerzés és gazdasági növekedés vele a célja, de az is, hogy a kínai állam a befolyását kiterjessze általa a partnerekre is. Kína nem csupán pénzügyi függőségi helyzeteket hoz létre így: a függő helyzetbe került országok politikai magatartását és döntéseit is befolyásolja. Hasonló folyamat zajlik a nemzetközi intézményekben is, az ENSZ-ben, a gazdasági szervezetekben.

MN: A kínai politikában markáns változás volt Hszi Csin-ping hatalomra kerülése 2012-ben. Míg elődje, Hu Csin-tao a békés fejlődés és a soft power hívének tűnt, Hszi mást képvisel a bel- és a külpolitikában egyaránt, és a sharp power eszközeitől sem riad vissza.

OS: A Kínai Kommunista Párt irányelve lényegében Teng Hsziao-ping hatalomra kerülése, tehát a 70-es évek vége óta egyfajta békés felemelkedésről, óvatos nyitásról szólt. Húzd be a nyakad és várd ki az időd, így szólt a tengi taktika. Ehhez képest már Hu Csin-tao is élesebb politikát vitt, de a radikális fordulat valóban Hszivel, és az általa képviselt, úgynevezett farkasharcos diplomáciával jött el.

MN: Már az elnevezés is sokat elárul.

OS: És pont azt adja, amit ígér: nagyon agresszív érdekérvényesítést, a nyers erőt, a hatalmi fölény kíméletlen érvényre juttatását. Fontos eleme ennek a megtorlás is azon országokkal szemben, amelyek Kína ellen lépnek fel – és immár nem csupán gazdasági, de politikai síkon is. Ausztrália esete a legutóbbi példa erre. Amikor a koronavírus eredetének alaposabb felkutatására szólította fel Kínát, Peking gazdasági büntetőintézkedésekkel válaszolt. A helyzet az, hogy globális szinten nem láttunk olyan nagyhatalmat az I. világháború utáni Németország óta, amely a gazdasági erejét ilyen nyíltan a politikai hatalomgyakorlás eszközeként használta volna.

MN: A gazdasági nyomásgyakorlás elterjedt politikai eszköz. Kína miben használja ezt másként, mint a többi nagyhatalom?

OS: Ha egy ország gazdasági egyezményt ír alá Kínával, az rögtön egyfajta függésként kezd el működni. A partnerség minden esetben alá-fölé rendeltséget is jelent. Az efféle kereskedelmi függőségek politikai manipulációs lehetőségként való kihasználása Hszi Csin-ping fellépé­sével vált központi elemmé a kínai külpolitikában.

MN: A kínai szállóige szerint Mao teremtette meg az egységes Kínát, Teng tette gazdaggá, és most Hszi alatt válik erőssé az ország. Eszerint Hszi uralma új korszakot jelez Kína fejlődéstörténetében?

OS: Ez vitán felül áll, Kína új szakaszba lépett. Az általános közvélekedés az, hogy az ország most már elég erős mind gazdasági-kereskedelmi, mind katonai értelemben ahhoz, hogy követelésekkel álljon elő, és elvárja, hogy ezeket a követeléseket teljesítsék is. Néhány évvel Hszi hatalomra kerülése előtt ez még nem így működött – aztán Hu Csin-tao fogalmazott meg úgynevezett alapvető érdekeket. Idetartozik például Tibet, vagy a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület, Hongkong, Makaó, Tajvan, a Dél-kínai-tenger. Bármi, amihez Kínának területi érdeke fűződik. Ezekben az ügyekben sem egyezkedés, sem kompromisszum, de még csak tárgyalás sem képzelhető el. Hiszen nincs is miről beszélni, csak a kínai akarat érvényesülhet, más nem számít. Ez a felfogás áll annak a diplomáciai lépésváltásnak a hátterében, amelyet Hszi fellépése hozott magával.

MN: Teng óta a kínai vezetőkre inkább a pragmatista hozzáállás volt jellemző és az ennek megfelelő retorika. Hszi viszont a szimbolikus politikát hozta be a Kínai Kommunista Pártba, amikor meghirdette a kínai álom illiberális változatát, vagy arról beszélt, hogy ideje Kína történetét a megfelelő módon újraírni.

OS: Ebben hasonló utat járt be, mint Orbán Viktor Magyarországon. Önöknél is erős vezető van hatalmon, akinek a retorikája nacionalista, aki autoriter rendszert épít, és ugyanúgy elkötelezett vélt jogainak kikényszerítésében. Nem véletlen, hogy a kínai és a magyar rezsim látszólag jó együttműködést tudott kiépíteni. Történelmi értelemben Kína mindig is azt kereste, amit ők két írásjellel fucsangnak hívnak, és ami gazdagságot és hatalmat jelent. Kína az utóbbi időben a gazdagságra már szert tett, de a hatalomra egészen mostanáig nem. Amikor viszont világossá vált, hogy gazdasági ereje katonai nagyhatalomként is globális tényezővé tette, a megszerzett súlyával elkezdett tudatosan és határozottan élni. Ez volt a kezdete a farkasharcos diplomáciának is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.